Ki akar ma kozmikus regényeket olvasni? Darvasi László legutóbbi regényében a boszorkányperek örökké népszerű témájához nyúlt, az eredmény mégis elemi erejű szépirodalom, ami tetőtől talpig beleeszi magát az olvasóba.
A boszorkányperek manapság a legkülönbözőbb helyekről: történelemkönyvek, monográfiák, jogtörténeti esszék és lektűrök lapjairól köszönnek vissza. Aki csak találkozik a témával, egyszerre érzi a középkor poklából felemelkedett, büszke nyugat felsőbbrendű megvetését és az elemi ösztönök kiváltotta szégyellnivaló, kíváncsi borzongást.
A boszorkány irodalmi motívuma Wass Albert A funtineli boszorkány c. regénye óta senki tollának nem adta meg magát olyan lírai szépséggel, mint ahogyan Darvasi László legutóbb megjelent regényében, a Taligásban találkozunk vele. Pedig Darvasi nem varázsolt a saját boszorkányaiból titokzatos mesei hőst, mint amilyen Wass Albert Nucája. A Taligás boszorkányai (nem elírás a többesszám) valódi, érző, élő, eleven, névvel és postacímmel felruházott egykor élt szegedi emberek. Darvasi László a fennmaradt levéltári anyagokat szakszerűen és túlzások nélkül dolgozta bele a regénybe – bármelyikünk fellapozza a periratokat, könnyen ráismerhet azokra a férfiakra és asszonyokra, akiket később Szeged főterén máglyára vetettek.
Ez a regény viszont nem volna több egy szakszerűen megírt történelmi esszénél, ha az író nem találja meg és teszi elbeszélővé az esendőségében szenvedélyesen szerethető Taligást.
Kicsoda Taligás?
Pont olyan olvasó, mint te meg én. Félelemtől álmatlanul forgolódik, de hisz a szó, a könyvek és az általuk közvetített gondolat erejében. Fájdalmában, félelmében verssorokat mormol, dörmög, suttog, harsog. Néha fél. Nagyon szeret.
Taligás egy taligával vándorol keresztül-kasul Európán: könyveket hoz-visz Pest-Budán és Bécsen át, megrendeléseket teljesít, hébe-hóba lát ezt-azt és a megfigyeléseit gondosan őrzi, polcra teszi a saját titkai mellé. Ilyenként tartja számon a látottakon túl azt is, hogy ki viseli a viaszos spanyol csizmát, ami rendszeresen össze-vissza rugdossa, hogy ki a nevezetes Barbara Strozzi, aki alkalomszerűen énekel neki, és hogy mit jelent számára Paulina, akit a szívében a titkoknál is mélyebben őriz.
A Taligás a bátorság regénye
A hatalomba burkolt névtelenek fenyegető gyávasága máglyákat lobbant és gerinceket tör. A porban kúszó kisember, akinek a nevét is, a teste hegeit is ismerjük, ugyanolyan gyáva, de az ő gyávaságát szánjuk.
Ez a regény azokról a gyávákról szól, akik nem félnek, és azokról a bátrakról, akiknek összekoccan a foga a félelemtől, mégis tolják előre a taligát, megrakva könyvekkel, olykor emberekkel; hiába a vizsla tekintet és hiába a félelem: teszik, amit a reszkető szív parancsa követel.
Polonkai Éva
0 Megjegyzések