#ismerdmegaperspit - Gebe Zoltán: Itt bármilyen témát megírhatok, ami érdekel

Az #ismerdmegaperspit újabb interjújához érkeztünk, amelyben Gebe Zoltán, másodéves újságíró és Perspi tag mutatkozik be nekünk. Szó lesz a kezdetekről, sikerekről és a jövőbeli tervekről is.

Egy igen „fontos” kérdéssel kezdeném. Cola vagy Pepsi párti vagy inkább? Miért?

Húúú, inkább Cola párti, egészen egyszerűen azért, mert a kettő közül azt kóstoltam meg először, és bejött az íze. Ettől függetlenül nem utasítom vissza a Pepsit sem, ha nincs más választék.

Akkor egy csapatban vagyunk ebből a szempontból! Most, hogy a „legfontosabbat” megkérdeztem, rátérnék a szakmai irányultságodra. Te most kezded a harmadévet újságírás szakon, igaz?

Igen.

Mindig is az újságírás érdekelt? Ha nem, akkor mi volt az a szakma, ami elsőként foglalkoztatott kiskorodban?

Kb. 12 éves koromtól érdekel az újságírás, előtte pszichológus akartam lenni, de hamar lemondtam róla. Végül is az újságíráshoz sem árt néhány pszichológiai trükköt elsajátítani (például egy interjú esetében), de jelen pillanatban ezek közül keveset ismerek. Amúgy a szakmán belül sportújságírással foglalkoznék a legszívesebben.

Miért pont a sportújságírással?

Kisgyerekkoromban egyáltalán nem érdekelt a sport, viszont a 2012-es foci EB és a londoni Olimpia megszerettette velem. Ekkor döntöttem el, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Ma már rengeteg sportág szabályait ismerem, de leginkább a focihoz, a teniszhez és a kézilabdához értek.

Akkor végül is kimondhatjuk, hogy a jövőben szeretnéd összekötni a két fontos érdeklődési körödet, a sportot és az újságírást.

Igen.

 Ha már az írásnál tartunk, akkor megkérdezném azt is, hogy hogyan és mikor kezdődött a Perspis pályafutásod?

Tavaly, év elején döntöttem úgy, hogy kipróbálom magam a Perspinél. Azért volt csábító számomra, mert itt bármilyen témát megírhatok, ami érdekel. Egy kongresszuson önkénteskedve ismertem meg az akkori főszerkesztőt, Szilvit, nem sokkal később megkérdeztem tőle, hogy beszállhatok-e. Most már nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igen volt a válasz.

Ezek szerint megvan benned a kellő bátorság ahhoz, hogy új dolgokat próbálj ki. Ha a személyiségedet nézzük, inkább introvertáltnak vagy extrovertáltnak mondanád magad?

Érdekes kérdés. Alapvetően csendes, nyugodt típus vagyok, viszont nem tartom magam barátságtalannak, nyitott vagyok az új emberekkel való megismerkedésre, ezért inkább extrovertáltnak mondanám magam.

Ha véleménykülönbséggel találkozol, a szókimondók vagy a békesség megtartók csoportjába sorolod magad?

Ez helyzetfüggő, a feleslegesnek tűnő konfliktusokat kerülni szoktam, vitatkozni általában azokkal az emberekkel kezdek el, akik összeszedetten, értelmesen érvelnek. Ebben az esetben általában kimondom a véleményemet, az igazamról pedig elég nehezen mondok le.

Ha már a személyiség témánál tartunk, tudsz mondani 3 tulajdonságot, ami a leginkább jellemez téged?

Makacsság, segítőkészség, lustaság.

A makacsságot pozitívnak vagy negatívnak sorolod be a te esetedben?

Valamilyen formában pozitívnak, mert ez egyfajta határozottságra is utal. Néha viszont az is előfordult, hogy túlzottan ragaszkodom a saját véleményemhez, és nem próbálom meg más szemszögből megközelíteni a dolgokat.

A határozottság sok esetben segít célokat elérni. Az eddigi elért sikereid közül mi az, ami különösen büszkeséggel tölt el?

Egyelőre a legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy sikerrel lehoztam az érettségit. Régebben valamiért nagyon tartottam tőle, most már tudom, hogy teljesen felesleges volt. A jövőre nézve ennél nagyobb céljaim is vannak, szeretnék például interjúzni egy külföldi sztársportolóval. (vagy akár színésszel, filmrendezővel, a lényeg, hogy ismert név legyen)

Együtt tudok érezni az érettségi számomra is óriási sikert jelentett. Remélem teljesül a célod! Végezetül, hogy kicsit még beszéljünk a jövőről, megkérdezném, hogy hogyan látod magad 5 év múlva? Mit szeretnél addig megvalósítani?

Még nem volt olyan nehéz előre tervezni, mint most. Ez az év megmutatta, hogy minden előzetes terv egyik pillanatról a másikra bedőlhet. Mindenesetre szeretnék magamnak egy stabil pozíciót az ún. álom munkahelyemen, emellett új hobbikat is szívesen kipróbálnék. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a világ öt év múlva, remélem addigra sikerül teljesen elfelejtenünk ezt az időszakot.

Igen, az biztos, hogy a jelenlegi helyzet megtanít minket újra tervezni. Na de fel a fejjel és sok sikert neked a céljaid eléréséhez! Köszönöm a beszélgetést, Zoli!

Vass Réka