Egy kora tavaszi esős, szerdai nap: 1848. március 15-e. Több, mint egy évig tartó történet kezdete, amely valami egészen újat hozott. Életrevalóság, merészség, elszántság, céltudatosság és törekvés együttese alkotta a kulcsot, s ez a kulcs egy nemzedék újjászületésének nyitját eredményezte.
A küszöbön való átlépés furcsa lehetett, ami mára már teljesen természetessé vált. Azonban az, hogy most szabadon írhatunk, beszélhetünk arról, amiről szeretnénk, igazán nagy érdem.
Kétségtelen: álmélkodni ezen csak az szokott, aki járt az ajtó elülső oldalán vagy épp az, aki zsurnaliszta munkáiban úszkálva néha-néha partra vetődik és szabadjára engedi mélyebb gondolatait. Nem véletlen, hisz a leláncoltság senkit sem ösztönöz, nincs boldogság a börtönben, nem élet a rabság bárminemű állapota. Dzsungelek kuszaságában, ahogyan a lombos felfelé törekszik, vagy épp ahogy a karámból a kendermagos-tarajos kifelé kívánkozik, úgy az ember is a független könnyedséget óhajtja. Az sem véletlen, hogy a 12 pont elsője a sajtószabadság volt. A szabad sajtó elengedhetetlen eleme az egészséges demokráciának. Kérdésekre válaszok, kormányzati munka ellenőrzése vagy számonkérés – mindet akarta a nép, és akarja is. Mert ugyan a küszöb át lett lépve, de az ajtó még mindig csapkod a huzattól.
Müller Erik
0 Megjegyzések