Néhány gondolat az írásról, az újságcikkekről és az önkifejezés eszköztáráról
Sokan azért nem publikálnak, mert írni néha olyan, mintha mezítláb állnál egy befagyott tavon: a vékony jég egyre jobban olvad, miközben minden lépésednél tovább reped, és Te nem érted mit is keresel ott...? Mégis mit keres valaki mezítláb a jégen? Egyértelmű, hogy ezt nem racionálisan kell megközelíteni. Néha magunk sem tudjuk: mit miért teszünk. Ez a jégen álló alak sem igazán. Legfeljebb csak sejti. Később, a folyamat végén talán megérti.
Önmagát kereste minden kihívásban.
Tőkés Hunor a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és PR szakán végezte el az alapképzést. Jelenleg ugyanitt mesteris hallgató Alkalmazott Médiatudományok szakon. A disszertáció megírása mellett elsődlegesen a Tranisndex közéleti újságírója. Elmondható még, hogy a VIBE Fesztivál sajtófelelőse, az Igen, tessék! magazin és a Perspektíva diáklap cikkírója.
Ennél azonban sokkal izgalmasabb, hogy ezt az írását motivációként szánja azok számra, akik kipróbálnák magukat írásban. Aki pedig ennek hatására elmegy tudósítani és beküldi a perspinek, annak fizet egy sört!
Még senki nem írta meg az írás bibliáját, de már mindenki megírta saját maga filozófiáját
A gond akkor van, amikor a szakma / az olvasók nem tudják eldönteni, hogy ki az író, ki az újságíró és ki nem az.
Szóval olvasóként ne vegyetek internetes drogot, legyetek rock 'n' roll sztárok és... ellenőrizzétek le, hogy más sajtó, ami hiteles a mainstream szerint: mit mond? Például gyakran elég ránézni a magyar sajtó liberális és „illiberális" felére.
Viszont most helyezkedjünk írói pozícióba! Szkeptikus szemekkel és gyors ujjakkal, magatokba szívva az újságírás, vagy csak az írás elméletét. Legalábbis egy hangyányi mivoltát.
Ebben a kezdő részben elsőként a különbségeket és a hasonlóságokat fogjuk lebontani (kukkants az alábbi címre). Aztán meg rámegyünk az írás borfilozófiájára. Magyarán abba, hogy pár tetszőlegesen választott perspektívából hogyan kéne írni. De ez csak egy kéne és nem az így kell. Meg csak pár. Úgy írsz, mondtam, ahogyan Te szeretnél! Ez ilyen individuális dolog. Nem hiába kattantak sokan rá a naplóra. Viszont itt mi a nyilvánosság előtt ragasztjuk egymásba a betűsort. Szóval a következő lépésben száraz elmélet jön a hírről, a szubjektív műfajokról és ebből kiemelek mindössze egyet, a tudósítást, ami elég gyakorlatias, de ezzel nem azt akarom sugallni, hogy az elméletet nem lenne jó elsajátítani. Két kattintás választ el tőle.
A szépirodalom és az újságírás kapcsolódási pontjai és különbségei
Elméleti szint: aktuális, lényegre törő és tudatosan egyedi
Elméletileg nagyon egyszerű írni. Ehhez mindössze ki kell választanod egy témát. A mi esetünkbe legyen ez most a bor. Tegyük fel, hogy ősz van, ráadásul szüretelnek. Neked nincs más dolgod, mint kiválasztani azt a perspektívát, amibe kényelmesen bele tudsz helyezkedni.Lehetsz író, aki Agatha Christie homályával fedi a történetet és/vagy megalkothatsz köré egy teljes világot. A lényeg, hogy Te vagy, aki mindezt elmondja adott céllal: mert érdekel, utána akarsz járni, el akarsz bűvölni másokat, esetleg mivel megmagyarázhatatlan érzéssel tölt el. Ezért képzeld bele magad minden szemszögből. Valójában bárki lehetsz: pasi, nő, gyerek, állat, tárgy, költő, perverz, szelíd, szakmai, kritkus, elfogult és a többi.
Amiket soha ne keverj össze újságíróként és a műfajok, amik megadják a formát, te pedig a tartalmát
„Az óvatos elzárkózás, a kommunikáció átváltozása közvetlen társasági életté, a lényegi kapcsolat formáinak elkendőző konvenciókká torzulása egyben mindig a szellemi élet megfogyatkozását is jelenti” – írta Karl Jaspers.
Objektivitás: „az újságíró elfogulatlanul, előítéletmentesen, részrehajlás nélkül írja meg a témát, személyes vélekedése, attitűdjei nem jelenhetnek meg az anyagban sem nyíltan sem utalásszerűen" – Andok Mónika.
Így Besenyő szerint a Tényközlő (tájékoztató vagy informatív) műfajcsaládhoz soroljuk a:- Hírt
- Háttérmagyarázatot
- Interjút
- Riportot
„Minden hír információ, de nem minden információ hír. Hírnek az olyan aktuális újdonságot tartalmazó információkat nevezzük, ami sokakat érdekelhet és/vagy sokak életében változást okozhat" – írta.
Zsolt Péter szerint nehéz lenne tudományos alapossággal meghatározni, mi is a hír. Azt tudjuk, mit kell tartalmaznia a hírnek. Mi történt? Azt is, mikor, hol, hogyan történt az esemény, milyen szereplőkkel, esetleg azt is, hogy miért történt, csak éppen azt nem tudjuk megmondani, hogy egy esemény mitől válik hírré, más esemény pedig elhagyható, nem közlendő jeltelen történéssé.
