ForCamp – Egy hétvége, rengeteg élmény és tapasztalat

Október 16–18. között került sor a ForCamp által szervezett Ifjúsági Szervezetek Tapasztalatcsere programjára, amelyen a Perspektíva tagjai is meghívást nyertek.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon mennyi értékes gondolatot, tapasztalatot és új nézőpontot lehet megosztani egymással egyetlen hétvége alatt. Nos, azt hiszem, ez az esemény tökéletes választ adott erre a kérdésre. A három nap során annyi új impulzus, élmény és inspiráció ért bennünket, amennyi máskor talán egy egész hét alatt sem gyűlik össze. A programok, a közös beszélgetések és az együtt töltött idő mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne csupán egymás szervezeteit ismerjük meg, hanem új szemszögből tekintsünk a saját közösségeink működésére is.

A hétvége már az első este izgalmasan indult. Az ismerkedés során azonnal egy közös kihívással találtuk szembe magunkat: egy csomóba zárva kellett megtalálnunk a szabadulás útját. A feladat megoldásához mindenkire szükség volt, hiszen csak összefogással, közös gondolkodással és egy kis kreativitással tudtunk kijutni. Szerencsére sikerrel jártunk, és talán ennél jobb kezdést el sem lehetett volna képzelni egy olyan hétvégéhez, amelynek éppen az együttműködés és a tapasztalatok megosztása állt a középpontjában.

Az este további részében kötetlenebb program következett, amely remek lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást. A beszélgetések során nemcsak új emberekkel találkozhattunk, hanem betekintést nyerhettünk a különböző ifjúsági szervezetek életébe is. Hamar kiderült, hogy bár különböző közösségekből érkeztünk, számos közös cél, kihívás és élmény köt össze bennünket. A jó hangulatnak és az érdekes beszélgetéseknek köszönhetően az idő szinte észrevétlenül repült, így az első éjszaka nem éppen a hosszú pihenésről szólt.

A rövidre sikerült éjszaka után egy közös reggelivel indítottuk a szombati napot, majd a Studium Hub felé vettük az irányt, ahol a délelőtt folyamán a részt vevő ifjúsági szervezetek bemutatkozása következett.

A Perspektíva mellett a Kubuk, a KÚF, a BÖSZ, a HÖK, a PIK, a TEMADI, az UFF, a Cassini és természetesen a ForCamp is lehetőséget kapott arra, hogy betekintést nyújtson saját közösségének működésébe. A bemutatkozások alatt megismerhettük, hogy az egyes szervezetek milyen célok mentén tevékenykednek, milyen programokat és kezdeményezéseket valósítanak meg, illetve hogyan járulnak hozzá a fiatalok közösségi életének színesítéséhez.

Jó volt megtapasztalni, hogy mennyi lelkesedés, kreativitás és munka rejlik ezek mögött a közösségek mögött. A bemutatkozások ráadásul nemcsak arra adtak lehetőséget, hogy jobban megismerjük egymást, hanem arra is, hogy ötleteket merítsünk a többiek tevékenységéből. Hiszen egy-egy másik szervezetnél már bevált megoldás vagy érdekes kezdeményezés könnyen inspirációként szolgálhat a saját közösségünk számára is.

A tartalmas délelőttöt egy közös ebéd követte, amely után ismét a Studium Hubban folytatódott a program. Ezúttal azonban már nem a megszokott társaságunkban dolgoztunk, hanem a különböző szervezetek tagjaiból összeállított, vegyes csapatokban vágtunk bele a következő kihívásba. Első feladatunk az volt, hogy közösen válasszunk egy számunkra fontos társadalmi problémát, amelyre a későbbiekben megoldási lehetőségeket próbálunk keresni. A kiválasztott problémát azonban nem egy hagyományos bemutató keretében kellett ismertetnünk, hanem egy rövid szerepjáték segítségével a többi csapat számára. Ez nemcsak a kreativitásunkat tette próbára, hanem arra is ösztönzött bennünket, hogy más szemszögből tekintsünk az adott helyzetre, és közösen gondolkodjunk annak jelentőségéről.

