Mi történik, ha az emberi egót egy humorista veszi górcső alá? Nevetés, önirónia, meghökkentő gondolatok és egészen abszurd helyzetek születnek belőle. November 11-én este Mogács Dániel EGO című önálló estjével érkezett Kolozsvárra, ahol az Univers Hotel Terra Amfiteátrumában szórakoztatta a közönséget. Az előadás mikrofonpróbájáról Feiszt Viktor gondoskodott.
Vannak előadások, amelyek után az ember hosszasan gondolkodik a hallottakon, és vannak olyanok, amelyek után még másnap is eszébe jut egy-egy jól sikerült poén. Mogács Dániel kolozsvári estje leginkább azok közé tartozott, amelyek után a sok nevetéstől még a hasizmok is emlékeztetnek az előző esti élményre. A magyar stand-up comedy egyik legsajátosabb humoristája ezúttal az emberi természet egyik legérzékenyebb és egyben legszórakoztatóbb részét, az egót állította a középpontba. Mogácsra jellemző módon a hétköznapi jelenségek egészen váratlan megvilágításba kerültek, a komolyabb kérdések pedig pillanatok alatt humoros, olykor abszurd helyzetekké alakultak. Az est során több oldalról is megközelítette az ego működését. Szóba került például az alkohol és az önérzet kapcsolata. Hiszen ki ne találkozott volna már azzal a jelenséggel, amikor néhány pohár ital után valakinek hirtelen megnő az önbizalma, bátrabbnak, okosabbnak vagy éppen fontosabbnak érzi magát? Az alkohol egóra gyakorolt hatása különösen hálás témának bizonyult, hiszen olyan emberi viselkedésformákra irányította a figyelmet, amelyek a hétköznapokban is könnyen felismerhetők.
Az előadás egy másik érdekes témája a gyermeki ego volt, amelyet a „szent és sérthetetlen” gondolata jellemzett. A gyerekek világa ebből a szempontból egészen különleges: saját akaratuk, elképzeléseik és igazságérzetük gyakran megkérdőjelezhetetlennek tűnik számukra. A gyermeki önérzet és a felnőttek egója közötti párhuzam pedig önmagában is számtalan humoros lehetőséget rejt.
A személyesebb történetek sem maradtak el. Mogács egykori szomszédját is megidézte az est folyamán, ezzel újabb hétköznapi élethelyzetet emelve be az előadásba. Az ilyen történetek különösen jól illeszkednek a humorista stílusához, hiszen nála egy látszólag egyszerű szituáció is könnyen válhat egy jóval összetettebb, humoros gondolatmenet kiindulópontjává. Mogács Dániel azonban nem csupán a történeteivel, hanem rendkívül energikus színpadi jelenlétével is magával ragadta a közönséget. Előadása messze túlmutatott a hagyományos, mikrofon mögött állva elmesélt stand-up történeteken. Széles gesztusokkal, eltúlzott mozdulatokkal, változatos arckifejezésekkel és különböző hangok utánzásával keltette életre a szereplőket és a helyzeteket. Egyik pillanatban felemelte a hangját, szinte kiabálva adott nyomatékot egy-egy gondolatnak, a következőben pedig már egészen más hangszínnel folytatta a történetet. Mindez olyan lendületet adott az előadásnak, hogy időnként már önmagában egy mozdulat vagy hangsúly is elegendő volt a nevetéshez.
Az EGO című est egyik érdekessége, hogy miközben az emberi önérzetről, hiúságról és viselkedésről szól, óhatatlanul önvizsgálatra is késztet. Könnyű nevetni mások túlzott magabiztosságán vagy furcsa reakcióin, ám közben felmerülhet a kérdés: vajon mi magunk mennyire viselkedünk másként hasonló helyzetekben? Talán éppen ettől működik igazán ez a fajta humor. A nevetés mögött sokszor ott lapul egy kis felismerés is.
Az est azonban mindenekelőtt a szórakozásról szólt. A poénok, a váratlan gondolati fordulatok és Mogács jellegzetes előadásmódja olyan élményt nyújtottak, amelyben könnyű volt megfeledkezni a hétköznapok gondjairól. A nevetés pedig időnként már-már fizikai kihívássá vált: voltak pillanatok, amikor az embernek szinte fájt a hasa a kacagástól. Bár az előadás minden egyes poénját lehetetlen lenne felidézni, a hangulata annál maradandóbb. Az EGO nemcsak egy újabb stand-up est volt, hanem humoros találkozás az emberi természet furcsaságaival, gyengeségeivel és ellentmondásaival.
Mogács Dániel kolozsvári fellépése megmutatta, hogy a humor olykor a legjobb eszköz arra, hogy egy kicsit kívülről szemléljük önmagunkat. Mert ha már az egónktól nem is mindig tudunk megszabadulni, legalább nevetni megtanulhatunk rajta.
És, ha egy előadás után a legnagyobb panaszunk az, hogy a sok nevetéstől megfájdult a hasunk, akkor az este alighanem elérte a célját.
Fénykép: Mogács Dániel facebook oldala
Gálfi Tihamér
0 Megjegyzések