#Perspikipróbálja - "egyszerű" Dalgona kávé

Kávé fanatikusok, figyelem, figyelem! Bizonyára mindegyikőtök hallott már a Dalogna kávéról. Ha név szerint nem is ismerős, biztos valamelyik közösségi média felületen szembejött már veletek, legyen az Instagram, Facebook vagy akár TikTok. Mivel ekkora trend lett, muszáj volt mi is teszteljük.

A Dalogna kávé hamar az internet kedvencévé vált, mert amellett, hogy nagyon finom, különlegsebb a megszokott reggeli kávénál kinézetre is, és valljuk be, hogy az nagy pluszpont a számára, hogy instakompatibilis. Az is a javát szolgálja, hogy hamar elkészíthető (az elmondások szerint), és nem kell hozzá csak mindössze instant szemcsés (ez később fontos lesz még) kávé, cukor, melegvíz, tej és egy mutatós pohár, amiben aztán tálalhatod, és töltheted fel az insta oldaladra. A recept rendkívül egyszerű, mindenből ugyanakkora mennyiséget kell használni (kávé, cukor és víz). Ezután habosra kell verni ezt a keveréket, amit kapunk. Ha elfogadtok egy tanácsot, akkor inkább mixert használjatok, mint kézi habverőt, sokkal hamarabb fog menni.

Mivel mindenki azt hangoztatja, hogy mennyire egyszerű az elkészítési folyamat, így én is az egyik reggel lazán, mit sem sejtve álltam hozzá. Kiméregettem az alapanyagokat, és nekiálltam habosítani. Habosítottam már vagy 10 perce, de nem történt semmi. Az állaga mellett a színe sem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. Azt hittem, hogy az lehet a probléma, hogy gluténmentes instant POR kávét használtam, így nekiláttam egy másiknak, amelyhez szintén egy instant kávéport használtam, de egy másik márkától. Sejthetitek, hogy ez sem sikerült.

Már kész voltam feladni az egészet, amikor beugrott, hogy pár hete láttam egy videót, ahol részletesen meg vannak mutatva az alapanyagok és a folyamatok is. Amikor elindítottam a videót, akkor döbbentem rá, hogy rossz instant kávét használok, mert a por állag helyett szemcsés állagúnak kell lennie. Ekkor futottam neki harmadjára is, sikeres végeredménnyel. Rendkívül boldog voltam, amikor láttam habosítás közben, hogy az állag és a színvilág is stimmel. Négy-öt perc után kész lett. Ezután csak egy megtöltött tejes pohárba tálaltam a kész habot minél esztétikusabban, mert ugyebár, ha ennyit szenvedtem vele legalább egy szép fotó maradjon róla. Az ízvilággal is minden rendben volt, az egész család kedvence lett, és közölték velem, hogy legalább heti egyszer elvárják tőlem, hogy újra elkészítsem (hadd ne mondjam el, mennyire boldoggá tett ez).

Összességében szerintem nagyon jó új dolgokat kipróbálni még, ha meg is kell szenvedni velük, annál nagyobb a sikerélmény a végén, amit viszont minden ember igényel. Bátran ajánlom, hogy próbáljátok ki, de persze csak úgy, hogy figyelemmel követitek az alapanyag leírásokat.

Poka Kriszta