Happy birthday Mr.President

Lassan az idei Interferenciák fesztivál végéhez közeledünk, és elmondhatom, hogy nagyon jó élményekkel gazdagodtam, és biztos vagyok benne, hogy a közönség többi tagja is. A nézőtér estéről estére megtelt és a színészek minden este más és más karakter bőrébe bújtak. November 18-án Andrei Șerban Oedipus rendezése volt látható, amely egy klasszikus görög tragédiát takargatott friss és modern köntösbe.

Szűcs Ervin, mint Oidipusz (az Interferenciákon látható szereposztásban) - Kép az előadásból

Théba poros utcái helyett most egy politikai választási kampányba csöppentünk. Az ókori görög király épp az elnökválasztáson indul, a kastélyt felváltja egy irodahelység, Laiosz halálát pedig haramiák helyett egy végzetes autóbaleset okozza. Egy szóval a görög király meséje igazán új színezetet kapott, amely egész más nézőpontból közelíti meg a cselekményt. Szó mi szó, izgalmakból nem volt hiány.

A történet, mint azt már ismerhetjük egy görög királyról Oedipusról szól, akit miután megválaszt a nép, igazságos vezetőként fel akarja tárni elődjének Laiosznak a halálát. Mindezt azonban egy sötét prófécia előzi meg, amely miatt Oedipus elbizonytalanodik, ő maga és szerető felesége pedig egyre jobban elmerülnek a múlt sötétségeiben, ahonnan akaratlanul is felbugyognak az elkövetett bűntettek és ballépések, amelyek megváltoztatnak mindent.

A történet nagyon-nagyon izgalmas és tény hogy a modern változat tartogat olyan meglepetéseket, amelyek még érdekesebbé tehetik a darabot egyeseknek. Az alkotók belecsempésztek jónéhány popkulturális utalást, azonban sajnos a politikai háttérsztori magával vont néhány klisét is amely egyszerűen csak erőltetettnek érződött.

Szűcs Ervin és Kató Emőke, mint Oidipusz és Jokaszté az Interferenciákon látható szereposztásban - kép az előadásból

A cselekmény kissé vontatottan indul annak ellenére, hogy egy igazi fröcsögős pörgős vitával, majd egy jó kis családi perpatvarral nyit a darab. Azonban nem sokára felfokozódik a hangulat és a dráma elkezdi kibontani a szárnyait.

Ebben a feldolgozásban különösen nagy szerepet kap a szerelmi szál amely Iokaszté és Oedipus között ég nagy lánggal. A szereplők mindent bele is adtak, hogy ezt a lehető leghűbben tükrözzék és minden lehető eszközzel szemléltessék ám tagadhatatlan, hogy néhány szempontból ez a szál igazán hálátlan tud lenni. A színészek azonban minden helyzetben igyekeztek állni a sarat, így olyan zseniális jeleneteket adtak át a nézőknek, mint például Iokaszté története előző férjének bűneiről.

Ezt fokozta az is, hogy a történetet megfűszerezték néhány igazán nem várt dologgal, így belehelyezve a műbe és a közönség gondolataiba a családon belüli erőszak, a pedofília és a leányanyaság kérdéskörét. Lebilincselő élmény volt látni, ahogy a tragédia szépen lassan kicsúcsosodik és minden részlet a helyére kerül, majd végül a szerelmes vágytól indulva mégis az igazság súlya alatt szenvedő szereplők haláltáncával zárul.

Tireziász, a jós, Oidipusz, és Kreón, azaz Viola Gábor, Szűcs Erviné s Bács Miklós - kép az előadásból

Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, ami a modern feldolgozások egyik legáltalánosabb buktatója, mégpedig hogy a mitológiát és a mitikus személyeket belefoglalni egy modern megközelítésű tragédiába nem könnyű feladat. A jós jelenléte, aki azért eléggé kulcsfontosságú szereplő, kissé döcögős volt számomra, hiszen egy elnökjelölt életébe bevonni egy delphoi vak jóst nem éppen modernizálható elem.

Összességében elmondhatom, hogy az Oedipus abszolút jó választás azoknak, akik szeretik a jó sok feszültséget és a pikáns részletekkel gazdagított, sok szálon futó drámát. Mindenképp érdemes megnézni, és bár az Interferenciák fesztiválnak lassan vége, a Kolozsvári Állami Magyar Színház továbbra is várja az érdeklődőket az Oidipusszal és sok más, érdekesebbnél érdekesebb produkcióval egész évben.  #színházbajárnijó

Képek: Biró István - Kolozsvári Állami Magyar Színház

Kristály Eszter