Rögtön elsőnek jöhet a „nagyon értelmes dolgokkal fogom tölteni ezt a 3 hónapot, tanulok a vizsgáimra és még átnézem a következő tanév anyagát is, nekikezdek valami új küzdősportnak, megtanulok origamizni és egye fene, még egy Moldoveanu is belefér”. Ez az a diák, aki hazugságokkal áltatja magát és a nap végén az ágyban fekszik, nagy láthatatlan táblán pedig a feje felett lóg, hogy BED OF LIES. És nyugodtan teszi le a fejét, másnap ugyanerre szenderedve. Ő az, aki általában egész nyáron benn ül, többnyire a laptop előtt és egyáltalán nem a LOL és WOW szerelmese, hanem napi átlaggal két évadot néz meg egy olyan sorozatból, ami már a könyökén jön ki. Ilyenkor érdemes nekikezdeni egy olyan jó 7-8 évados dolognak. Jóbarátok, Gray’s Anatomy vagy épp Barátok közt (ok, ez azért túlzás). A lényeg, hogy az egész nyár úgy illan el a szeme előtt, mint egy kimerevített kép a sötét szobában. Gyorsan. Unalmasan.
A második véglet rögtön az, aki „egész nyáron orrba-szájba nyomom a bulikat/fesztiválokat és állandóan képeket lökök fel a netre és mindenhova, hogy mindenki lássa mennyire heppi és fan volt”. Ők általában a nyár közepére kifogynak, az erő vagy a pénz elhagy, mert azért valljuk be, az egyetemen nem hiába ettem egy évig szalonnát zakuszkával és melegszendvicset, jóformán naranccsal (true story). De ők nem unatkoznak, ezért talán még van, aki irigyli is őket.
És itt rögtön ki is fogytunk? Ez a két diák van nyáron?
Nem. Igazából több ezer van. Minden diák más. Mindenki másképp tölti a nyarát és mindenki olyan élményeket szerez, amire majd jó lesz visszagondolni. Mindenki úgy éli meg ezt a 3 hónapot, hogy eltervezi, hogy ez élete legjobb 3 hónapja lesz. Többé kevésbé, ez sikerül, de sosem teljesen. Mindig lesznek olyan napok, amikor nem tudod mit kezdj magaddal, amikor nem tudod kit hívj ki, amikor kínodban elkezdesz kapálni nagyidék kertjében. Lesznek olyan napok, amik unalmasak lesznek, amikor olyan lehetetlen dolgokra is rászánnád magad, mint a tanulás. DE! Lesznek olyan napok, amiket soha nem felejtesz el. Lesznek olyan napok, amikor egy buli kellős közepén vagy és nem is vagy éppen józan, de érzed, hogy élsz, érzed, hogy fiatal vagy, érzed, hogy a tiéd lehet minden, ami csak létezik. Érzed, hogy ezt most itt meg kellett élned. Érzed, hogy ez a nyarad egyik legjobb pillanata. Mert körül vagy véve olyan emberekkel, akik osztoznak ebben veled és tudják jól, hogy minden, ami végigmegy benned, az bennük is ugyanúgy megtörténik. Amikor másokkal is megtörténnek a dolgok. Akkor érzed, hogy nem vagy egyedül. Hogy teljesen megérte az a pénz, amit erre meg arra a fesztiválra kiadtál, mert olyan élményt adott neked és olyan emberekkel hozott össze, akik nem igazán futkosnak minden nap az utcán. Így nősz fel! Így tanulsz igazán. És teljesen megérte az is, hogy másnap teljesen tönkre vagy menve, vagy le vagy égve (ki milyen értelemben veszi ezt). Minden megérte. Megérte másokért. Magadért.
Ezért senki nem mondhatja, hogy nincs meg a lehetőség, mert csuklóból fel tudok sorolni rögtön 5-6 olyan eseményt, ahol magyar diákok lesznek, magyar bandák, kurva jó bandák, kurva sokszínű emberek (igen, feketék, fehérek, sárgák, eunuchok? és még jófejek is) és hatalmas bulik, amik neked és érted szólnak.
Legyen
meg
idén
nyáron
a
saját
irigylésreméltóanundorítóannagyonnagyonvagányvoltésnembánom
történeted!
Karikás Heni
0 Megjegyzések