(Serar Szabolcs fotója)
Bár a városi és megyei önkormányzati választás hercehurcáit már rég elfelejtettük, azért okoznak még meglepetéseket. Legalábbis azok számára, akik Kolozsváron aktivistaként vettek részt benne és a belső versenyből győztesen jöttek ki. A nyereményük egy részét már akkor megkapták, így ott lehettek Erdély, sőt Románia két legnagyobb fesztiválján 2016-ban, most pedig Winkler Gyula parlamenti képviselő meghívására Brüsszelbe utazhattak egy tanulmányi kirándulásra.
Még a mai napig is felemlegetik a kampányban résztvevő egyetemisták a rengeteg pizzát és kávét, az egész napos járkálást, a jobb, rosszabb pillanatában elkapott szavazókat. A Matyi téren eltöltött csocsó-, pingpong-, és PS2-meccseket. Ez a hely adott otthont ugyanis Horváth Anna kampányának, aminek fő célközönsége bár nem a fiatalság volt, a módszerek és az egész jellege, nagyon is fiatalos volt. A forgatókönyvet persze utólag ismerjük: PNL-s alku révén kolozsvári magyar alpolgármester lett Horváth Anna, de a megválasztása után a DNA vádemelése kikényszerítette a lemondását. Viszont azóta maradt még egy elvarratlan szál (a választási ígéreteket most mellőzzük inkább…): azok a diákok, akik megnyerték a tucatnyi aktivista csapat közül a versenyt, akik a legtöbb pontot, az ún. Matyit gyűjtötték, részesülhettek egy brüsszeli utazásban.
Az akkori aktivisták közül van, aki közben KMDSZ- vagy KIFOR-elnök lett, mások az egyetem mellett munkába álltak vagy eseményeknél ugyanolyan nagy lelkesedéssel önkénteskednek önzetlenül. Akárhogyan is, Winkler Gyula meghívása ugyanolyan jól esik, elvégre ki ne szeretne repülővel Brüsszelbe utazni, finom kajákat enni, mint a kagyló, garnélarák, steak, vagy kipróbálni az egyik bár 2400 söre közül valamennyit. Ja, igen, meg megnézni a parlamentet és a várost.
Erre múlt héten került sor, október 9-11. között. Jómagam is az utasok között lehettem, részesülve a 2016-os és a mostani élményekből is. Például a repülőzés pont egy ilyen életre szóló kaland (minden egyes alkalom): a szigorú ellenőrzés után felszáll a gépre a díszes társaság, ott csinos magyar stewardessek segítik, etetik és itatják (na jó, mondjuk, nem olcsón). A repülő átáll a felszállópályára, majd miután eléggé beleragadtál az ülésedbe és a füled is bedugult, ott vagy a felhők fölött és bár nem rózsaszín minden… de a felhők vattának tűnnek, a városok és falvak nevetségesen aprók, a mezők és erdők szabályos mértani formákat írnak le (főleg ha már Romániát elhagytad).
(Serar Szabolcs fotója)
Brüsszelbe busszal jutottunk el a repülőtérről, a villanyrendőrökre (szemaforok) fittyet hányva parkoltunk, hogy a kínai luxusszállodában lecuccolhassunk. Koordinátoraink a buszon elláttak jó tanácsokkal, ezekkel a zsebünkben izgatottan vártuk a várostúrát, már az ebédet követően. Nagyjából átlagos, kissé szemetes, de az épületek esztétikájában gazdag város tárult elénk. Főleg a főtér nyerte el a tetszésünket (legalábbis a Delírium söreinek ízével már csak ez dacolt). Itt meghallgattuk az urbán legendákat a pisilő fiúról, aki kioltotta a Brüsszelben tomboló tüzet: két had közé pisált, ezzel kivívva a békét. Jártunk templomban, múzeumban és szobroknál, mint az első polgármester és Bartók Béla (jaja, nem viccelek). De ahogy az lenni szokott egyetemistául, megszomjaztunk a nagy sétában és a már sokat emlegetett 2400 sör-, 500 tequilafajta és az abszintkülönlegességek közül válogattunk. Miután a 90 fokos abszinttól nagyon jó hangulatunk lett, az utcán dohányoztunk és ismerkedtünk a helyi és szintén odatévedt fiatalokkal.
(Serar Szabolcs fotója)
Ott ismertük meg a belga Branst, akikkel az aznap estét elbeszélgettük. Szóba került a hovatartozásunk, hogy miért vagyunk itt, mi meg ecseteltük: romániaiak, de magyarok, a magyarokon belül sokan székelyek… ezzel úgy összezavarva őket, amennyire csak lehetett. Szerencsénkre a katalánok helyzetét ismerték, azzal példáztunk, dacára az ezernyi különbségnek. Akikkel beszélgettem, rettentően pozitív felfogásúak, az egyikük például ki is fejtette nekem, mi az életfilozófiája. A vonzás törvényére hajazott: a negatív gondolatokkal a rossz eseményeket vonzzuk be az életünkbe, a pozitív gondolkozással pedig a jókat ‒ röviden és velősen ez a lényege.
 |
| (Vitus Szabolcs fotója) |
Egy másik beszélgetésem teljesen letaglózott: „egíszségidre” – mondta a James nevű graffitis srác az egyik koccintásunknál. Róla kiderült ugyanis, hogy pár hétig Budapesten lakott, és annyira megtetszett neki a dolog, hogy ezt: „egészségedre” a vállára is varratta (ami meglepő, de nem döbbenetes). A durva az ebben, hogy székely rovásírással biggyesztették oda. Kicsi ez a világ! Egy ekkora városban nemcsak belebotlasz hasonló felfogású fiatalokba, de még ilyen magyar ínyencségeket is tartogatnak számodra a tarsolyukban. Ha egy dolog marad meg a brüsszeli látogatásunkból, ez lesz az. A többit ugyanis át kell élni, hiába ecsetelném: a szobrokat tapizó turistákat, az édességkülönlegességeket, amik csalogatnak és undorítanak egyszerre mert már tele vagy, a borok fanyar ízét és az utca emberének laza stílusát, beszédét.
Tőkés Hunor
0 Megjegyzések