Álmomban kobrát szelídítettem és tüsszentenem kellett, erre az egész várost ellepték a mosódiók és a gázmaszkos húsvéti nyuszik.
Egy tescós zacskó van nálam, nagyon nehéz. Nem tudom, mi van benne, ami annyira súlyos legyen, hogy szinte vonszoljam magam. Merthogy egyedül viszem. Megállok az utca közepén, valahol egy bejárati ajtó mellett, előtte lépcsőkkel. Leteszem a zacskót, megfogom az alvó kígyó fejét, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga volna, majd kinyitom az ajtót. Bent az egyik sarokban egy középkorú, sármos, borostás, szélhámos arcú férfi üldögél, vele szemben a másik sarokban meg csak egy óriási pocakot látok két szakállfonattal rajta. Belépek és se szó, se beszéd, behúzom a kobrát a fejétől fogva a terem másik végébe, aztán a lépcsőkhöz megyek és elkezdem betolni a testének többi részét. Amint sikerült betuszkolni, még mielőtt a két férfi megszólalhatott volna, „Azt hittem, tudsz nekem segíteni” – mondom, miközben a szélhámos arcúra nézek. – „Meg kellene szelídíteni. Ajándékba viszem, de hát így… hát így nem lehet, nézz csak rá! Alszik. És nekem nem alvó kígyó kell, hanem szelíd, hogy tudjak vele metrózni.”
A tiszta folt az, amikor a kiömlő borra ráesik a hó és öt perc múlva nincs – mondták a japánok, és keresztre feszítették a Mikulásokat. Az összes Mikulást. Majdnem mindet is. A finn Mikulást, az olaszt, a svédet, meg a luxemburgit és az észtországit is. Meg mindegyiket. Bár… a németeken gondolkodtak, hogy talán… de végül elvetették a gázkamrák ötletét – macerás és na. Még azokat is elkapták, akik cola-colás tankokkal nyomultak. Mert hát karácsony s Jézus meg minden… De azért a kólát megitták: azt hitték, calimochót isznak – a kis csacsik.
A harci nyuszik közben szétszórták anyukám mosódióit, mert azt hitték, minigránátok. Hát nem. Mindenki csak botladozott bennük, mint a galambokban az utcán, amikor ahelyett, hogy kikerülne, előtted totyog, míg belé nem suhintod a bakancsod orra hegyét.
Tüsszentenem kellett kígyóidomítás közben és még a papucsom is sifitelő hangot adott ki, ahogyan lépés közben a padlón végighúztam. A jobb papucsomat valahol elhagyhattam útközben, vagy vörösborszínű orrával egy rénszarvas lekönyörögte a lábamról. Szóval az egyik lábam zoknis, a másikon még ott a papucs és a kis sármosunk mondta ám, hogy a kígyót zavarja a hangoskodás, legyek csendben, de hát mégis hogyan tudnám levenni a papucsom, mikor ő a kígyó feje fölött átveti a lábát, én a háta mögött szintén, és kapaszkodásképp átkarolom őt.
A tiszta folt az, amikor minden hófehérbe öltözik, s nekem nem kell fehérre festenem az arcom. Nélküled már üresek a fenyőfák. Pedig teleaggattam őket hópelyhekkel, mézeskalácsokkal meg narancsszeletekkel, amiket a kaloriferen szárítgattam. Az egész erdő mézeskalácsfenyőkből, az ágacskákon cukorkafüzérek meg égősorok, mint valami pókháló. Az állítmányok elvesztek a rengetegben. Ábelt keresték.
Már nem tudom, hogy eltüsszentettem-e magam a fahéjtól, vagy sem, mert felébredtem, de az biztos, hogy végül mindenki megcsiccsent a forralt bortól és háborúképp végül párnacsatázni kezdtünk. Afrikában is hó hull, és míg a sarki fény éjbe fordul, az oroszlán hóban jár, azt mondja, bikinizzünk a fjordoknál.
Jó otthon. Takaróba burkolózni, valami forrót szürcsölni és összebújva csicseregni mindenféléről. Olvasgatni egymásnak, filmet nézni, vagy csak elvesződni egymás tekintetében. Jó otthon, van húsleves és töltött káposzta – mert az mindig van –, és fát díszítünk, meg ajándékokat csomagolunk titokban, hogy meglepetés maradjon anyuéknak az az újabb bizsu-nyakkendő kombó, amit kiszemeltem nekik ajándékba.
Igyatok kakaót, töltsétek a délelőttöt a kádban és szedjetek jégvirágot csokorba, ami majd az asztalt díszítheti lakoma közben. Ha kezdtek megcsömörleni a karácsonyi daloktól, ajánlom Péterfy Boriékat, mer’ jók. Amikor kezditek úgy érezni, hogy eleget illogattatok és nem aludtátok ki magatokat ahhoz, hogy leüljetek tanulni, de jólesne valami szórakoztató, keressétek Kunderát és azonosuljatok a halhatatlansággal. Ha nincs türelmetek olvasni, csak dögleni a képernyő előtt, akkor kikapcsolódásképp egy Archer-maratont ajánlanék, hiszen a 7. évad még (aránylag) friss, mint az almás-fahéjas Chio popcorn.
Zárásképp pedig kellemes időtöltést otthon, boldog karácsonyt és kevéssé megcsúszott szilvesztert kívánok mindenkinek! Szeretés van.
Ui.: a szövegben említett hallgatni- és olvasnivalók:
- Kiscsillag – Légyszíves
- Péterfy Bori & Love Band – Fehérre festem az arcom, Rész-egész, Párnacsata, Oroszlán a hóban, Délelőttök a kádba’
- Milan Kundera – Azonosság, Halhatatlanság
Varga Zsuzsa
0 Megjegyzések