Az érettségi kemény meló volt. Legalábbis felkészülni rá. A tanárok ugyanis belénk verték a frászkarikát. Emlékszem, úgy ültem ott matekon, mint a vádlottak padján szokás – izzadtam, kételkedtem önmagamban és lassan az izgalomtól majd kidőltem. Amikor pedig elénk tették a tételt!… – már a meglepettség volt ilyen hatással rám, ugyanis órán háromszor olyan nehéz tételeket oldottunk meg. Az első szessziómon ugyanerre a lazaságra számítottam. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy itt akár fordítva is elsülhet a dolog. Az addigi laza kis szemináriumok és előadások elég komoly vizsgákká fajulhatnak.
Hat szesszió után elmondhatom, hogy a szessziózásra nincs recept, csupán „szesszista” típusok – amiből hármat sűrítettem össze nektek az alábbiakban.
1. A szesszisták első típusába a partiarcokat válogattam be, akik valamit erőst jól csinálnak, mert halálmegvető bátorsággal dobják be magukat az esti bulik legforróbb hangulatába. Dacára a közelgő leadásnak vagy vizsgának, ők reggelig tolják. Nem stresszelik túl a szessziós időszakot, mert már kisujjukban van az anyag egy része. Vagy vakmerőek – a végén ez is kiderül. Ez a típus a legéletrevalóbb, hisz képviselői az élet nagy problémáin könnyen túllépnek, és megélik az egyetemista lét szépségeit. Tőlük jön a mondás: szesszióban vannak a legnagyobb bulik.
2. Sorozatfanok. Ennek a kategóriának a tagjai az utolsó percekben realizálják, hogy most már nagyon oda kellene tenniük magukat, mégis a véres és kíméletlen harc közepén, megenyhül a szívük. Ilyenkor kezdődnek az egyezkedések: csak most… csak még egy részt… úgyse tudnék tanulni… majd utána… jaj, kéne ennem is valamit… És lassan az utolsó napok lesznek a mentsváraik, de legalább jóllakottan filmből és kajából, tiszta lakásban végeznek a szesszióval. Sőt! Bámulatos módon nem jellemző rájuk, hogy túl sokat pótszesszióznának. Ha mégis, akkor az biztosan nem annak tudható be, hogy a félév során nem néztek meg ennyi sorozatot, mint a szesszió alatt.
3. A szorgalmas kis diák típus, az egyik legelszántabb mind közül. Őt nem lehet megállítani. Talán már a félév kezdetén elkezdte írni a jegyzeteit. Vagy addig kihasználta az időt és hatalmasat partizott? Vagy inkább mindkettő? Nem lehet tudni! Amennyire kiszámíthatónak tűnnek a szorgalmas kis diákok, olyannyira sok rejlik bennük. Nem is hinnéd, hogy a magas osztályozáson túl mennyi élmény és sztori bújik meg. A szesszió alatt mindent megtesznek a tízesért, kijavítják a kilencest is. Ők azok az egyetemisták, akik bár nincsenek ott minden bulin, de a legjobbakon igen, és alig várjuk, hogy ismét elengedjék magukat, és partizzunk egy nagyot.
Továbbá jó tanácsok következnek:
· A vizsgákat lehetőleg úgy oszd be, hogy a könnyű tantárgyakat inkább hagyd a végére (esetleg a nehezebb vizsgák közé ékeld be őket)! Az energiád és a türelmed is véges, érdemes úgy zsonglőrködni, hogy amikor már eleged van, az ne egy lehetetlen küldetés legyen, nem vagy te Rambo.
· Az agyserkentő placebo. Jegyzeteléstől jobban rögzül az anyag.
· Kösd össze élményekkel, vicces szavakkal az anyagrészeket!
· Az édesség lehet jó motiváció, ha egyes fejezetek után jutalmazod magad.
· Bár a kávé a hétköznapokban létfontosságú elem, de tanulás idején, ha nem két óránként akarsz kávét főzni, akkor inkább a zöld és fekete teát ajánlom, mert ezek hatása hosszabb ideig tart és a végén nem érzed magad fáradtnak.
· Igyál sok vizet és szellőztess, mert a dehidratáció szar, oxigénre pedig az agynak szüksége van!
És a legfontosabb tanács:
· Tudom, hogy ilyenkor mindig takarítanátok, Facebook-értesítéseket néznétek vagy épp filmet. Esetleg a több hónapja halasztott dolgok most hirtelen nagyon fontossá válnak. Legyenek ezek mind-mind időkerethez szabva – amit be is tartotok.
Tőkés Hunor
0 Megjegyzések