Ilyen fiatalként teret nyerni a marketingpiacon ‒ A Mediahive-val beszélgettünk

A 16. Kolozsvári Magyar Napok programrengetegje témákban és meghívottakban is garantálta a sokrétűséget az érdeklődők számára. A fiatalokra nemcsak mint potenciális hallgatóságra, résztvevőkre tekintettek, hanem a rátermettekre bizony előadókként is.

Augusztus 20.-a delén az Ifjúsági Udvarban a fokozatosan feltörekvő Mediahive marketingcsapaté volt a színpad. Három tagja, Zilinszki Botond, Essig-Kacsó József és Győrki Norbert kendőzetlenül, az őket jellemző jókedvvel és kreativitással tartotta meg a Lépésről lépésre a kreatív tartalomgyártásig – gyakorlati példák, közösségi médiatrükkök és márkaépítés fiataloknak című workshopjukat.

Eredményességük több szempontból is sikeresnek minősült: közvetlenségük, bátorító nyitottságuk és humoruk megalapozta a köztük és a hallgatóság közötti hangulatot, utóbbitól szép számban érkeztek a kérdések, a srácoktól pedig az őszintén kifejtett válaszok; a gyakorlatias javaslatoknak és észrevételeknek a tartalomgyártást, illetve a márkaépítést illetően mind az átélt tapasztalatok háttere szolgált forrásul, így emlékezetes történetek, esetek elmesélése is színesítette az elhangzottakat. A workshop alappilléreit az általuk összeírt tíz jótanács jelentette, amikkel párhuzamosan a helyben feltett kérdések bővítették a tartalmasságot. Ahogy a srácok munkája, úgy a csapat is többgenerációs érdekeltségnek örvendhetett, hiszen a tudakozók sora életkor szempontjából is változatosnak számított. Bár érthető módon a workshopon a szakmai részre lett nagyobb hangsúly fektetve, fiatal előadóink készek voltak lapunknak is válaszokat adni ‒ immár több teret engedve a személyesebb élményeknek.

Kérlek, meséljetek nekünk egy kicsit a kezdetekről. Honnan jött az ötlet? Hogyan találtatok egymásra?

Zityó: Először Győrki és én ismerkedtünk meg és működtünk együtt a BDSZ-nél, egy esemény aftermovie-ján dolgoztunk.

Győrki: A diáktanács médiás munkacsoportja lényegében kettőnkből állt, így a közös munka már régebbre nyúlik vissza.

Zityó: 2023 novemberében kezdtük el ezt az egészet, Győrki videózással foglalkozott, én fotózással, így szuperül kiegészítettük egymást. Kisebb projektjeink voltak egészen a Mumush fesztiválig, ahol csatlakozott hozzánk Panna és Maró, Kolcsár Panna és Marosi Tamás.

Győrki: Az elején kisebb lépésekben kezdtünk: konkrétan mi kértük fel az embereket ballagási fotózásra még a szezon előtt, és míg Zityó készítette a képeket, én eközben forgattam erről egy promóviedót, reklámanyagként.

Józsi: Én később csatlakoztam a csapathoz. A srácokkal már ismertük egymást, és Vibe-ra hívtak segítségül, így azóta vagyunk öten.

Kinek mikor kezdődött a fotózás, videózás iránti szenvedélye, érdekeltsége?

Józsi: Nekem régi múltam van ezzel. Nagyapám híres fotósként és filmesként dolgozott, még kicsiként tanított meg vágni, filmezni, de abban az időszakomban nem igazán érdekelt ez, inkább a számítógépen játszottam. Éppen azután mozgatott és szólított meg jobban ez a világ, miután meghalt. A refisek hívtak egy képzéshétvégére, mert tudták, hogy van egy kamerám, és az arról készült anyagról nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Utána hívtak DÖKSZAB-ra, majd a KMDT-be, és onnantól, tehát tizediktől indult meg igazán életemnek ez a része.

