Felsőfokon az egyetemistá(in)k felsőoktatásáról - II. KMDSZ Tanügyi Konferencia

Fél év szervezkedés, egy egész szombati nap, két fő téma, három-négy elismert szakmabeli meglátása mind az öt panelbeszélgetés alkalmával … A felsorolást végeláthatatlanul folytathatnák, de célunk nem a számolást tanulni, hanem a II. KMDSZ Tanügyi Konferenciáról beszámolni. Az eseményt reggeltől estig a színvonalas tartalmasság, az aktuális témaboncolgatás és a sokoldalú tudásszerzés jellemezte.

December 14-én, szombaton a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Mikó Imre Szakkollégium megrendezte a II. KMDSZ Tanügyi Konferenciát. Az esemény két olyan kulcsfogalom köré épült, amely lényegesen vonatkozik a szervezők célközönségére és -közösségére: milyen a kisebbség helyzete a felsőoktatásban? A kérdéskör megválaszolása korántsem az átrágott megközelítések egyikéhez tartozott, hiszen az erdélyi magyar egyetemisták esetén kívül részletes betekintést kaphattunk a Kárpát-medencei külhoni, sőt külföldi hallgatók helyzeteibe is, egy meglehetősen különleges és közvetlen módon.

A napot a házigazda Olosz Edina rövid köszöntője indította. A nyitóbeszédek sorát Mihályfalvi Katalin oktatási főosztályvezető (RMDSZ) kezdte meg, aki biztatásként Einstein példájával hívta fel a jelenlévők figyelmét a kíváncsiságra, tettvágyra és közösségfejlődésre. Őt követte László Petra KMDSZ elnök, aki a résztvevőket a közös értékteremtésre, az itt kínált lehetőségekkel való élésre, valamint az aktív bevonódásra buzdította, hangsúlyozva, hogy az oktatás nemcsak egyéni, hanem közösségi kincs és felelősség is. Harmadikként Szőke Balázs KMDSZ felőli főszervező szólalt fel, aki lelkesen kiemelte, itt megadatott az együtt gondolkodás alkalma, ahol egyszerre kulturális, szakmai és közösségi témakörökben is tájékozódhatunk. 

Az elkövetkezendőkben az esemény öt panelbeszélgetéséből adunk ízelítőt. A konferencia két főszervezőjével, Szabó Kincsővel és Szőke Balázzsal készített interjúnk pedig itt olvasható.

Az első panel Az erdélyi magyar felsőoktatás szerepe az identitásmegőrzésben és a kulturális önazonosság erősítésében címet viselte. A beszélgetésre négy olyan nívós meghívott érkezett, akiknek mindennapi szívügyük a hazai magyar egyetemisták érdekéért és javáért való küzdés. A beszélgetőpartnerek Dr. Szász Levente BBTE rektorhelyettes; Dr. Tonk Márton Sapientia EMTE rektor; Dr. Kós Anna Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorhelyettes és Dr. Nagy Előd-Ernő MOGYTTE rektorhelyettes voltak. A diskurzust Lázár Balázs BBTE diákszenátor moderálta, feltéve mérvadó, aktuális kérdéseket.

Balról jobbra: Lázár Balázs, Szász Levente, Kós Anna, Tonk Márton, Nagy Előd-Ernő - Fotó: KMDSZ

Mindamellett, hogy a felsőoktatási intézmények létrejöttének, feltörekvésének és fejlődésének hátterébe egyenként betekintést nyerhettünk, a vendégek őszintén kitértek a jövővel kapcsolatos aggodalmakra, veszélyekre, de reményekre is. Bár különbségek az egyetemek helyzetei között mindig is voltak, vannak és továbbra is lesznek, a céljuk egyre mutat: olyan színvonalas és minőségi felsőoktatásban részesíteni a diákokat, amely kulturálisan önazonossá, szakmailag pedig versenyképessé teszi őket. Ezzel céljuk nemcsak elérni az itthon maradást, hanem megszerettetni, sőt vonzóvá tenni már a középiskolások szemeiben is ezt a jövőképet.

