#Perspiutazik - Biciklivel a Balaton körül

A párommal idén nyárra egy nagy célt tűztünk ki magunknak, mégpedig azt, hogy biciklivel körbejárjuk a Balatont. Ha valaki járt már a Balatonnál, tudja, hogy eléggé nagy. A bicikliút 204 kilométer hosszú. Vannak, akik ezt a távot 1 nap alatt teszik meg, viszont mi ehhez nem voltunk elég edzettek. Nekünk 4 nap kellett, hogy körbejárjuk.

 

Kalandunk hétfő este indult, amikor Alsóörsöt tűztük ki célul vonattal, ám kavarodás miatt Káptalanfüreden szálltunk le. Egy idős, beszédes és kíváncsi néninél szálltunk meg, aki este kilenckor szokott lefeküdni, ám értünk bevállalta a 10 órás fekvést. A figyelmetlenségünk és a vonat fél órás késése miatt, 11:30-ra érkeztünk meg hozzá.

Kedd reggel korán terveztünk indulni, ám a lustaság nagyobb volt. Reggel 10 körül, amikor elindultunk volna, beszélgetni kezdtünk a nénivel. Érdeklődött, hogy mennyit tervezünk aznap letekerni. Mi bátran mondtuk, hogy 60-70 kilométert szeretnénk menni. Ő természetesen nagyon meglepődött, és el is mondta a véleményét, hogy akik eddig megszálltak nála, azok 20-30 kilométert mentek, szervezettebbek voltak, mint mi, vonattal meg hajóval is utaztak, a szállásuk pedig előre le volt foglalva, velünk ellentétben. Ekkor én is elkezdtem gondolkodni, hogy vajon nem kellett volna jobban megszervezzük, vajon ki fogom bírni azt a sok kilométert egy nap? Biztos, hogy jó ötlet volt eljönni?

 

A kételyeknek nem volt helye, felültünk a biciklire, és már indultunk is.  Első megállónk, Balatonfüred volt, ahol épp borhetek voltak, így már délelőtt 11 órakor borozással indítottuk a napot. Ezután Tihanynál egy kicsit eltévedtünk, így legalább 10 kilométert mentünk pluszban, de megjutalmaztuk magunkat egy jó fürdéssel a Balatonban. Egy nagyon vagány partszakaszt találtunk az út közepén, tiszta volt a víz, alig voltak emberek, igazán feltöltő volt ott lenni pár órát. Na de még sok volt az utunkból, hiszen a tervezett 60 kilométerből csak 20 volt meg a kerülő miatt és már délután 2 óra volt. Szóval tekertünk, tekertünk, dombra fel és dombról le, és egész este 8-ig csak egyszer álltunk meg hosszabban, ebédelni.

 

Este, nagy izgalommal érkeztünk meg egy kisvárosba, Badacsonytomajba, hiszen, ha 60 kilométert nem is mentünk az útból, de több mint 55 kilométert sikerült letekerni a legnehezebb szakaszon. Viszont még nem volt szállásunk, így elkezdtünk érdeklődni, telefonálni. Nem voltak túl biztatóak a jelek, rengeteg telefonszámot hívtunk, de úgy nézett ki, hogy kint kell aludjunk a szabadban.

 

Aztán csoda történt, az egyik telefonszám, amit hívtunk, egy kedves néni volt, akinek épp aznap délután mondták le a foglalt szobáját, így nála tudtunk megszállni.

 

Másnap reggel korán indultunk, nagy terveink voltak. Reggel éreztem az első napi tekerés fájdalmait, és azon gondolkoztam, mire is vállalkoztam. Hol volt az eszem amikor belementem ebbe a túrába? Biztos akarom én ezt csinálni? Biztos be fogjuk tudni fejezni időben? De aztán erőt vettem magamon, és észre sem vettük és már a Balaton déli partszakaszára érkeztünk az északiról. A második nap sokkal könnyebb volt, kevesebb dombbal, kevesebb kihívással. Aznap 85 kilométert sikerült tekerni, és a szállással is szerencsénk volt, mivel véletlen kiderült, hogy az egyik barátnőm épp Balatonlellén van, és szívesen befogad. Így aznap nem kellett fájjon a fejünk azon, hogy hol tudjuk lehajtani a fejünket. Este kint a Balaton-parton boroztunk, beszélgettünk és hullócsillagokat néztünk, igazán különleges élmény volt.

 

Harmadik napon felüről csodálhattuk a Balatont, és olyan hamar letekertük az aznapi 61 kilométert, hogy észre sem vettük. Annyira belejöttünk a biciklizésbe, hogy már viccelődtünk, hogy gyorsan tekerjük újból körbe az egészet. Estére Balatonalmádin szálltunk meg, egy nagyon vicces össze vissza tákolt házban, szerinem múzeumnak is simán elment volna. A kilátás viszont pont a Balatonra nézett, gyönyörű volt.

 

Az utolsó napra, péntekre mindössze 3 kilométer maradt Káptalanfüredig, Reggel gyorsan letekertünk, aztán vissza Almádira, hogy ott fürödjünk, végül kiderült, hogy Káptalanfüreden jobb a part, így gyorsan visszatekertünk, fürödtünk, és onnan indultunk vissza Budapestre.

 

Az út során sok mindenre rájöttem, egyrészt, hogy sokszor a legnehezebbnek tűnő dolgok, kihívások lesznek a legnagyobb kalandok. Hogy néha spontán kell legyen az ember, hiszen nem terveztünk be semmit, de minden estére volt szállásunk, amit utolsó pillanatban sikerült szerezni, és talán így még jobban is jártunk, mintha terveztük volna. És hogy néha kockáztatni kell, belemenni olyan dolgokba, ami a komfortzónánkon kívül van, mert ott kezdődik az igazi tanulás.

 

Ha kedvet kaptál körbejárni a Balatont, mindenképp ajánlom figyelmedbe. Nem lesz könnyű túra, de nagyon megéri. 

Benedek Bernadette