Kedves szesszió!
Azt mondom, megfogyva bár de törve nem, élnek még az egyetemisták. A vizsgapánik és a folyamatos stressz elég indok, hogy mindenki nagy megvetéssel forduljon feléd, de én azt mondom nem értékelünk eléggé téged. Hiszen nézzünk csak körül, szesszióban fedezi fel a leginkább az ember, hogy mennyire értékes is a sport, hiszen inkább futok mintsem tanuljak….
Na meg aztán
tagadhatatlan, hogy ilyenkor szinte csillog-villog a lakás, a szennyeskosár
üres, mert hát ugye két tanulás között, vagy inkább a tanulás után, vagy akár
helyett mi is lenne jobb, mint egy kiadós mosogatás, elvégre ilyen rendetlen
környezetben mégis hogy tanuljak?
Nem utolsó sorban
kedves szesszió folyamatosan új dolgokat tanulok tőled. De nem ám a tananyaggal
kapcsolatban, inkább azzal, hogy hol helyezkedik el a testemben az ülőideg,
merthogy két napja be van állva (kösz szépen 12 oldalas házidolgozat).
Nem mellesleg, bár
sosem voltam reál beállítottságú, most már tökéletesen ki tudom számolni, hogy
milyen szögben kell ülnöm ahhoz, hogy kosarasokat meghazudtoló célzással tudjak
beletalálni a kukába.
De ami igazán
neked köszönhető, hogy megtaláltam az igazi rejtett képességeimet általad,
például azt, hogy micsoda akrobatikus képességekkel rendelkezem, ha arról van
szó, hogy a konyháig eljussak a kifeszített laptop kábelek és szanaszét hagyott
jegyzet papírok közt sasszézva.
A virágaimnak is
te adtál életet, szegény szobanövények mindig a kiszáradás szélén állnak, ám
szesszióban virulnak, mert hát tudod kell egy kis szünet a taulásban… vagy egy
kicsit több.
Végül is nem is
értem, hogy a kedves diáktársak miért csak folyton szidnak téged. Hiszen az is
neked köszönhető, hogy szinte már biológiai kutatást is végzek. Tökéletes
alanyom erre a szobám falán a penészfolt, amit mély csodálattal bámulok amint
egyre terjed.
A fejlődésem
azonban itt nem áll meg. Szesszióban fedeztem fel ugyanis a legértékesebb irodalmi
műveket, a legfinomabb otthon elkészíthető habos kávékat, recepteket és a
lakótársaim rejtett, belső értékeit. Értékelni kezdtem a slow morning
kifejezést is, hiszen felkelés után rögtön nem lehet tanulni igazam van?
Először egy jó kis reggeli, amit a habos kávé követ, majd élénk eszmecsere a
lakótársakkal a pástétomos kenyér fogyasztásának rejtelmeiről… szóval tudod,
hogy megy ez.
És bár orvosis nem
vagyok, de megtanultam kezelni a hisztéria tüneteit is, újfent, hála neked,
szesszió. Komoly önfejlesztésen estem át általad, kiderült ugyanis, hogy a
határok kibővültek. Alvásidő a vizsga estéjén?? Ó, hát bőven elég másfél óra.
Szóval igen, csak
el akartam mondani neked, szesszió, hogy ennyi mindenre megtanítottál. Úgy
érzem, nem mondtam még elégszer.Kár, hogy eddig nem fedeztem fel igazi értékeid.
Most, hogy már a munka mellett kell hogy időt szakítsak a kapcsolatunkra,
igazán bánom hogy nem értékeltelek eléggé. Minden esetre köszönöm neked! (hogy
rohadnál meg) 😊
Kristály Eszter
0 Megjegyzések