Levél a szesszióhoz

Kedves szesszió!

Azt mondom, megfogyva bár de törve nem, élnek még az egyetemisták. A vizsgapánik és a folyamatos stressz elég indok, hogy mindenki nagy megvetéssel forduljon feléd, de én azt mondom nem értékelünk eléggé téged. Hiszen nézzünk csak körül, szesszióban fedezi fel a leginkább az ember, hogy mennyire értékes is a sport, hiszen inkább futok mintsem tanuljak….

Na meg aztán tagadhatatlan, hogy ilyenkor szinte csillog-villog a lakás, a szennyeskosár üres, mert hát ugye két tanulás között, vagy inkább a tanulás után, vagy akár helyett mi is lenne jobb, mint egy kiadós mosogatás, elvégre ilyen rendetlen környezetben mégis hogy tanuljak?

Nem utolsó sorban kedves szesszió folyamatosan új dolgokat tanulok tőled. De nem ám a tananyaggal kapcsolatban, inkább azzal, hogy hol helyezkedik el a testemben az ülőideg, merthogy két napja be van állva (kösz szépen 12 oldalas házidolgozat).

Nem mellesleg, bár sosem voltam reál beállítottságú, most már tökéletesen ki tudom számolni, hogy milyen szögben kell ülnöm ahhoz, hogy kosarasokat meghazudtoló célzással tudjak beletalálni a kukába.

De ami igazán neked köszönhető, hogy megtaláltam az igazi rejtett képességeimet általad, például azt, hogy micsoda akrobatikus képességekkel rendelkezem, ha arról van szó, hogy a konyháig eljussak a kifeszített laptop kábelek és szanaszét hagyott jegyzet papírok közt sasszézva.

A virágaimnak is te adtál életet, szegény szobanövények mindig a kiszáradás szélén állnak, ám szesszióban virulnak, mert hát tudod kell egy kis szünet a taulásban… vagy egy kicsit több.

Végül is nem is értem, hogy a kedves diáktársak miért csak folyton szidnak téged. Hiszen az is neked köszönhető, hogy szinte már biológiai kutatást is végzek. Tökéletes alanyom erre a szobám falán a penészfolt, amit mély csodálattal bámulok amint egyre terjed.

A fejlődésem azonban itt nem áll meg. Szesszióban fedeztem fel ugyanis a legértékesebb irodalmi műveket, a legfinomabb otthon elkészíthető habos kávékat, recepteket és a lakótársaim rejtett, belső értékeit. Értékelni kezdtem a slow morning kifejezést is, hiszen felkelés után rögtön nem lehet tanulni igazam van? Először egy jó kis reggeli, amit a habos kávé követ, majd élénk eszmecsere a lakótársakkal a pástétomos kenyér fogyasztásának rejtelmeiről… szóval tudod, hogy megy ez.

És bár orvosis nem vagyok, de megtanultam kezelni a hisztéria tüneteit is, újfent, hála neked, szesszió. Komoly önfejlesztésen estem át általad, kiderült ugyanis, hogy a határok kibővültek. Alvásidő a vizsga estéjén?? Ó, hát bőven elég másfél óra.

Szóval igen, csak el akartam mondani neked, szesszió, hogy ennyi mindenre megtanítottál. Úgy érzem, nem mondtam még elégszer.Kár, hogy eddig nem fedeztem fel igazi értékeid. Most, hogy már a munka mellett kell hogy időt szakítsak a kapcsolatunkra, igazán bánom hogy nem értékeltelek eléggé. Minden esetre köszönöm neked! (hogy rohadnál meg) 😊

Kristály Eszter