Megint hó nélkül
ugyan, de idén is volt KMDSZ Téli Majális. Aki éjjel-nappal legény az a buli
hajnali óráiban még láthatott hótakaróval bevont Főteret az „utolsó” piáját
vásárolva, a hajnalban drága Boltját várva, vagy még a buliban bíztatva
egymást.
Ha ez most egy
film lenne, épp The Matter előtt, valakibe karolva, imbolyogva mondanám, hogy
„na, de hogy is kerültem ide?”. „Kezdjük a legelején” folytatódna film. Síró
baba hang, április negyedike, „amikor megszülettem, még nem kívánkoztam Téli
Majálisra” – és itt ki is kapcsoltam a filmet, mert elég gyenge lett.
Egy újabb klisével
élve, én különösebb elvárásokkal érkeztem. Ez (talán) a negyedik évem, hogy a
KMDSZ-szel bulizhatok szesszió előtt (és minden bizonnyal után is), illetve az
előző napot elég nehézkesen töltöttem el.
Nem hiszem, hogy
újat mondok, ha kijelentem, hogy a „hegyre” vezető úton nem lehet elkerülni az
ismerősöket. Sőt már a mindenki által hűen szeretett 30-as buszon is találkozni
lehet a csapatok színes hoodie-jaival. Így hát én is kedvenc embereimmel
jutottam el a csúcsra – vagy ha itt még nem is, a későbbi lufis játéknál
mindenképp.
Megérkezve a
Törökvágásra – bármilyen korán érkezel is az előző esti kötelező alapozásból –
még télikabátban is színkavalkád fogad, bár lehet, hogy ez azoknak köszönhető,
akiknek fontosabb a csapatidentitás, mint, hogy ne fázzanak meg… Vagy csak
pálinkával indítottak, ahogy én is.
Karszalagok
kivéve, csapatok bejelentve, a főszervező Göllner Blanka megnyitóját követően
ne feledkezzünk meg a KMDSZ elnöke, László Petra születésnapjáról se – innen is
isten éltesse!
Indulhatott is a
stációs játék és a harácsolás. Ezen a ponton ha nem ittál elég pálinkát, nem is
vagy ember, de székely biztosan nem, viszont bízunk benned, tudjuk hogy a
csapatod forralt borát nem egyszer kóstoltad meg később.
Ha szemfüles vagy,
a stációk között rohangálva még elcsíphetsz egy-két, a témának megfelelően nagy
eséllyel ősembernek öltözött kabalát, vagy a tűzrakáshoz az erdő aljában fát
keresgélőket, vagy fűrésszel kergetőző őrülteket – az csak a last minute
szánkóhoz kellett, eskü. Ha nem vagy elég szemfüles, akkor épp két kesztyűvel
próbálsz cigit tekerni, harisnya van a fejeden, iszod az idén kevésbé fagyos
sört vagy valamelyik másik stációban merültél el.
Minden tisztelet a
forraltbor készítőknek is, bár bevallhatod, hogy inkább kóstoló voltál, mintsem
jó szakács. Habár valakinek annak is kellett lennie, mert a zsűrik nem hiába voltak
jelen. Az üstök tartalmát Kiss Ágota, Szilágyi Lóránt és Sipos Zsuzsa
értékelték.
A tisztelet kijár
azoknak is, akik idén is szívesen és önfeláldozóan törték össze magukat,
kerekekből, sílécekből, színes-senki-sem-tudja-mikből vagy éppen
macskahordozóból összetákolt szánkóikkal együtt. A csapatok kreativitását
Csürős Inka, a
Kolozs Megyei Magyar Diáktanács elnökségi tagja pontozta.
A megszokott
programot várva, eljött a kabalatáncok ideje is. Ha eddig nem tudtad volna,
hogy nagymamáinknak hány állatmintás szőrméje és egyebe van, akkor most reméljük
megszámoltad, a cool vagy éppen ebben a hidegben is hot táncmozdulatokkal
együtt. A zsűrit itt Andacs Zsolt, Ungvári Bence és Székely Szeréna alkották.
Ezt követte a szokásos „mindenki táncol” a színpad előtt.
Majd mindenki
hazament. Haha rossz film, reméljük a kedvenc helyeteken, vagy a legmelegebb
lakásotokban alapoztatok, és hogy a buli még az eredményhirdetés után is jól telt.
Az első három
csapat pedig, az AbszolÚt'ca, az Anyukád kedvenc csapata, valamint a CePLM,
nagy öröm. Innen is gratulálunk nekik!
Mit is mondhatnék?
Köszönjük az eseményt, hiszen a KMDSZ-szel csak ritkán lehet egyedül maradni!
Képek: KMDSZ - Barabási Örs, Stuts Márk, Fülöp Barta Márk
Szécsi Bernadett
0 Megjegyzések