VIBE napló - minden, ami megszokott és szokatlan

Már a kelleténél több perce gondolkodom a laptopom előtt, míg mellettem a társam még alszik, hogy hogyan írhatnék nem naplószerűt. (Megsúgom, az lesz.)

10:50 – Második felkelésem „kettő darab lejjel“

Nem föltétlen vagyok ideges, legalábbis a fejemben már mindenre van szcenárió így, hogy terv szerint tényleg hányódni fogunk négy napig, aludni végülis mindenhol lehet egy kicsit ha muszáj: promoter lounge, utcai pad, strand, koli. Nem föltétlen ideges - de azért egyszer még visszaalszom, hátha szebben ébredek. Már eltervezve, hogy olyan lesz mint a „legkeményebb este, Budapesten kettő darab lejjel“, legalábbis én mindig valami hasonlóra gondoltam, mikor e sorokat hallottam. Alig vártam, hogy elhagyjam a lakást, mert akkor már benne vagy, mert elindult.

12:30 – Indulás, de nem Vibe-ra, 15:37 – Indul a vonat is, na az Vibe-ra

Csak ebben az órában kellett volna találkoznunk, úgyhogy ma nem is késett sokat a társam, aki nem csak a Vibe-ra, hanem az előtte levő kavalkádba is elkísér. Legnagyobb „gymbro moment”-em, hogy direkt úgy pakoltam, hogy legyen cserecipőm a tetején, hogy tudjunk elmenni gym-be. Onnan meg a vonatállomás és mostmár tényleg a Vibe-ra tartunk, proteinporos joghurtostól. Az utolsó egy órát unjuk csak meg, addig kihasználjuk időnk a buszjáratok felfedezésére, a délelőtti programok áttekintésére, és igazából minden fontosra jut egy kis idő, amit  a Vibe posztolt. Tudatos fesztiválozó. Mikor meg már tényleg csak a helyszínen váró eseményekre tudtunk gondolni, kellemes-könnyezős vitát tartottunk a plasztikai sebészetről és ennek érintőleges témáiról. Tiszta fesztiválélmény. Ti nem így szoktátok?

19:08 – Befut a vonat, mi meg ki az időből

Mi megérkeztünk, és időközben lett szállásunk, bár még mindig felfoghatatlan, hogy elindultunk úgy, hogy ha nem lesz nem lesz. Azt mondom nektek sétálós ez a Vásárhely, de legalább ledolgozzuk, amit elfogyasztunk. A Vibe pontosan a város másik felében van, de legalább az ismerős ismerősének környéke is valami nagyon sketchy. Esküszöm, hogy a gyors „hol találjuk a mosdót s az airfryert” után csak két színt vittem fel a szememre és máris, hihetetlen, késtünk vagy két órát, szia Missh, szia Lmen Prala.

22:13 – A fesztiválon, tali a sarkon

Igazából itt is elég sokat kell sétálni, s bár jó társaságban s jó hangulatban ez is a fesztivál része, mégis csak sétáról beszélünk. A Mirror Glimpset igazából sétálva hallgatjuk, de végre eljutunk a jegyek kiváltásáig is. A következő bő fél órában a fesztiválfelfedezés amolyan terepszemle. De túl hamar találkozunk túl sok ismerőssel, úgyhogy a kapuban már elindított ivós játék után megbeszélünk egy pontot azzal, akivel jöttem, hogy oda megyünk, ha elvesztünk és indul is a buli.

01:23 – Buli és hová lettek, akiket látni se akarunk?

Kipróbáltuk a KMDSZ Black Box-ban való vibeolást, több szót is váltottunk több ismerőssel a kelleténél, és utunk egy hosszabb távú kiruccanásra ahhoz a nagy sátorhoz vezetett, ahol lehet bulizni az első nap, tudjátok, az Aréna. Ilyenkor kell azt mondani, hogy „hát én nem tudom mit ittam, de olyan jól szórakoztam a buliban” de én pontosan tudom mit ittam... Vagy nem ezt kell ilyenkor mondani? Na mindegy, voltak barátok, voltak még mindig diáknapozók, voltak ismerősök akiket látni se akarsz – na, jó, ez meglepő, de ők még nem jelentek meg – és volt Pumped Gabo, akinek nem csak a neve vicces, hanem a „dj”-zési szokásai is. Minden esetre ezelőttől ezutánig végig jó buli volt, kicsit ugrálsz, kicsit kiabálsz, kicsit táncolsz és máris reggel van.

03:33 – Megyünk oda, ahol lakunk

Ebben a valójában még korai órában, lelkesebben tervezzük a holnapot, mint amilyen szaporán szedjük a lábaink. Felültünk egy buszra, a társam tudja, de nekem „minden utam ez, minden ugyanaz, nehezen cipelem el a testem a lakásig“.

