A sikeres Z dilemmája - Születésnapi pályázati írások 2. rész

Folytatjuk a születésnapi pályázat legjobbjainak bemutatását. Fogadjátok szeretettel Órás Timea humorosan komoly versét!

Felbőszülten meredek a képernyőm elé,

amikor már harmadjára tévesztem el a megállót.

"Ez a mai generáció csak a telefonját bújja!"

- lehet - de akkor a késést magyarázza a tanárnak, uram!

Sikeresen beérek s a padba merülök, vésem a papírra

a sikeres karrier hozzávalóit, az elkészítési folyamat

és minden plusz csel még rejtély, üresek az oldalak.

 

Amúgy én idegenek között otthon vagyok.

De vajon tényleg idegen az, aki még két órával ezelőtt

az élete szerelmét osztotta a Rosa előtt?

Közös a cél: mindenkinek ködös, de a mát túl kell élni,

Legyen meg a napi Delissima, s felicità ezt kell remélni.

Érezzük a súlyt a vállunkon, („jöhetne már a gyerek”)

Vigyük valamire az életben ezt a cipelt terhet.

 

De tényleg ettől leszünk mi a sikeres Z?

Gurulunk előre a hetes keréken, sodródunk az árral,

Szocializáció hullámvölgyében rájövünk, hogy valójában

mindvégig extrovertáltak voltunk. Attribúciós hiba.

Nem akarunk egyedül meghalni, adaptálódsz,

Megiszod még azt az Ursust, még akkor is, ha

majd másnap a másnaposságtól hánykódsz.

Üres lesz a tekinteted, de legalább van partner,

aki elkísér a Soráig, majd hazáig is, ha kell.

 

Cipeljük a terhet, ezt is meg amit az ősök ránk pakoltak.

Engednünk kell, hadd facsarjon ki az infó-áradat,

Majd az esti tequila mellé ezt is megisszuk.

S ha a valóságot még mindig elviselhetetlennek tartjuk

Talán két parciális között rájövünk arra,

hogy mi mindvégig megállni akartunk egy pillanatra.

Nézz körül, nem csak te vagy aki káoszban ingáz,

Vegyél egy mély levegőt, élvezd a kávé ízét,

Szólj hozzájuk két recept-kaparás között,

Szívd magadba, hogy együtt vagytok itt, ezért.

S talán felfedezheted a város valódi kincsét.

Nyitókép: A szerző felvétele

Órás Timea