Zenével a vírus ellen - Street Music fesztivál Veszprémben és Szatmárnémetiben

Az augusztus a nyár utolsó lélegzetvétele. Az emberek elindulnak, s lassan visszarázódnak életük szürke monotonitásába. A madarak is utolsó dalaikat zengik el, a leggyönyörűbbeket, hogy hangjukat a téli hideg beköszöntekor is visszhangozzák az erdők. Mi is ekképp tettünk…

De hogy kerül egy erdélyi lány Veszprémbe? Magam sem tudom, hogy hogyan kellene szavakba foglalni azt, amit az ember a szívével érez. A csoda megtörtént. Elém tárult egy város tele titkokkal. Első napunkon nyakamba vettem láthatatlan kulcsomat, és betörtem a város szívébe - a várnegyedbe. Olyan épület nem is volt talán, ami nem barokk, vagy ne lett volna ellátva valamely emlékplakettel. Azt egyébként tudtátok, hogy 10 éves koráig itt nevelkedett IV. Béla leánya, Árpád-házi Szent Margit? Én sem.

Idekerülésemet a munkaadómnak köszönhetem, aki jóban lévén a veszprémi utcazene fesztivál szervezőjével elküldött minket önkénteskedni. Így kezdődött meg kalandom, néhány kedves emberrel egyetemben.

A hangulat varázsos volt, ahogy az emberek az utcákra özönlöttek, és a nyugdíjas nénike is ott rázta a többi fiatallal az első sorban. A történelmi város hangulata és a különféle műfajú zenék úgy fonódtak össze, mint nagymamám frissen sült kalácsa.

A reggelek mindig nehezen indultak, főleg az utolsó. Nem akartam hazamenni, és talán nem is jöttem, mert a lelkem egy része örökre ottmaradt.

Néhány napig ugyan szomorkodtam, de ez csupán addig tartott, mígnem kiderült, hogy szülővárosomban, Szatmárnémetiben is megrendezik a fesztivált. A rendezvény küszöbén ott álltam talpig örömbe öltözve, amint megtudtam milyen csodabogár emberek mellé osztottak be.

A tűzzsonglőrök, akiket kísértem teljesen kisajátítottak, a szó legpozitívabb értelmében, a koreai bűvészről pedig kiderült, hogy román felesége van. Milyen kicsi a világ, gondoltam, és mégis belefért egy 3 napos rendezvénybe.

… És a világ is hazavitt egy darabot a városból, hogy ez az érzés kitartson a hideg napokon és megmelengesse a szíveket, amikor már nincs gyümölcs a fákon, csak az emlékek várnak kinyitásra felcímkézett befőttekként, akár Pandora szelencéje.

Sz. Zs.