Gyerekként órákat töltöttem a számítógép előtt, elmerülve a játékok világában.
Mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat: milyen lenne ebből élni? Milyen
lehet ott ülni a nagyok között, profi szinten játszani, és a közönség ujjongását
hallgatni? Az élet persze más utat szabott, de egy dolog mégis valóra vált:
testközelből élhettem át azt, amit egykor csak a képernyőn keresztül csodáltam.
A PGL Kolozsvár e-sport bajnokság minden várakozásomat felülmúlta. Amikor
beléptem az arénába, a hangulat azonnal magával ragadott. A nézők izgatott
morajlása, a színpadról áradó fények, a kivetítőkön futó pörgős játékmenetek –
minden egyes pillanat egyre jobban felerősítette bennem azt az érzést, hogy itt
valami igazán különleges dolog történik.
Nem irigységet éreztem azok iránt, akik
a monitorok előtt ültek, hogy az ők szüleik biztos hagyták játszani, hanem
tiszta örömöt. Ők voltak azok, akikre régen felnéztem, akiktől tanultam, akik
inspiráltak. És most élőben láthattam őket. Az arcukon tükröződő koncentráció, a
győzelmek utáni eufória, a vereségek miatti csalódottság mind valódi volt.
Nemcsak a játék volt itt a lényeg, hanem az élmény, az összetartozás, a közösség
ereje.
A közönség szurkolása, az együtt átélt izgalmak felejthetetlenek
maradnak. Ott, az arénában, mindenki egy célért szorított, együtt lélegeztünk a
játékosokkal. Az esemény látványvilága lenyűgöző volt, a szervezés profi, és a
játékosok is érezhetően élvezték minden pillanatát.
Ez az élmény nemcsak egy
e-sport bajnokság volt számomra. Emlékeztető arra, hogy a gyerekkori
álmoknak mindig van helye az életünkben, még ha nem is úgy valósulnak meg, ahogy
azt egykor elképzeltük.
Képek: PGL hivatalos Facebook oldala
Gálfi Tihamér
0 Megjegyzések