Győrki: Kiskoromban hirtelen felindulásból megjött a kedvem a videózáshoz, emiatt nagyon-nagyon szerettem volna egy akciókamerát. Ezt végül meg is kaptam, mégsem használtam, akkor valahogy nem volt folyamatos a lelkesedésem eziránt. Mikor legközelebb újra találkoztam a videózás lehetőségével, rögtön éltem vele, és azóta már beszélhetünk a folytonosságról.

Zityó: Kilencedikben kezdtem el fotózni. A suliban, a Filmtekercs klubban tanítottak meg, apum régi gépével. Igazából mindenhová vittem magammal, gyakorolgattam, így egyedül is kitanultam a fotózást. Tizedikben felkértek, hogy legyek a klub elnöke, ami még közelebb hozta ezt az egészet hozzám, nagy élmény volt.

Mi a története a névválasztásotoknak?

Győrki: A hive angolul kaptárt jelent. Az volt a fő gondolatunk, hogy minden médiával kapcsolatos dolgot meg lehessen találni egy helyen, és ‒ ezúttal is el kell süssem ezt a viccet ‒, mivel olyan szorgosak is vagyunk, mint a méhecskék, így döntöttünk a Mediahive név mellett. 

Milyen a közös munka? Esetleg van egy főnök?:) Ki milyennek érzi a csapat dinamikáját?

Győrki: Mindenki nevében merek beszélni, hogy szerintem egyikünk sem érzi azt, hogy lenne egy konkrét „főnök”. Projektfelelős van, az adott munkánkra ő kommunikálja le a feladatokat a csapatnak. Nincs köztünk hierarchia, és nagyon jó így dolgozni együtt.

Zityó: Igen, és ezt szeretnénk is tartani, valószínűleg elrontaná a közös munkát, ha valakit főnökszerűen kiemelnénk. A csapatmunka hívei vagyunk, és ezt is éljük meg, ráadásul élményként.

Beavattok minket egy kicsit abba, hogyan oszlanak meg köztetek a feladatok, és hogyan jártok el a hétköznapokban a munkát illetően?

Józsi: Tanév közben heti gyűléseket tartottunk, amikor megbeszéltük, ki hogyan haladt a saját munkájával, milyen új lehetőségek, projektek merültek fel, milyen cégeket találtunk még, ilyesmik, és ezek nagyon vagányak voltak. A messenger-csoportunk folyamatosan pörög, bármi történik, azt mindig aktívan használjuk.

Győrki: Ügyfélkereséssel én és Zityó foglalkozunk, ilyenkor a cégek telefonos elérhetőségein keresztül vesszük fel a kapcsolatot velük, és kínáljuk a szolgáltatásainkat, mesélünk magunkról, a cégünkről.

Milyen nem várt, meglepő tapasztalat ért benneteket az eddigiek során?

Józsi: Számomra meglepő a Vibe-bal kapcsolatban történt. A srácok először ingyen elvállalták a fesztivált, aztán valahogy elkerültek a Vibe Streetbe. Ott megtetszettek a Diversity-seknek, akik nagyon megszerették azt, ahogy dolgozunk, amit eredményül felmutatunk, és szerintem minket is megkedveltek, így végül anyagiakban is kifizetődött a munkánk. Egy komolyabb meglepetésként az ért, hogy mennyire jó fej és nyitott a többi ügynökség felénk, mint újak. Egyáltalán nem ellenfélként tekintenek ránk, hanem nagyon segítőkészek, támogatóak.

Zityó: Ez nagyon pozitív csalódásként ért engem is. Ami még meglepett, hogy a fesztiválokon a munka mellett belefér egy kis szórakozás is.

Józsi: Vagy a szórakozás mellett egy kis munka…

Győrki: Én nem számítottam arra, hogy egy idő után könnyen is felkereshetnek minket egy-egy nagyobb munkával. Például az ügynökséggel, amelyik meghívott minket Untoldra fotózni, videózni, egy reklámforgatáson találkoztunk. Épp egy pizzázónak forgattunk tartalmat az étterem helyszínén, és civilben volt ott az untoldos ügynöknő a férjével. Látták, ahogy a kamerákkal dolgozunk, odajöttek hozzánk, rákérdeztek, mit csinálunk, és a következő pillanatban már nyújtotta a névjegykártyáját, hogy hívjuk fel.

