Az első nappal ellentétben a második napon már aránylag zökkenőmentesen ment a szervezés, legalábbis amennyit én láttam belőle. Helyreálltak a dolgok, érződött a levegőben, hogy valami elkezdődött. Nem mellékesen rengetegen vásároltak bérletet és még utolsó nap is sokan váltottak napijegyet. Ahhoz képest, hogy ez volt a Vibe első kiadása, szerintem le a kalappal a szervezők előtt, szépen összehozták ezt a négy napot. Viszont bőven van, mit javítani; fontos, hogy egy fesztivál évről évre tudjon felmutatni valamilyen változást, előrehaladást.
A fellépők sora igencsak színes volt, szerintem mindenki megtalálta a stílusához legközelebb álló zenekart vagy DJ-t. A vidámpark feldobta a hangulatot és aki megéhezett volna a sok élmény láttán-hallatán, megélése közben, sokféle junkfood-ból válogathatott és kényelmesebbnél kényelmesebb helyekre huppanhatott le szusszanni kicsit. A Koli programja érdekes és változatos volt; tényleg a fiatalok és a fiatalok érdeklődési köre volt központban, ami nagyon-nagyon jó.
DE! És épp itt az én problémám, hogy van egy „de”. Mert milyen jó lenne már „de” nélkül írni pár sort egy olyan eseményről, ami végül is hiánycikk, sokak érdeklődését felkeltette – nem véletlenül – és összességében szerintem sikeresnek mondható.
Biztosan tudjátok, de ha nem, akkor elmondom, hogy jelentkezés alapján dőlt el, ki lesz Vibe-önkéntes és ki nem. Azt nem tudom, hogy pontosan milyen kritériumok alapján választottak ki minket, mi azért örülünk, hogy itt lehettünk és részei lehettünk a fesztiválnak.
Azt sem tudom, hogyan számolták össze, hány önkéntesre van szükség, de valamit kissé elszámoltak a kedves szervezők. Hamar kiderült, hogy nincs elég ember infópont működtetéséhez (meg egy-két helyen több váltáshoz, hogy egy embernek ne 12-16 órát kelljen egyben lenyomnia), úgyhogy gyakorlatilag minden vájboló a jegyárus bódéknál fog majd érdeklődni mindenféléről. Mivel ez már a 0. napon kiderült, fel tudtunk rá készülni testileg-lelkileg és infókkal egyaránt, úgyhogy végül nem volt gond.
Nem láttam bele a szervezésbe, valószínűnek tartom, hogy sok apróság nem a szervezőkön múlott, de véleményem szerint első nap, 6-án reggel 8 órakor a fesztivál területe még sehogy sem állt. A kajás standok és kocsik már bent voltak, a Blue Arenának keresztelt bulisátor már napokkal előtte állt, viszont a két színpad és a vidámpark még alig, illetve az egész terület kínosan üresnek tűnt. Déli 12 órára volt tervezve a kapunyitás, de nem volt még beszerelve a faházikónkba az internet, nem működött még a vonalkód-leolvasó rendszer, így csúsztunk egy órát. Természetesen késések mindenhol előfordulnak, ettől függetlenül nem volt kellemes nekünk sem és a fesztiválozóknak sem, ráadásul épp akkortájt eleredt az eső is, így mindenki bemenekült a Sörpatika teraszaiba, fedél alá. Estére megérkeztek a mobil WC-k és tusolók, bár mi örültünk volna, ha legalább egy nappal hamarabb hozzák őket, hogy tisztán fogadhassuk a vendégeket és ne kelljen a strandra belógnunk tusolni. Fesztivált még nem szerveztem, viszont négy- vagy többnapos, komplex rendezvényeket már igen, így van annyi tapasztalatom, hogy azt mondjam, ezeket nem első nap, kapunyitás előtt és/vagy után kell elintézni.
Még márciusban, amikor az interjú végéhez közeledtünk, tudatták velünk, hogy csak akkor kapunk ételt, amikor éppen dolgozunk, a többit magunknak kell megoldanunk. Aztán a helyszínen az lett kimondva, hogy naponta két kaját kapunk, annak függvényében, hogy mikor vagyunk beosztva, és valószínűleg a vacsorákat kell magunknak intéznünk, tehát reggelit-ebédet kapunk. Még mielőtt aláírtam volna az önkéntes szerződésemet, végigböngésztem, hiszen amúgy sem volt túl hosszú, és alap, hogy elolvasod, mit írsz alá. Közben megérkeztek a reggelik és azt mondták, lehet elvenni belőle, úgyhogy volt, aki rá is vetette magát, majd megszólták, hogy ez nem neki van szánva, hanem a rohamcsapatnak. Hm-hm, még meg sem száradt a tinta a papíron, amelyen azt írtuk alá, hogy mindenkinek egyenlő bánásmódban kell részesülnie, nem érhet hátrányos megkülönböztetés nemi, etnikai, politikai, vallási vagy egyéb hovatartozás miatt, de ilyenkor mit lehet mondani? Ha nem, hát nem. Kb. egy órával később megérkezett a mi reggelink is: egy zacskó szöröcelét / kicsi vajaskifliket / sajtos rudacskát kaptunk – ketten. Egy fesztiválnak egész szép kis költségvetése tud kerekedni, hiszen a szervezőcsapat igyekszik olyan fellépőket, előadókat hívni, akiket a célközönség ismer és szeret. Igyekszik olyan díszletet, olyan kényelmes kis zugokat kialakítani, ahol a fesztiválozó jól érezheti magát. Ez nem kis költségekkel jár és a Vibe szervezők és önkéntesek egész ügyesen össze is hozták a fentebb leírtakat, DE ne már az önkéntesek étkeztetésén spóroljunk! Újabb ironikus pillanat, amikor vasárnap este már szinte „dobják az ember után” a maradékot, csak vegyék és vigyék, mert egy csomó megmaradt és kár lenne kidobni.
Voltak még kellemetlen pillanatok, például elkerített kempinget és saját vizes blokkot ígértek nekünk, ehhez képest még első nap sem volt WC a fesztivál területén, csak este. Közben mire kettőt pislogtunk, mindenhol ismeretlen, újabb és újabb sátornak lett kifeszítve a zsinórja, ezzel megnehezítve a közlekedést a sátrak között, nem beszélve arról, hogy megkértek, hozzunk laptopot, mert lehet, szükség lesz rá, hogy a sajátunkról dolgozzunk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egy csomó random ember között nem szeretek értékeket hagyni a sátorban, ha tudom, hogy nincs biztonságban.
Summa summárum, voltak kellemetlenségek és volna pár javaslatom, ami megkönnyítené az önkéntesek életét. Javaslom, a szervezők legközelebb fordítsanak nagyobb figyelmet ezekre a részletkérdésekre is, mert szerintem sokat dob az önkéntesek motivációján, ha megkapják, amit ígérnek nekik és amire számítanak. Az előző cikkemben az önkéntességről írtam le a gondolataimat és jön, hogy ismét erről pötyögjek, de most már, a mondandóm végére érve nem szeretnék elkanyarodni a tárgytól.
Azt majd legközelebb. ☺
Varga Zsuzsa
0 Megjegyzések