Másnap, 17:47 - helyszín minden, ami Vibe fesztivál

Ma is kiértünk a Vibe-ra, pár kötelező rokonlátogatás után, bár a buszokkal kifejezetten el vagyunk tévedve, legalább több időt töltünk együtt, jó tipp nektek is, hogy külön készüljetek a buszutakra. Szerencsére a társam aktívan szervezi utazásainkat “I’m the one who planned all the traveling“, én pedig lehetek a Tiktok trend, ahol “...and I’m Berni“! Első utunk a strandhoz vezetett, ami a Vibe mellett egy nagyon jó lehetőség a fesztiválon, felüdülés a programok között. Az általában - ha idén nem is - érkező “hideg a víz és éget a nap” hangulatban telt. És ne feledjétek, itt mindig meg lehet ismerni új embereket, nekünk is jól sikerült. Holnap terv szerint végig járjuk a délelőttöt, de ha nektek is hasonlóan sikerülnek terveitek, ne csüggedjetek, a fesztivál pont ilyen: semmi sem úgy alakul, ahogy tervezed - ja és soha senkit se tudsz megtalálni, akit kellene.

19:23 - élünk, halunk, Manuel

Akkora ez a fesztivál-tér, hogy mindenhova fél órát rá kell számolni és útközben futva elfogyasztani az innivalódat, de nem baj, külön szórakozás, főleg egy kis Morionesszel a háttérben. A tömeg közepén állva sírtunk, ríttunk, nevettünk, hogy ki miért, az már egy másik kérdés, de kitaláltuk most is magunknak egy játékot, kacagós volt. Manuel pedig hozta a szokásosat, például a három kedvenc számunkat. De ez egy fesztivál, úgyhogy a 100 hibát úgy énekeltük egymásnak a társammal, hogy neki épp tust húztak közben az Avon standnál, kifejezetten szürreális volt, ha láttátok volna… Szerencsére a Zombira visszaértünk a buzgón éneklő tömegbe, és tényleg egymásnak énekelhettünk. Amúgy meg „I (h)ate bp girls”.

21:00 - T-a-n-k-c-s-a-p-d-a

Abban sem voltam biztos, hogy erre a koncertre elmegyünk, pedig aki egyszer rocker volt, az egy kicsit mindig az marad. Ezzel szemben talán túl hamar is érkeztünk. Azonnal találkoztunk kedves ismerősökkel, akikkel a színpad elején tomboltunk és ráztuk a hajunk, plusz pont annak, aki este nem mosott le magáról egy rakás port, de mivel köztünk volt olyan is, akik végigpogózta a koncertet, erre nem mi vagyunk a példa. Egyébként meg a vibe a helyén volt, még a fesztivál tematikájához kevésbé illő előadóval is. Csak a közepén kellett szünetet tartanunk a sok ugrálásban, és csak a végén ment el a hangom, de legalább összekarolva énekeltük, hogy „ülj le mellém…”. Ez egy külön csapatépítő, arra kezdek rájönni.

22:35 - BSW fesztiválról fesztiválra

Elértünk, és óriási közönség várta őket; még mindig lenyűgöző mennyi embert meg tudnak mozgatni. Egyik legismertebb számukkal indult a kezdés “nem szól ránk senki, megtehetünk bármit”. És bár megbeszéltük, hogy bármit éppen nem, mégis ilyen a fesztivál-érzés. A következő pár számot az egyik nagyon közeli lounge-ból hallgattuk végig, pihenés megvolt, és azonnal átéreztük, hogy „fesztiválról megy a fesztiválra”, eközben közös-éneklős Passport és Lidokain. Az események csúcspontja pedig nem tudom, ha a szórakoztató dalszövegek, vagy a közben elfogyasztott olcsó protein-bar volt.

23:15 - Gege-szünet

Nem hallgatom aktívan, de a két ismert szám, a barbibabák tönkretevése, és az újonnan felkapottság miatt muszáj volt benéznünk 6363-ra. Egyszerre volt jó, és elég vicces számunkra, főleg a “bocsi, hogy sznob vagyok” ironikus ismételgetése, valahol egészen vagány volt

00:18 - sziasztok random idegenek

Tudom, tudom, kövezzetek meg, Dimitri Vegas alatt pokrócainkkal kifeküdtünk a Marospatra, barátokul. És szép a fesztivál, de milyen szép volt ez, valahol ilyen az igazi vibe. Aztán persze haza is jutottunk ilyen jó kis busz+séta kombókkal. Sokan álltak le velünk beszélgetni, miután rájuk köszöntünk, hogy sziasztok random idegenek. Épp ezt szeretném mondani, hogy talán pont ezért Vibe, mert az érzésekért jövünk, ami egy közös vibe-bá alakul(hat), koncerten is, napközben is, késve is, lemaradva is, strandon is, de így is úgy is a Maros-parton.