Józsi: Ott kell lenni mindenhol, és csak érkeznek ezek a meglepetések.

Kinek mi volt a kedvenc projektje?

Győrki: Nekem az Untold.

Józsi: Nekem az MMDSZ Diáknapok. Ott teljesen szabadkezet kaptunk a munkánkhoz, ami jól esett, és teret kaphatott a kreativitásunk.

Győrki: A kreativitás szempontjából tényleg az volt a legjobb.

Zityó: Én is az MMDSZ Diáknapokat mondanám, szuperül sikerült.

Adódott eddig olyan nehézségi helyzet, aminek a megküzdése tanulságos tapasztalatot jelentett?

Zityó: Akadtak kliensek, akikkel nehezen tudtunk eredményesen egyeztetni az anyagon. Teljesen fair, hogy vannak elvárásaik, de ha azok folyamatosan változnak, vagy kevésbé konkrétak, és a tizedjére módosított változatot is elégedetlenül visszaküldik, majd inkább kérik az első változatot, akkor néha nehéz tud lenni az együttműködés velük.

Józsi: Tanulságos esetet jelentett mindegyikünknek, ami egyszer Győrkivel történt meg. Új kamerát vett, még ismerkedett vele, de az egyik helyszínen azzal videóztunk. Utólag derült ki, hogy nem jó beállítással vettük fel a teljes anyagot, amit utólag katasztrófa volt vágni. Azóta nagyon odafigyelünk arra, hogy úgy dolgozzunk élesben, hogy biztosan kiismerjük az új vagy régi eszközeinket.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a munkátokról, vállalkozásotokról?

Józsi: Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk az esetek legalább kilencven százalékában. A maradék tíz… inkább furcsább esetekben lépnek fel.

Győrki: A negatívak talán a kommunikáció elcsúszása miatt születnek. Ilyen, ha a kliensek nem ismertetik velünk az elvárásaikat, elképzeléseiket, amik már az elején bennünk is letisztáznák az irányt az adott munkával kapcsolatban.

Józsi: Feltöltő érzés volt a fesztiválok után hallani a dicséreteket, Vibe, Mumush, MMDSZ Diáknapok után, hiszen ezek az elégedettséggel teli visszajelzések táplálnak minket.

Győrki: Azt vettem észre, hogy az embereknek tetszik, hogy ‒ elnézést, de ‒ pofátlanul fiatalok vagyunk, és merünk újítani.

Zityó: Tényleg érkeznek pozitív megerősítések az innovatív ötleteinkre, ezek még inkább motiválnak.

Mit élveztek a legjobban a munkátokban?

*Mindhárman egyszerre*: A csapatot. A csapatmunkát.

Józsi: Jó olyan emberekkel együtt dolgozni, akik értenek a dolgokhoz, egyenként is bárkire rá lehet bízni egy-egy feladatot. Úgy, hogy ügyesek a srácok és szuper az összhang, el tudunk jutni vagány helyekre.

Győrki: Nekem energiát ad az, amikor velük dolgozom. Másképp én egyedül megbolondulnék.

Mit üzennétek az olvasóknak?

Zityó: Ha bármilyen mértékben is, de érdekli őket a tartalomgyártás, fotózás, videózás, kezdjenek el most foglalkozni vele. Kérjenek segítséget a környezetüktől, nyugodtan tőlünk is, keressenek minket ezért.

Győrki: Ne szégyelljék magukat. Ne szégyelljék magukat kirakni, promózni, ne szégyelljék elkezdni, megtenni az első lépéseket.

Józsi: Én azt üzenném, hogy nem olyan rossz az ingyen munka. Nem lehet egyből pénzt kérni, amíg nincs semmi a kezedben, nincs mit felmutatnod.

Zityó: Így van, valahol mindig el kell kezdeni.

Józsi: Közösségileg is nagyon szuper élmény, ha önkénteskedik az ember.

Fényképek: Mediahive és a szerkesztő képei

Jude Julia