Nem sok színházi előadást
adnak elő ezerszer, de A padlás
egyike ezeknek a különösen népszerű kivételeknek: november 14-én 999-ik
alkalommal is szilvás gombóc volt a menü a budapesti Vígszínházban – két
előadás lett volna aznap, de csak az estit tartották meg, azt is élő közönség
nélkül.
Az 1988-ban bemutatott előadás 32 éve van a Vígszínház
műsorán, szereplőit több generáció játszotta. A darab sikerét jól mutatja, hogy
a különleges alkalomra szervezett online közvetítésre végül nem mindenki tudott
belépni időben, a nagy érdeklődés miatt. Akinek viszont sikerült bejutnia,
annak maradandó élményben volt része.
A vírushelyzet miatti korlátozások a színházakat is
online térbe költöztették. Erre a célra mostanra több weboldal is létrejött,
ahol a nézők jegyet válthatnak a közvetítésekre, így támogatva a vírus miatt
bezárt színházakat. A virtuális színházjegy birtokában én is fél órával kezdés
előtt gép elé ültem, és jópár sikertelen próbálkozás után bejutottam. Negyed
óra várakozás és Rudolf Péter színházigazgató beszéde után végre el is
kezdődött az előadás, felcsendültek az első dallamok, és színpadra léptek a
padlás szellemei.
YouTube-on fent van a régi szereposztással játszott
verzió, így a történet nem volt ismeretlen előttem: bolyongó szellemek sok
sikertelen próbálkozás után Rádiós és Mamóka padlásáról hívják a Révészt, hogy
elvigye őket az emlékek földjére, de a házban bújkáló gengszter, Barrabás B.
Barrabás érkezése, és a bűnöző után nyomozó rendőrség megnehezíti a négy
meselény hazajutását. Bár a jelenlegi szereposztás számomra nem tudta
felülmúlni a régi verziót, a jól
sikerült pillanatok így is többségben voltak, és nagy élmény volt újra átélni a
történetet, és hallani a dalokat.
Az első felvonás végén húsz perc szünet volt az
előadásban. Az online nézők ezalatt egy kisfilmet láthattak, amiben az alkotók
meséltek a darab születéséről: honnan jött az ötlet Sztevanovity Dusánnak, hogy
mesemusicalt írjon, hogyan fogtak neki az alkotásnak Presser Gáborral és
Horváth Péterrel, de az is kiderült, miért épp szilvás gombócot főz Mamóka a
szellemeknek.
Nem szándékos különlegesség volt ezen az estén, hogy
Wunderlich József egy ponton elejtette a kezében tartott tükröt.
„Többiek azt mondták, amikor sikerült elkapnom a tükröt, hogy Kaszás itt volt velem. Én is éreztem, de nem csak ő, az összes alkotó velünk volt. Nagy küzdelem volt, de azt hiszem, megérte. Magunkkal visszük a ma estét sokáig. Én - azt hiszem - életem végéig” – mesélte az előadás után írt Facebook posztjában a színész.
Az előadás vége a nézők hiánya miatt megint eltért a
megszokottól: miután elénekelték az utolsó dalt, a színészek néma csendben
hajoltak meg és integettek a kamerának, azonban a képernyőkön megjelent a
felirat: Halljuk a tapsot! ...És
köszönjük!
A taps pedig tényleg ott volt képernyők előtt, az enyém
előtt biztosan, hiszen ezt a darabot nem lehet nem szeretni. Aki még nem látta,
annak mindenképp ajánlom, hogy nézze meg egyszer, valamilyen formában, mert
kell egy hely, hol néha másról álmodunk.
Mihálykó
Tihamér
Fotók forrása: A padlás színházi
előadás közbeni képernyő felvételek
0 Megjegyzések