A káosz is csak otthon az igazi

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy karácsonykor minden út hazavezet. Akkor még nem értettem, ez mit is jelent pontosan. Biztos vagyok benne, hogy eleve mindenkinek mást jelent a karácsony, az otthon fogalma, a család vagy épp a szeretet.

Sokáig nem tudtam, mennyit is ér az, ha ott van a család, a vacsora, az együttlét, az a biztonságos állapot, hogy mindig van melletted valaki. Amikor véget ért a líceum, azt gondoltam, várni fogom majd, hogy elszabaduljak az otthon kavalkádjából és önálló életet éljek egy másik városban, olyan emberekkel, akikkel hasonló a gondolkodásmódunk. Azt éreztem, hogy az egész ünnep valamilyen szinten erőltetett és igazából nem is egy túl fontos dolog. Itt tévedtem a legnagyobbat. Akkor éreztem, mekkora egy idióta vagyok, amikor még elsőéves egyetemista voltam és közeledtek az ünnepek. Az a gondolat csapott meg, hogy én ezt soha nem tudnám egyedül végigcsinálni: szükségem van hozzá a családomra. Arra, hogy tudjam, mindegy hányszor küldjük el egymást a fenébe az előkészületek alatt, a végeredmény úgyis jó lesz. Mindenki maga akarja megváltani a világot, ám ilyenkor jön rá az ember: ehhez bizony másokra is szüksége van. Mások alatt pedig nem mindig azokat értjük, akikkel hétvégenként jó leülni egy sörre, vagy akikkel jól megértjük egymást. Mert persze, a barátaink is egyfajta család – akiket mi választunk magunknak életünk során. De mégis! Az igazi, az otthoni légkör, a család melege és szeretete felülmúl mindent. És ezt a mai siető, kapkodó világban nem lehet elégszer hangsúlyozni! 

Hogy őszinte legyek, amikor elkezdtem írni, azt terveztem: na, én aztán nem írok olyan dolgokról, amit már úgyis tud mindenki. De aztán belegondoltam minden egyes szó után, hogy van, amikor a mondanivalót nem lehet elviccelni. Persze, jöhettem volna akár a tipikus egyetemistáknak szóló dumával – Stoppolj online!-on harc van, mindenki megőrül, mindenki teszi ki a képeket, milyen szép a Matyi tér ilyenkor és már megint fehér kisházakkal oldottak meg mindent.

Igen, ez mind szép és izgalmas, és tényleg az ünnep része. De az igazi érzés mégis csak akkor fog hatalmába keríteni, amikor x óra utazás után hazaérsz és látod, a fa még nem áll, a kaja és a takarítás lassan katasztrófába torkollik és igazából még semmi sincs a helyén. Ha jól belegondolunk, akkor kicsit mi vagyunk a családi ünnep megmentői, ugye?

Karikás Heni