Péntek este egy kifejezetten izgalmas témát boncolgató kerekasztal-beszélgetésre került sor a Planetáriumban. A beszélgetés moderátora a Transtelex vezető szerkesztője, Vig Emese volt, aki arról beszélgetett a meghívottakkal: Bánszegi Rebekával (24.hu), Bocz Henriettával (Átlátszó Erdély), Jelinek Annával (444.hu) és Kiss Annával (Miközöd), hogy mit jelent napjainkban női újságírónak lenni.
Az utóbbi időben az újságírás a nők körében is egyre népszerűbb pályává
vált. A szerkesztőségekben már-már nagyobb arányban vannak jelen nők, mint
férfiak, viszont, ha megfigyeljük, hogyan oszlanak meg a vezetői szerepek, azt
kell látnunk, hogy az újságírói piramis csúcsán szinte kivétel nélkül férfiak
állnak. Ezt a jelenséget akár azzal is magyarázhatnánk, hogy 10 évvel ezelőtt
még sokkal kevesebb nő dolgozott ezen a területen, így kisebb volt azoknak a
nőknek a száma is, akik feljebb kerülhettek a ranglétrán. Pár éven belül ez a
tendencia akár már változást is mutathat. Ugyanakkor a meghívottak azt is
elárulták, hogy bizonyos esetekben egy női főnökkel sokkal nehezebb kijönni,
mint egy férfi vezetővel. Olykor egy nőnek még keményebben kell dolgoznia
ahhoz, hogy érvényesíteni tudja az akaratát, és előfordul, hogy „átváltozik
egy 46-os bakancsos férfivá” – jegyezte meg Kiss Anna egy érzékletes
hasonlattal élve.
Felmerült továbbá, hogy léteznek-e kifejezetten női témák, esetleg van-e olyan terület, ahol kevésbé elfogadott a női nézőpont? Az elmondottakból az derült ki, hogy manapság a női újságírók is bátrabban foglalkoznak közéleti és politikai kérdésekkel. A véleményrovatok tekintetében azonban már nagyobb kihívást jelent női álláspontot képviselni:
Sokkal nehezebb, hogy a közönség megszokja azt, hogy egy nő véleménycikket írjon, és megalapozott véleménye legyen egy bizonyos közéleti kérdésben.
A közéleti téma újabb kérdéseket vetett fel: hogyan viszonyulnak a
politikusok a női újságírókhoz? Hajlandóak-e egyáltalán a válaszadásra? A
jelenlévők összességében nem számoltak be negatív tapasztalatokról. Elmondásuk
alapján, akár előnyt is lehet kovácsolni abból, amit hátránynak gondolnánk: „Mivel
nem tartanak egyenlő ellenfélnek, ezért sokkal könnyebb bizonyos válaszokat
kicsikarni egy-egy politikusból.” Ugyanakkor Jelinek Anna egy igencsak
zavaró jelenségre is felhívta a közönség figyelmét. Elárulta, hogy egy-egy
vitaszituáció alkalmával a politikusok előszeretettel titulálták őt
kisasszonynak: „Amikor kisasszonyozva vagyok, vagy hölgyem, hölgyikém, az
már nekem egy olyan határ, amit nem feltétlenül élek meg pozitívan. Azt érzem,
hogy ezzel én egy fiókba vagyok pakolva.”
A ’90-es években még teljesen más elvárásokat támasztottak a női újságírókkal szemben: „öltözzön fel elegánsan, és tudjon szépen mosolyogni, a sminkje legyen tökéletes, a többi nem számít” – emlékezett vissza kezdeti tapasztalataira Vig Emese. Bár a vezetőség napjainkban már nem fordul ehhez hasonló kérésekkel az újságírónők felé, a beszélgetés során kiderült, hogy a nézők körében ez továbbra is szempont maradt. A meghívottak közül azok, akik vizuális tartalmakat is készítenek a munkájuk során, arról számoltak be, hogy nőként sokkal kellemetlenebb visszajelzések és kommentek érik őket. A hozzászólásokban ugyanis előszeretettel tesznek megjegyzéseket a riporter megjelenésére. Akár egy pozitív komment is bántóvá válhat, ha ilyen szemszögből érkezik:
Amikor arról szólnak a kommentek, hogy bármi az én nőiségemmel kapcsolatban mennyire király, akkor azt is negatívan tudom megélni, mert nem azon van a fókusz, amit mondani akarok, hanem azon, hogy ezt egy női testben teszem.
A kerekasztal-beszélgetés során elhangzottak alapján arra
következtethetünk, hogy manapság a női újságírókat kevésbé vagy egyáltalán nem
éri hátrányos megkülönböztetés a szakmán belül, a vezetőség és a férfi kollégák
részéről. A különbségtételre való hajlam sokkal inkább az olvasók, adott
esetben nézők és hallgatók részéről érkezik.
A kérdések és válaszok sorát egy sokatmondó végszó zárta, amely hatásosan
összegezheti a beszélgetés tanulságait: „Egyikünk sem, mint női újságíró,
hanem mint újságíró szeretne valamit elérni.”
Fényképek: Planetárium
Keresztessi Csilla
0 Megjegyzések