Miután bemutattuk a választott problémákat, a következő feladat során a pályázatok világába nyerhettünk betekintést. Minden csapat kapott egy-egy pályázati kiírást, amelynek feltételeit és szabályait alaposan át kellett tanulmányoznunk. Ezek alapján kellett eldöntenünk, hogy az általunk korábban kiválasztott társadalmi probléma megoldására milyen konkrét tervet dolgoznánk ki, illetve mely pályázati lehetőségeket lenne érdemes megcéloznunk. A feladat során megtapasztalhattuk, hogy egy jó ötlet önmagában még nem feltétlenül elegendő: legalább ilyen fontos, hogy azt megfelelően megtervezzük, és megtaláljuk a megvalósításához szükséges lehetőségeket. Arra is rávilágított, hogy ugyanazon cél elérése érdekében akár több pályázati forrásban is érdemes gondolkodni, amennyiben azok feltételei ezt lehetővé teszik. Bár elsőre talán nem a pályázati kiírások olvasása tűnik a legizgalmasabb programnak, a közös tervezés és ötletelés mégis érdekessé tette a feladatot. Ráadásul olyan gyakorlati tudással gazdagodhattunk, amelyet a későbbiekben saját szervezeteink munkája során is hasznosíthatunk.

A programokkal és új tapasztalatokkal teli nap után este ismét a kötetlen kikapcsolódásé lett a főszerep. A nap során összegyűlt fáradtságot és a komolyabb témákat egy időre magunk mögött hagyva, a zene társaságában engedtük el magunkat, és élveztük az együtt töltött pillanatokat.

Az este azonban itt még korántsem ért véget. A folytatásban a G Café felé vettük az irányt, ahol egy-egy ital mellett újabb beszélgetésekbe merültünk. Ezúttal már nem feltétlenül a szervezeti kérdések vagy a világ nagy problémái kerültek terítékre, hanem sokkal inkább a spontán történetek, a közös nevetések és azok a beszélgetések, amelyeknek talán nincs is különösebb céljuk, mégis sokáig velünk maradnak. Hiszen egy ilyen hétvége nemcsak a hivatalos programoktól és a megszerzett tudástól válik emlékezetessé, hanem azoktól az apró, kötetlen pillanatoktól is, amikor az addig még szinte idegen emberekből lassan ismerősök, sőt akár barátok lesznek. És talán éppen ezek azok az élmények, amelyekre a programok részleteinek elhalványulása után is mosolyogva emlékszünk majd vissza.

Aztán elérkezett a vasárnap reggel, amely talán az egész hétvége legfájdalmasabb ébredését hozta. És ezúttal még csak nem is a másnaposság miatt, hanem azért, mert tudtuk: ez bizony az utolsó közösen töltött napunk. Bármennyire is szerettük volna még egy kicsit megállítani az időt, lassan el kellett fogadnunk, hogy ez a három nap is a végéhez közeledik.

A közös reggelit követően még egyszer összeültünk, hogy visszatekintsünk az elmúlt napok eseményeire, megosszuk egymással a tapasztalatainkat, és közösen értékeljük a hétvégét. Szó esett arról is, hogyan lehetne a kialakult kapcsolatokat a jövőben tovább építeni, és milyen együttműködések születhetnének a részt vevő szervezetek között. Hiszen egy ilyen találkozó igazi értéke nem feltétlenül ér véget az elköszönéssel, hanem abban is rejlik, hogy az itt megszületett ötletek és kapcsolatok később újabb közös kezdeményezésekké formálódhatnak. Ha valamit biztosan magammal viszek erről a hétvégéről, az az, hogy egy ifjúsági szervezet ereje nem csupán a megvalósított programokban vagy az elért eredményekben rejlik, hanem mindenekelőtt azokban az emberekben, akik időt és energiát nem sajnálva tesznek a közösségükért. A ForCamp tapasztalatcseréje pedig remek alkalom volt arra, hogy ezek az emberek találkozzanak, tanuljanak egymástól, és közben olyan kapcsolatokat építsenek, amelyek remélhetőleg jóval túlmutatnak ezen a három napon.

Köszönjük a ForCamp csapatának a szervezést, a résztvevőknek pedig a nyitottságot, a sok beszélgetést, a nevetéseket és az együtt töltött pillanatokat!

Három nap, kilenc másik szervezet, számtalan új élmény és egy közös gondolat: együtt mindig többre vagyunk képesek.

Fényképek: ForCamp

Gálfi Tihamér