A megnyitó napját szorgos előkészítő munkálatok előzték meg. Tusolót kellet építeni, lekaszálni a füvet, felállítani a nagy sátrakat, amelyekben aztán az előadások zajlottak. Át kellet rendezni a kultúrotthont a rendezvény alatt rengetegszer. A helyi lakosok szeretettel fogadták a résztvevőket, akik péntek délelőtt érkeztek. Érkezés után elfoglalták az óvoda udvarát és felállították a sátrukat, ami az elkövetkező három napban próbálta átvészelni a mindenféle külső hatások által okozott viszontagságokat.
Miután mindenki lepakolt, kezdetét vette a konferencia egy nyitó istentisztelettel, amelyet Rácz Norbert kolozsvári lelkész előadása követett a reformáció értelmezéséről a fiatalok szemszögéből. Ezt követte a vacsora, amit a résztvevők már nagyon megérdemeltek. Egy nem mindennapi élmény következett a továbbiakban, hiszen egy éjszakai áhítatott tartottunk. A templomban csak a gyertyák fényei pislákoltak és a lelkünkben levő összetartozás élménye, amit a csend és Magyari Zita harmadéves teológushallgató szavai egészítettek ki.
Ezzel véget is ért az első nap és jöhetett a szombat, amikor a reggeli és az áhítat után műhelymunkák várták az érdeklődőket. Többféle műhelymunka közül lehetett választani. Volt olyan, ahol a lelkész szerepét lehetett újragondolni, vagy ahol az istentiszteletet lehetett kedvünk és ízlésünk szerint megváltoztatni. Az egyletet is meg lehetett változtatni gondolatban, illetve az iskolát és az oktatási rendszert is. Ezek a műhelyfoglalkozások egészen délutánig tartottak, majd Bustya János tartott előadást arról, hogy vajon milyen lett volna, ha Luthernek lett volna Facebookja. Mi is zárhatta volna jobban a napot, mint egy tábortűz egy kis énekléssel?
Az utolsó nap is eljött (sajnos), ami reggelivel, majd egy záró istentisztelettel és kopjafaavatással vette kezdetét. Méltó emlékként fog ott állni az idei rendezvény emlékeztetőjeként. A kopjafaavatás után vetélkedők következtek, ahol a különböző versenyszámokban mérhették össze tudásukat a fiatalok. Ezt ebéd, majd sportolimpia követte. Az utolsó nap már szinte mindenki elvesztette a reményt, hogy egy jót bulizzon, azonban a sok tevékenység után vasárnap este mégis egy jól megérdemelt buli zárta az eseményt. Együtt voltunk, együtt éltük át az eseményeket, egymás mellet volt lélek és lélek áhítatkor, csapattárs a csapattárs mellet versenyekkor. És ember az ember mellet – mindig. Kellhet ennél több?
Az első ilyen jellegű konferencia 1928-ban került megrendezésre. 1948-ban az akkori politikai helyzetnek köszönhetően a hatalom beszüntette az ODFIE tevékenységét, azonban az 1990-ben újraalakult ifjúsági szervezet folytathatta az évenkénti konferenciák szervezését.
Szakács György
0 Megjegyzések