Vukics Ferenc a '90-es években még katonatisztként sokféle – főleg keleti – harcstílust tanult, de kérdésére: „Miért nem tanulnak magyar harcművészetet is?” – azt mondták: „Olyan nem létezik.” Ezt ő társával nem hagyta annyiban és utánajártak.
Minden régió saját harcművészetét, stílusát, mozdulatait, közel hatvan fegyverkezelési technikát dokumentáltak és ötvöztek. Barantának nevezték el. Kolozsváron több éve Csonta András tartja a barantaedzéseket, őt kérdeztük a harcművészetről, az edzésekről, a filozófiai irányzatról.
A Kolozsvári Holló Baranta Csapat a múlt hétvégén kezdte meg edzéseit. Új tagokat is toboroztak, kortól és nemtől függetlenül (szerk. megj.: bármelyik edzésre el lehet látogatni kezdőként is). András, a csapat vezetője immár 3 éve vette kezébe az edzések levezetését, elmondása szerint rajtuk kívül még 105 helyszínen, közel 3000 fő foglalkozik barantával: Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Szerbiában. Jelentős barantaközpontok alakultak Székelyföldön és Felvidéken is. A baranta egy sokszínű harcművészet, művelőjének ugyanolyan jól kell tudnia használni a különféle fegyvereket, – íjat, szablyát, kardot, kelevézt, fokost, pajzsot, csatabárdot, ostort, csatakeresztet, kést stb. (amikkel versenyeken is megjelennek, természetesen megfelelő védőfelszerelésben), – mint amennyire ismerniük a magyar népművészetet, táncokat, népdalokat és a magyar költők, írók alkotásait. De még mielőtt bárki is megijedne ettől, András óva int: senkitől nem várják el, hogy profi barantásként érkezzen. A közös edzéseken és a különböző eseményeken való részvétellel játékosan elsajátíthatóak idővel a szakszerű technikák.
Nincsenek mestereik, a barantában mindenki igyekszik elsajátítani és továbbadni az akár továbbfejlesztett technikákat. „Amikor először belekezdtem a barantába, sérelmeztem azt, hogy hiába edzek hatszor egy héten, a birkózó le fog verni birkózásban, a vívó vívásban, az íjász lövésben, hisz ők egyetlen tárgyra koncentrálnak. Aztán rájöttem: az nem életszerűség. Tüzet nem tűzzel oltunk. Egy baranta edzés alatt egyszerre több fegyvert és technikát is megpróbálunk elsajátítani, vagy finomítjuk a már megszerzett tudást. A botforgatás előkészíti a szablyát és a fokost, az ostor csattintása megtanít csatakeresztet hajítani. A különböző területek kiegészítik egymást.” – magyarázza Csonta András – „A baranta nem csak harcművészet, vagy a hagyományok őrzése, a baranta egy rendszer, amelynek tagjai egymást támogatják. A barantás a hagyományokra nem visszaemlékszik, megéli azokat.”
A barantásokat gyakran meghívják eseményekre bemutatókat tartani. Egész napos tevékenységeik vannak, mint például: íjászat, ostorkezelés, nemezelés, ostorfonás, bőrmegmunkálás, mesemondás, vívás. „Az emberek alig várják, hogy íjjal lőhessenek vagy kipróbálhassák a vívást, hisz ez ösztönösen jön, már gyerekként szívesen hadonásztunk kardnak képzelt botokkal. A baranta lehetőséget biztosít kiélni azokat a vágyainkat, amiket gyermetegnek hiszünk, de korántsem azok." Az edzéseik az eddigi években a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban történtek, de idéntől a kolozsvári Sétatéren edzenek a szabadban: hétfőn és csütörtökön 5 órától, szombaton 1 órától. A Magyar Opera felől szoktak találkozni (ezen a héten még egyelőre szerdán és csütörtökön 5 órától, illetve szombaton 1 órától).
„Mint edző, az a dolgod, hogy az első pillanatban, ahogy valaki belép a terembe, úgy kezeld, mint egy bajnokot, egy harcost. Ahogy edzed, úgy kéred számon és ennek megfelelő tiszteletet adsz neki.” – vallja az edző, majd megjegyzi: „Többen tartózkodnak a barantától, félve a szélsőséges politikai megbélyegzésektől. Hiába teljesen apolitikus a baranta, hiába tartózkodik mindenféle szélsőséges megnyilvánulástól, olyan dolgokat is hozzánk kötnek, amikben részt sem vettünk.
Bár a legmarkánsabb aspektusa az, amit a bemutatókon lehet látni, a baranta közel sem ennyiből áll. A IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat. Azért nem sport, hanem harcművészet, mert egy filozófiai irányzat húzódik a hátterében, amely Karácsony Sándor néplélektanából táplálkozik. Küldetésünknek tartjuk a magyar értékek és hagyományok életben tartását és a jelen korba ültetését, hogy őket ne kontextusból kirángatva, hanem a modern életünkbe beépítve élhessük meg.”
Fontosnak tartják, hogy aki barantázik, az minél teljesebb életet éljen: „Hiába jeleskedik vívásban, ha bánatát nem tudja kiénekelni egy népdalban, ha nem tud mulatni pajtásival egy táncházban, ha nem tud lekötni egy gyereket egy izgalmas népmesével. A baranta egy életmód, minek gyakorlói egyensúlyt keresnek a hagyomány és a modernitás között úgy, hogy a test, szellem, lélek egységét megőrizze.” – mondta Csonta András.
További olvasnivalók.
Képek a csapat oldalán.
Videók a Holló Baranta YouTube-csatornáján.
0 Megjegyzések