A tábor soha nem érhet véget
Magunkban bíztunk és megcsinálták
Ember szól lélekhez, lélek ütközik emberbe. Történetszálak miriádjaj fonódnak össze, folynak keresztül Kolozsvár Horea utcáján, hogy a két magaslat, születés és halál között együtt keressék a ragaszkodást, a szerelmet, a jókedvet. Előbb vagy utóbb, de az utóbbi biztosabb, a Bölcsészkar gólyái, Horatiusra hallgatva, arany középútjukat GPS-be programozva megérkeztek Torockóra.
Magunkban bíztunk, akár József Attila, és beavattuk egymást kusza kis életünk vágyaiba. Megtaláltuk a nagy hatalmak szólamát, meg Tóbiás szállásunk szomszédjának nótáját is, majd elhúztuk a saját bőrünkön. De a kollektív román tudás megoldott mindent, na meg a szeretet.
Szó esett az óriások lábánál nevek eredetéről is ám. A Porkoláb név etimológiájához hozzá tartozik a karácsonykor ünnepelt állat, vagy csak egyszerűen őr az önálló magyaros csajok csábító ereje fölött? Ez itt a kérdés.
Nem kell az örökös strázsamester, keressük egymást, egy kör, meg két kisebb, ismerkednek és sztorizgatnak a frissek.
Párhuzamos keresés folyik, 62 fiatal mind egy kulcsért: küzd, szenved, talán (meg)enged. Játszani egy beerpong-meccset. De eleinkkel mi lesz? Visszavág(r)ót kérek!
A bölcsészek is szeretik, szeretjük a kört. De nemcsak Edda, hanem Abba is hangzott esténként a fekete hangfalakból; fekete, hisz minden zenei stílust magáévá tesz. Színes a banda, így szerettek ők, miért ne szerethetne valaki azonos neműt egy századdal később is? Körben, azaz harmóniában beszélgetnek a fűben békára vadászva gólyáink. Vezet minket az irodalom, végső soron csak egymáshoz, nem lehet futni az emberség(ünk) elől.
Három az Isten igaza, három a kő Torockón, kettő fog közre egyet, piros-fehér-zöld, ez a gólyák vigasza. Éltet a víz, benne a rák, fenséges, Tamási is halászta, a bölcsőt kinőtte és a baglyot vadászta, Géza, az iható indikátor kalandoroknak tálalva volt vacsorára.
Kampányoltak is, nekünk (értünk) is, Diáknapok, KMDSZ, ETDK-ra eszmélj, ember!
Tudatos az egyetemista? Teszteltük! Hadd válaszoljatok ti, kedvesek! Tanárok neve döcög, érettségi anyag rég volt, a játékban a lány mellettem sok verset ismer, érzéseket és szégyent ébreszt a költészet. Métában nem mindenki nyerő, de az alaposság és gyorsaság összehangolásának kísérlete elé vág a miliőnk.
A kör bezárul, lélek testet öltött, a test frissességet egy fürdő után, mi pedig vasárnap, pakolás után visszatértünk egymáshoz egy „teára”. A tábor soha nem érhet véget, varázsoltunk valami szépet, a szomszédnak kevésbé, de őt is szerettük, nyugalmában tudni, a házon belül s ágyban. Nem is kör, pontosítok: csiga, gyűrűzik tovább a tartozás egymáshoz, egymásért, folytatásban élünk és jelentkezünk.
Kovács Boglárka, résztvevő
Első és felejthetetlen
Az ifjú bölcsészek közül 47 gólya vett részt a táborban, különböző egyéniségükkel kiszínezve azt. Ahogy minden hasonló jellegű tábor célja az ismerkedés, ez itt sem történt másként. Az ötfős másodéves szervezőcsapat változatos programokat kínált fel az ismerkedés, valamint a szórakozás érdekében. Különböző névmemorizáló, csapatépítő játékok díszítették a programlistát.
Sporttevékenységként a méta volt kedvelt. Természetesen a szabadidő is része volt a programnak, hisz ilyenkor tudtak igazán kibontakozni a gólyák egymás előtt. Esténként kocsmajátékok szórakoztató sorozata következett, és nem maradhatott ki az irodalmi játék, valamint a frappáns gólyaeskü sem.
A társaság nyitottsága és pozitív hozzáállása talán túllőtt a szervezők célján, hisz egy olyan élményt sikerült megtapasztalni és megélni, ami összeköti az embereket és további élménysorozatot szülhet.
A szervezők felé irányuló pozitív visszajelzések megerősítették a tényt, hogy ezt folytatni kell, és tradíciót teremteni a bölcsész gólyatáborból, hisz fontos azoknak a társaknak a megismerése, akikkel naponta egy célért küzdünk, valamint az élményszerzés, a közös tapasztalat és egymás építése a közösség ereje által.
Császár Tímea, szervező
0 Megjegyzések