A második panel nem csupán tematikailag, hanem földrajzilag is egy messzibb utazást jelentett, amihez még a beszélt nyelv váltása is társult. A cím sokat elárul: Nemzetközi perspektívák a kisebbségi felsőoktatásban ‒ beszélgetés számi, finnországi svéd és dél-tiroli képviselőkkel.

Balról jobbra: Bokor Tünde, Niila-Juhán Valkeapää, Mikaela Wickman, Sergiu Constantin - Fotó: KMDSZ

A távolról érkezett vendégek a következők voltak: Niila-Juhán Valkeapää, a Saami Youth Council (Számi Ifjúsági Tanács) képviselője, Mikaela Wickman, a Helsinki Egyetem Svéd Tagozatának munkatársa, illetve Sergiu Constantin kisebbségkutató az Eurac Research Kutatóintézettől, Dél-Tirolból. Bokor Tünde, a Mikó Imre Szakkollégium Szakmai Tanácsának elnöke moderátorként mindvégig biztatóan, a hallgatóság kíváncsiságát felkeltve kérdezett az érkezettektől. A beszélgetés angolul zajlott, és tolmács fordításával párhuzamosan lehetett követni az elmondottakat, igénylés szerint. Ezért a felkészültségért és bonyodalommentes érthetőségért külön gratuláció a szervezőknek!

A számik (más néven lappok) Lappföld bennszülött lakói, a mai Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország területein szétszórtan élő kisebbség. Niila-Juhán beszámolójából megtudtuk, hogy nyelvük kihalóban van, így az élő kultúrájuk is veszélyeztetett. Anyanyelvükön tanulni csupán általános iskolás korukig van lehetőségük, ráadásul a továbbtanulásért nagyvárosba szükséges menniük, így szakadva el a számi közegtől, hagyományoktól.

Mikaela bemutatója már egy sokkal kedvezőbb esetről tett tanúbizonyságot. A finnországi svéd egyetemistákat számtalan módon segítik a Helsinki Egyetemen: érdekeik egyenlően vannak képviseltetve, különböző önkéntes csoportokban gyakorolhatják a nyelvtanulást, és számos szaknál esélyük van akár kétnyelvű diplomaszerzésre is.

Sergiu Dél-Tirol múltjába és jelenlegi helyzetébe avatott be minket: az észak-olasz autonóm régiónak két „nagyobb” létszámú kisebbsége van, 35% német, akiknek központja Bolzano és 5% ladin, akik leginkább Lassa környékén csoportosulnak. Érdekfeszítő és újszerű élményt kaphattunk az elsőkézből nyújtott tapasztalatokból, amik egyszerre voltak egyéniek, de főleg közösségiek, kulturálisak és nemzetnagyságúak.

A harmadik panelben visszakanyarodtunk a Kárpát-medencébe. A Többség-kisebbség viszonya oktatási színtéren ‒ beszélgetés a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás kihívásairól című témába négy újabb szakmabeli vezetett el minket: az anyaországból Dr. Gyeney Laura, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója és Dr. Szemesi Sándor, a Debreceni Egyetem docense és a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatói tanácsadója; dr. Kiss Beáta, a Selye János Egyetem oktatója Felvidékről, valamint Dr. Pallay Katalin, a II. Rákóczi Ferenc Főiskola oktatója Kárpátaljáról.  A moderátor Szabó Kincső, a Mikó Imre Szakkollégium elnöke volt, aki célratörő kérdésekkel segítette elő a téma alapos és követhető boncolgatását.

Balról jobbra: Szabó Kincső, Pallay Katalin, Kiss Beáta, Gyeney Laura, Szemesi Sándor - Fotó: KMDSZ

Az őszinte, kendőzetlen ismertetés a külhoni felsőoktatási lehetőségekről és jelenlegi helyzetekről ráébreszthette a résztvevőket, mennyivel nehezebb és korlátozottabb a felvidéki, kárpátaljai magyaroknak az anyanyelvükön való továbbtanulás. Az első panel meghívottjaihoz hasonlóan, a fentiekben bemutatott vendégek is töretlenül küzdenek térnyerésükért, létjogosultságuk megtartásáért, megszilárdításáért. Az anyaország támaszként, tettekben és anyagilag is támogatja a határon túli felsőoktatási magyar intézményeket, nem engedve el kezüket. Ezt bizonyítja azon létfelszámoló veszélyek sikeres elhárítása is, amelyekről beszámoltak az érintettek.

