Rendhagyó élményben volt részük azoknak, akik az
Interferenciák csütörtöki napján a dél-koreai Wansung Playground – Doosan Arts
Center Az öreg halász és a tenger című phanszoriját választották,
ugyanis ehhez hasonló darabot csak nemzetközi fesztiválokon láthatunk.
Jaram Lee és Junhyung Lee, a darab szereplői - kép az előadásból
Elöljáróban érdemes elmondani néhány dolgot a
tradicionális dél-koreai műfajként ismert phanszori alapjairól, amely zeneileg
és megvalósításban is különlegesnek tűnhet az európai közönség számára. Lényege,
hogy az adott történetet kevés segédeszköz használatával, ritmikailag
szabályozott énekléssel, dobolással, erős mimikával és gesztikulációval adja
elő. Jihye Park darabjában az éneklés általi történetmesélésért Jaram Lee, a
dobolással való hangulatfestésért pedig Junhyung Lee felel. (Az énekest
egyébként szorikkunnak, a dobost koszunak nevezzük a phanszoriban.)
Hemmingway ismert története egy kubai faluban és persze a
tengeren játszódik, főszereplője pedig Santiago, egy tapasztalt halász, aki
több mint 84 nap után fogja ki azt a halat, amelyre régóta vágyott, legalábbis
azt hitte. Élete legnagyobb küzdelmére van szüksége, hogy a marlint (tengeri
hal) megtörje, utána pedig a cápákkal kell megküzdenie.
Mielőtt beültem volna az előadásra, azon gondolkodtam,
átjöhet-e ez a vadregényes történet a nézőnek ebben a szokatlan előadásmódban. Az
első percekben még azt hittem, a néhány négyzetméterre beszűkített játéktér és
a mindössze egy asztalból és két kávéscsészéből álló díszlet idővel unalmassá
teheti a darabot, a szöuli társulat viszont időnként jó érzékkel töri meg a
monotonitás, fent tartva a néző figyelmét. Jaram Lee gyakran kilép a mesélő
szerepéből, és megoszt a közönséggel néhány részletet a műfaj sajátosságairól
vagy éppen tapsoltatás által tanítja a phanszori ritmikáját.
Fontos szerepe van a humornak is, ugyanis egyes poénok
teljesen váratlan pillanatban jönnek, így megtörik egy-egy feszültebb rész
drámaiságát. A néző már önmagában azért is értékelheti a darabot, mert úgy
érezheti, a színpadon lévő két ember minden zenei, verbális és nonverbális
eszközt bevet annak érdekében, hogy két órán keresztül magára vonja a
figyelmet, ez pedig sikerült. A szerzők kreativitására utal az is, hogy a
szünet után magát a helyszínt vagyis Kolozsvárt is belefoglalják a szövegbe,
mielőtt visszatérnének a halász történetéhez.
Összeségében meggyőzőnek bizonyult a phanszori, a
történet minden apró részletét igyekezett hatékonyan közvetíteni, a leírások
pedig pontosabbak nehezen lehettek volna. Én magam az egyes jelenetek
drámaiságát kevésbé tudtam átérezni, mint a humoros szövegrészleteket, ennek
ellenére azt éreztem, hogyha még egy órát tartana az előadás, akkor se
veszítenék el a figyelmemet a színpadon lévők.
Bár az Interferenciák kínálatában idén csak egy
alkalommal volt látható phanszori előadás, a jövő évi kínálatból bártan ajánlom
mindenkinek a hasonló produkciókat.
Nyitókép: Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
Gebe Zoltán
0 Megjegyzések