Azon túl, hogy a december az év utolsó hónapja, másban is különbözik a többitől. Mindez annak tudható be, hogy az év ezen részére mindenki kicsit kimerült, kicsit már MINDENKINEK elege van mindenből, nyűgösek vagyunk és talán fejben már el is kezdtük év végi összegzésünket, amikor a gyakorlati eseményeket elméleti, majd érzelmi rostán átszűrve címkézzük a siker vagy a kudarc céduláival. Ez a fajta önjellemzés arra sarkallja az embert, hogy a mély, keserves önsajnálatot követően újra feltápászkodjon önmaga által ásott sírjának gödréből és a lencsés-, pezsgős-, tűzijátékszezont követően magabiztos elhatározottsággal küzdjön, új erővel a kitűzött célokért. Igen, ilyenek vagyunk. Szeretünk mindent szimbólumokkal felruházni. Az „új év, új élet” pedig pontosan ezt szemlélteti. Jelentőséget tulajdonítunk egy évszámnak csak azért, hogy hátha befolyással lesz majd a megvalósítási folyamatra. Ésszerű a gondolat? Első látásra talán igen, ám a tulajdonképpeni helyzet ennek mégis ellentmond. Deltás vállak, feszes popsik, gasztronómiai tudás, álomnyaralás vagy jogosítványszerzés. Ezek mind lehetnek célok, amik közül egyik sem azért valósul meg (ha megvalósul), mert fogadalmi listás volt (elnézést a kivételekért), hanem mert erőt, tudást, energiát, időt, pénzt fektetünk bele. Céljaink tehát különbözőek, egyvalami azért mégis közös. Mégpedig az, hogy ezek a célok igazából köveket jelölnek azon az ösvényen, melyen végighaladva eljutunk a BOLDOGsághoz.
Fogyatékkal élő emberekről kérdezősködtem, megfigyeltem őket és velük is beszélgettem. Hihetetlen az a fajta szeretet, amely belőlük árad, és nekik nem kell advent, nem kell karácsony, ők egész évben ugyanúgy tudnak szeretni és ugyanolyan segítőkész a hozzáállásuk az év többi napján is, mint ilyenkor. S hogy mivel lehet nekik örömet szerezni? Bármivel! Ők nem repülnek boldogságért a Seychelle-szigetekre, nem is vágyakoznak nagy dolgokra, hisz már annak is, sőt leginkább annak örülnek, ha egy társaságban lehetnek, közösen énekelhetnek és játszhatnak. És tudjátok mit? Ezt jelenti megünnepelni a KARÁCSONYT! Lehet bejgli, girland, égősor, de legyen emellett csend, belső csend, örömteli családi körök, béke és szeretet, mint ahogyan azt tapasztaltam a fogyatékkal élők között is. Milyen érdekes, hogy amúgy egy gyakorta használt pejoratív értelmű jelző valódi jelentésében példát statuál nekünk. Ami biztos, hogy érdekes tapasztalat volt számomra az a kis idő, amit érdekes emberekkel tölthettem, akiktől sokat tanultam. Gondolkodtam aztán magamban, aminek a végén arra jutottam, hogy ezek az emberek nemcsak érdekesek, hanem értékesek is.
Bejglik édessége, kandallók melege, fényesre díszített utcák és házak — látszódjék meg belül is! Ott, ahol ez nem tud elfogyni és más a hatása.
Ez az időszak nem a masnis dobozról szól. Az ajándék nem a fa alatt vár!
Müller Erik
0 Megjegyzések