A negyedik panelbeszélgetés már az első pillanatokban átvarázsolta a kissé megfáradt hallgatóságot egy felderült, kíváncsiságtól éber közönséggé. Az őket megmosolyogtató meghívottak Szabó Ödön parlamenti képviselő és Dr. Markó Bálint BBTE rektorhelyettes voltak, akik az Egy „új” oktatási törvény útjai ‒ szakértői beszélgetés a felsőoktatási törvény kihívásairól című témába merítettek el bennünket Horváth-Kovács Mátyás Sapientia EMTE diákszenátor moderálásával.

Balról jobbra: Horváth Kovács Mátyás, Markó Bálint, Szabó Ödön - Fotó: KMDSZ

A meghívottak nyíltan és lendülettel telten meséltek a felsőoktatással kapcsolatos tanügyi döntéshozatalok összetettségéről, háttérteendőiről, kitérve azok gyakorlati hatásköreire, következményeire. A 2023-tól érvénybe lépett „új” oktatási törvény az utóbbi három és fél évtized egyik lesikeresebb kisebbségi tanügyreformját jelenti. Kiemelték, hogy a közéleti oktatást és a szakmai oktatást képviselők szoros együttműködése ért el eredményt, és pillanatnyilag az elsődleges cél a kivívott rendeletek gyakorlati alkalmazása, a szerzett jogok megőrzése. És ne felejtsük el: ahogy egy törvénymegfogalmazásban minden vessző számít, úgy a fiatalokat érintő döntéshozataloknál is minden véleménynyilvánításnak, szavazatnak súlya van.  

Az utolsó panelbeszélgetést immár nem csak témája miatt érezhettük magunkhoz közel, hanem annak résztvevői miatt is, akik különböző régiókban egyetemistákként az egyetemistákért tesznek. Ötödik címünk: Érdekképviselet és közösség ‒ diákszervezetek szerepe a Kárpát-medencei magyar felsőoktatásban. A három diákszervezeti elnökkel, László Petrával (KMDSZ), Czink Gergővel (MMDSZ), Hrapka Sárával (felvidéki Diákhálózat) Szőcs Dániel moderátor, a KMDSZ Tanügyekért felelős Vezetőtanács tagja beszélgetett. 

Balról jobbra: Szőcs Dániel, Hrapka Sára, Czink Gergő, László Petra - Fotó: KMDSZ

Mindhárom elnök hangsúlyozta, hogy mély felelősségérzetük és tettrekészségük van a diákok érdekképviselete iránt, mindemellett céljuk szakmai, tudományos oldalról is támogatni őket, aktuális problémáikra megoldást találni, és persze a diákéletet is szeretnék pezsgővé, emlékezetessé, közösségileg összekovácsolttá tenni. Az ezeket elérő programok például a különböző Tudományos Diákköri Konferenciák, a Diáknapok, vagy a Gombaszögi Nyári Tábor a Diákhálózat részéről. Mindhárman kitértek a kapcsolati hálók kiépítésének törekvésére mind szervezeten belül, mind azon kívül, így tágítva a lehetőségeket közösségi és egyéni szinten is.

A konferencia záróbeszédét Szabó Kincső, a Mikó Imre Szakkollégium felőli főszervező mondta el. Kifejtette, hogy reméli, a konferencián feltett kérdések, gondolatok megfogalmazása, alapvetően a megélt tapasztalatok fejlődésre ösztönöz minket, és megerősödött bennünk, hogy a diákjogokkal foglalkozni érdemes, kifizetődő munka.

Fotók: Fülöp-Barta Márk, Zajzon Zalán, Stuts Márk

Jude Julia