A Kolozsvári
Állami Magyar Színház Pornokrácia című produkciója korántsem tartozik a
könnyen emészthető előadások közé. Már az első pillanatokban misztikus füst
borítja el a színpadot, és egy korrupt világ képe tárul elénk, amely az
összeomlással veszi kezdetét. A helyszínek és az idő síkjainak folytonos
váltakozása igencsak próbára teszi a nézők figyelmét, ugyanakkor ez az
összetettség az előadás egyik legnagyobb erénye is.
Lenyűgöző díszlet
és megrázó hangulat
A díszletek már az
első pillanattól magával ragadják a nézőt. Amikor felemelkedik a vasfüggöny, az
ember alig tudja elhinni, hogy amit lát, az valóságos. Az előadás
hátborzongatóan indul: a siratóasszonyok gyászéneke mélyen hat az érzelmekre,
de a feszültséget hamar oldja a groteszk humor. A pap piros alsónadrágja
egyszerre nevettet és zavarba ejt.
A politika és a
hatalom fonákja
A történet
központjában a császár keresése áll, akit bíróság elé akarnak állítani, vagy
akár meg is ölni. Az előadás hangsúlyosan mutatja be, hogy egy bíró sem lehet
pártatlan, mert „minden csak politika”. Ez a világ a pornokrácia világa, ahol a
propaganda és a hatalom manipulációja mindent áthat. Jusztinosz császár – a
hatalom megszállottja – mindent elkövet, hogy elhitesse a néppel: a lázadók
valójában az ő emberei, és az egész csak a hűség tesztelése. Az országban
siratóasszonyok bolyonganak, akik nyugtalanul keresik, hogy kit is kéne
elsiratniuk. „Mi vagyunk a nép sírása” – mondja egyikük, de mindeközben nincs
meg a gyász tárgya.
Intrikák és
összeesküvések
A császári
udvarban a háttérben zajló események sem kevésbé nyugtalanítóak. A búvóhelyen
hazugságok, megcsalások és megtévesztések tarkítják a szereplők mindennapjait.
A császár különös perverziója, groteszk humorral ábrázolja hatalmi
arroganciáját. A siratóasszonyok végül rájönnek, hogy a császári párt kellene
elsiratniuk, ám a gyászt felváltja a tapsvihar.
A lázadás diadala
és a kérdések, melyek megmaradnak
A lázadás végül
sikerrel jár, és elérkezik az elszámoltatás ideje. Jusztinoszra és Jusztinára
halál vár, de vajon meghalhat-e a nemzet szégyene? Mi az irgalom jelentése? És
vajon eltűnik-e végleg a zsarnokság? A Pornokrácia nem ad egyértelmű
válaszokat, helyette a nézőkre bízza, hogy elgondolkodjanak ezen.
Történelmi
párhuzamok
Az előadás erős
párhuzamot von a rendszerváltás időszakával, különösen a Ceaușescu-házaspár
bukásával. Jusztinosz és Jusztina karakterei nyilvánvalóan idézik Nicolae és
Elena Ceaușescut. A darabba szőtt bírósági jelenetek egyértelmű utalások a
‘89-es eseményekre, és még a Ceaușescu-tárgyalás részletei is helyet kaptak az
előadásban.
A darab mesterien
ötvözi a szatírát és a tragédiát, miközben tükröt tart mind a múlt, mind a
jelen elé. Az előadás emlékeztet minket arra, hogy bár az egyes emberek
kisebbségben lehetnek a hatalommal szemben, az Univerzumhoz képest mindannyian
egyenlően kicsinyek vagyunk.
Képek: Bíró István – Kolozsvári Állami Magyar Színház
Gálfi Tihamér
0 Megjegyzések