Az Édes Anna után Szabó K. István nemrég Páskándi
Géza Pornokrácia című művét rendezte meg, a
Kolozsvári Állami Magyar Színházban, aminek részt vehettem a
sajtótájékoztatóján. Korábban sose voltam ilyen eseményen, csak szakmai
beszélgetéseken, így nagy élmény volt számomra.
A beszélgetés
elején elhangzott, hogy Páskándi Géza, az esszé-dráma írója évekig politikai
fogságban volt, így mélyen lehetett benne a trauma, amit az előadás képvisel
is. A Pornokráciát eredetileg nem
színműnek írta, hanem regényszerű esszének. Egy része drámai, egy része prózai.
Így bizonyára nehéz dolga lehetett a dramaturgnak, Bessenyei Gedő Istvánnak.
Mint elmondta, az az érzése, hogy ez a szöveg egy könyvdráma. Olvasásra szánt
mű, nem feltétlenül színpadra íródott. Kíváncsivá tett, hogy egy ilyen
szövegnek hogyan lehet színpadi változata, hiszen kevés benne a történet is.
A sirató kórus
groteszkségéről is szó esett. A zenei világ furcsa, disszonáns, amit a
színészek bravúrosan egészítenek ki, a rendező szerint.
A díszlettervező,
Kiss Borbála mesélt az előadás látványvilágáról, amely a kommunista Románia
végnapjait idézi fel. Pont akkor érkezett a díszlet, amikor zajlott a
sajtótájékoztató. A stáb akkor látta először, és zajlottak az utolsó simítások.
Kiss Borbála azt mondta, hogy mivel a szöveg nagyon sűrű és karakteres, a
díszlettel ezt ellensúlyozni akarta, hogy legyen könnyedebb, szerinte így
játékosabb lett. Próbált költői díszletet kitalálni, és érdekelte, hogy
mindehhez, hogy fognak kapcsolódni a színészek.
A jelmezeknél azt
vették figyelembe, hogy ne legyen túlságosan történelmi, koherens legyen az
olvasata, legyen könnyen dekódolható és ne fáradjanak el benne a színészek,
akiknek rengeteg átöltözésük van, minimum kettő mindenkinek.
A színészek is
szót kaptak, akik elmesélték, hogy ők személyesen hogyan kapcsolódnak a
történethez. Volt, aki gyerekkoráról mesélt, vagy aki akkoriban született, de megszólalt
olyan szereplő is, aki csak szüleitől és nagyszüleitől hallott egy-egy
szemszöget, így sok plusz információt megtudott, de olyan is volt a színészek
között, aki ebben élt. Beszéltek a próbafolyamatok nehézségeiről is, Román
Eszter például elmondta, hogy neki a karakterek közti váltások
voltak a legnehezebbek: bolond nőből siratóasszonyba, majd idiótába kell
váltania a különböző szerepek kedvéért.
A beszélgetésen
arról is szó esett, hogy a jelenlegi politikai események miatt felerősödött az
előadás aktualitása. A rendező abban reménykedik, hogy ha a szöveg nem is
színpadra szánt mű, a közönség, amikor ki megy az színházból, tovább folytatja
a szöveget.
Nyitókép: Bíró
István - KÁMSZ
Veress Csenge
.png)
0 Megjegyzések