Másnap, 13:10 - amit az esti sötétben nem látsz

Tizenkettőkor kelés, szokásos reggeli írás-rutin, orbitális mennyiségű házi shaorma a napra és máris a Maros-parton találtuk magunk. Kis strand után meg is érkeztünk a fesztivál területére felfedezni a nappalt. Az egy másik kérdés, hogy a Fashion Corner gyönyörű színkavalkádja után leragadtunk az ingyen dolgokat szerző challangeknél, és nem is az ‘ingyen’ érdekelt, hanem a gyors párnahúzás vagy a hűtött szobás karaoke, de, nyakláncokat is készítettünk (fesztivál)társammal. Lányként nyertem autóversenyt, fiúként nyert párnahuzatos versenyt! És volt slam is! Meg Koli beszélgetések, de az elmúlt évekhez képest ezt nem nyomták meg annyira. Azért érdemes időben felkelni legalább egy nap, hogy nézz körül, mi az, amit az esti koncertek sötétjében már nem látsz.

 17:34 - kis társaság, nagy társaság

A forró kólánkat isszuk, amit igazán ideje volt kivenni a raktárként használt autóból. A szellő hűvös, a shaorma meleg. Futunk-szaladunk mert valahogy itt sehova sem lehet elérni. A Sörpatikáig szaladtunk. Ez is egy program, ajánlom a fesztiválozók figyelmébe. És miután ügyesen hányódva kisminkeltem magam a mosdóban, indulhatott is a koncert-izgalom. A mai nap a top nap. Itt még nem tudjuk - de az is lett. “Bemelegítünk” míg a kapuban integetünk minden ismerősünknek.

20:13 - Dzsúdlóval hihetjük, hogy 16-ok vagyunk

Nektek kéne élvezhető legyen olvasni, de nekem volt szórakoztató megélni. Dzsúdló a be nem teljesült kapcsolatok zenéje. Ilyen erőbedobással énekeltünk az összes számot: a színpad felé, a közönségnek, egymásnak. Kellemes tömeg volt és csodaszép zene, bár a Dívánál vált egyé a leginkább a tömeg, amit üzenetétől fogva nem szeretünk. Vártunk, hittük, hogy 16-ok vagyunk, nem kellett hiszti, és először magunkat találtunk meg. Igazán játszhatott volna egy Keletet is, attól, hogy nem szokott. Egyébként meg a Budapest Parkos legutóbbi koncert dresscode-jához hűen voltak, akik világítós kukásmellényben érkeztek.

22:10 - Beton.Hofi, ez a fény a melleden szép

Nem tudom, hogy Beton.Hofi szebb vagy mi, de ez a koncert mindenképpen. Be vagyok zárvával indít, és mire odaérünk el is kapjuk a második dalt, ami pont szerencsés mert társam (sajnos) minden másodikat ismer. Születnek így viszont régi-új kedvencek, főleg, ha „fekszik homokóra” vagy ha „gyarló vagyok, abból is gyakorló”.  Ez is kacagós-ordítósra sikerült, azt hiszem mindenkinek kell egy ilyen koncertpartner, aki megnyugtat akkor mikor harmadszorra is rájössz, hogy Beton.Hofi másképp szól élőben, és aki énekel veled Sofia Coppolát. Amúgy meg közben technikai probléma akadt, úgyhogy hallgathattunk Beton.Hofit szabadon is, és megvolt a hangulata, mint egy baráti koncert. Utóirat: „menjetek Pogány Indulóra”.

23:44 - Hello, lányok

Meg kellett lesnünk az ötödikes korunk nem kedvenc, de mégis agyonhallgatott előadóját. És pont elkaptunk egy ismert számot: Hello, lányok. Viszont nem csak arra jöttem rá, hogy a Feri feneke (Szeder) dal ennek a tökéletes párja, hanem arra is, hogy jó hogyha ez az előadó megmarad az ötödikes énünknek. Mindenesetre a tömeg nagy volt, a vibe pedig egészen jóltelős.

00:03 - vajon mozognak-e a csillagok?

Igen, ma este is kihagytunk egy amúgy Vibe-on nem először látott headlinert egy kis Marospartért. Az a jó ezekben az általában bulival összekötött hajnalnégyes beszélgetésekben, hogy sok mindenre rájövök. Vagyis megismerem a saját társaságaim másképp. Aztán pedig hajnalig nézzük, hogy a csillagok mozognak.

Fényképek: VIBE Festival

Szécsi Bernadett