Ki?, a hír főszereplője (természetes személy vagy intézmény)
„Ha a kutya harapja meg a postást, az nem hír, ha a postás harapja meg a kutyát, az hír".
Véleményközpontú, szubjektív írás, ami tényeket érvként sorakoztat fel: aminek már önmagában hírértéke van, mert ennek az információs bázisa az egyedi perpektívától, a témához hozzá tenni akarástól dúsított és így első forrásból kapják az olvasók.
- Vezércikket
Gyakorlati szint: a tudósítás (a többit egy követlező alkalommal)
Ha valaki most akarna elkezdeni újságírással foglalkozni, akár csak szórakozás szempontjából is, akkor a legelső dolog, amire szüksége van, az a tudósítás formai követelményeinek elsajátítása. Felvevő és fényképező funkció van a telefonodon. Ezen kívül kell egy laptop, golyóstoll, jegyzetfüzet és már minden szükséges kellék a birtokodban van, ami az általad választott rendezvény leírásához szükséges.
A tudósítás esetén az újságíró a helyszínen van, s személyes jelenlétével hitelesíti a történteket és az arról készült beszámolót. A tudósítás alapja lehet egy-egy esemény (természeti vagy ipari katasztrófa, terrortámadás) vagy rendezvény is, ez utóbbi gyakran sajtótájékoztató típusú. Mivel ebben a műfajban is válaszolni kell a ki, mit, mikor, hol, miért kérd kérdésekre, le kell írni:
* a helyszínt,
* a hangulatot,
* a résztvevőket jellemzőit,
– de az objektivitás keretei között kell maradni.
Ez azt is jelenti, hogy bár az újságíró a helyszínen van, nem kapcsolódhat be a történésekbe, nem válhat azok részesévé. Kívülálló státuszát – az objektivitás érdekében – meg kell őriznie – írja Andok Mónika A közpénzügyek komplex újságírói kezelése című tanulmányában.
Tehát, ott vagyunk a helyszínen és a felvevőkészüléket (telefont) a rendezvény fontosabb pontjain elindítjuk (amit a szervezőktől, előadóktól illemből megkérdezünk, hogy jóvá hagyják-e). Jegyzeteket készítünk a gondolatokról, megpróbáljuk legépelni/leírni, amit csak lehet. A legfontosabb gondolatokat a felvevő segítségével idéző jellel közöljük, minden mást csak elmesélünk I. szám, harmadik személyben.
Fontos, hogy legyenek képeink is az eseményről, méghozzá több szemszögből. Az embereket nem hátulról fotózzuk. Újságíróként/fotósként nyugodtan mozoghatunk a térben. Ha valami nem világos: nevek, tisztségek, gondolatok, akkor érdemes megkérdezni első sorban az előadótól, majd a szervezőktől.
Egy tudósítás során, azt is megtehetjük, hogy megkérdezünk résztvevőket, előadókat, szervezőket, akiktől 1-2 mondatot a cikkhez hozzá teszünk. A résztvevők ugyanis tőlünk eltérően elmondhatják a véleményüket az eseményről. Az előadók akár össze is foglalhatják nekünk a több órás előadást. A szervezők beavathatnak a kulisszák mögé, a rendezvényt megelőző történésekbe.
Lényeges, hogy a rendezvényen több előadó is lehet. Ilyenkor azzal szembesülünk, hogy egy tudósítás nem szólhat mindenkiről, mert a cikk széteshet több téma esetén. Ahhoz pedig fontos esemény kell legyen, vagy kitűnő, mérvadó előadások, hogy egy rendezvényről több cikket is írjunk. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Az első, hogy a teljes napot, az akár egy hetes rendezvényt egyetlen cikkben foglaljuk össze. Vagy a legjobb előadót kiválasztjuk, rá hegyezzük ki a cikket és a többit csak megemlítjük és leírunk még ezt, azt a történésekről. Viszont az sem ördögtől való, hogy egyszerűen nem említjük meg xy-t, mert például ő csak moderátor, felkonferált valakit, esetleg méltatott, de az is lehet, hogy beszélt, de nem mondott semmit. Nekünk az a fontos újságíróként, hogy minél rövidebben, minél több dolgot tudjunk elmondani. Tehát, az olvasóink idejével nem élünk vissza, ha ők azért olvasnak bennünk, mert fontos, akkor csak akkor teszünk róla említést, ha az rendkívüli (lásd a postás megharapta a kutyát idézetnél).
Van olyan is, amikor az előadásnál sokkal fontosabb lesz valakinek a gondolata. Tegyük fel egy politikus halászlélevesről beszél, mi pedig a közügyek iránt érdeklődünk. Ilyenkor fel kell tenni a kérdéseinket – ha erre van lehetőség, akkor már – a rendezvény alatt, vagy után. Ilyenkor akár a tudósítás helyett interjút is készíthetünk.
Formailag a tudósítás egy címmel, egy maximum 2-3 mondatos felveztővel kezdődik, aztán a bevezetés, tárgyalás befejezés mentén arra koncentrálunk, hogy a fordított hírpiramis elve érvényesüljön. Ez azt jelenti, hogy már a felvezetőben (amit hívunk még összefoglalónak, leadnek, kopfnak) leírjuk a legfontosabb dolgokat. Aztán az első bekezdéstől kezdve elmeséljük a történetet a legfontosabb információkkal (ki, mit, mikor, hol, miért?) és egyre inkább részletekbe menően tárgyaljuk.
Th.
0 Megjegyzések