„Elég a furcsaságból” - Bemutatkozik a LaciMegaPaci

Nemrég alakult egy kolozsvári egyetemistákból álló zenekar, LaciMegaPaci néven, amelynek részt vehettem a bemutatkozó koncertjén. Bár még csak most debütáltak, igen emlékezetes előadást láthattunk, amely garantáltan beleégett az ember elméjébe.

Megérkezett a június, a nyár szele is megcsapott már, és szokás szerint óriási a pörgés a kincses városban. Az egyetemisták szessziós és pre-szessziós lázban égnek. De ó, milyen nehéz is tanulni, amikor a teraszok csak úgy hívogatnak egy jó kis délutáni kávéra. Szívesebben mennénk most ki a természetbe és vagy akár csak egy jó sétára a napsütésben. De mese nincs, tanulni kell. Viszont ha valaki mégis kikapcsolódásra vágyik, az egyetemista diáktársak gondoskodnak a szórakozásról.

Jó példa volt erre a LaciMegaPaci bemutatkozó koncertje is. Azon felül, hogy jó kis dalokat hallhattunk friss feldolgozásban, még néhány igazán bámulatos elemmel is megfűszerezték a produkciót: Laci, az énekes ugyanis megcsillogtatta tüzes poi tudását is. Scheitli Krisztina, Kiki elmesélte, hogy amikor a jammelés folyt, Lacinak alkalma nyílt megmutatni ezt a tudását is, ami saját elmondása szerint ez fontos része az életének és a személyiségének.

Ezután a tüzes előadás után pedig volt szerencsém a zenekar tagjaival beszélgetni egy kicsit.

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy vagytok?

Jenei Bence (basszusgitár és dalszövegíró): Én teljes mértékben jól érzem magam. Egy picit fáradt vagyok, de úgy érzem, felülteljesítettük az elvárásaimat. Nagyon hamar eltelt, és én nagyon jól szórakoztam, főleg miután kinéztem a közönségre, és megláttam, hogy ott vannak a barátaim és élvezik az egészet. Persze van még mit csiszolni, de első koncerthez képest szerintem jól teljesítettünk, büszke vagyok az zenekarra.

Kérlek, meséljetek egy kicsit, kik vagytok ti? Mit kell tudni a zenekarról?

Bence: Bennem mindig is volt egy késztetés, hogy valamilyen szinten kifejezzem a bennem lévő dolgokat, és erre a legjobb megoldás, egy alternatív rock zenekar. Így az ötlet már megvolt, csak emberek kellettek hozzá.

A tagok egy régi barátság által verbuválódtak, először azonban csak négyen voltunk. Így együtt gyakoroltunk, és zenélgettünk, de még hiányzott valami plusz, egy erőteljes hang és valami domináns hangszer. Így jött a képbe Mihály László, Laci, aki az énekesi szerepet töltötte be, végül pedig Kiki, mint zongorista. Így már két billentyűs hangszerrel büszkélkedhet a zenekar, ebben is különbözünk talán a többi bandától (a másik billentyűs Dimén Varga Ábel, aki egészen különleges hangszeren játszik: egy analóg szintetizátoron – szerk.). Ez lett tehát a végső felállás, és nem sokára megszületett az koncert ötlete.

Hogyan született meg ez a név?

Nyisztor István (dobok): Sokat gondolkodtunk rajta, azonban nem sikerült megtalálni a megfelelő nevet. Felmerült a Filegória, a Hugó, Hipó, Pálinka Pogó is, sőt végső elkeseredésünkben még a ChatGPT-t is segítségül hívtuk, amíg aztán a koncert időpontja már nyilvános volt, de nevünk még mindig nem volt. Így végül Laci első ötlete lett a befutó, ami a LaciMegaPaci volt. A név a zenekar által sokat hallgatott Bëlga együttes Zsolti a béka című számától inspirálva így született meg.

Elhangzott az is, hogy alternatív rock, mi mondanátok mi az a zenei stílus amit a Laci meg a Paci képvisel.

OP: Amit mi játszunk az Sröck.

Ezt ki tudnád fejteni kérlek?

OP: Ez a zenei stílus magába foglal mindent, elkezdve az István a királytól, ami a ’80-as évek, egészen napjainkig. Nem föltétlenül alternatív rock, vagy indie hanem sröck. Egyfajta hidat szeretnénk képezni a zenei stílusok között, ez egy abszolút új stílus amit szeretnénk megteremteni. Ezt azért tartjuk különlegesnek, mivel próbálunk több zenei vonalon mozogni, a feldolgozások amelyeket játszunk is ezen elvek alapján vannak átírva. Emellett vannak saját számaink is, amelyeket a közeljövőben tervezünk is felvenni.

Bence: Viszont azt fontos megemlíteni, hogy vannak fő inspirációs forrásaink, amik alapján próbáljuk a saját számokat megírni. Ilyen a Kispál, a Kiscsillag és a Hiperkarma.

Tehát akkor ahogyan a koncerten is hallhattuk, vannak már saját számok is a feldolgozások mellett. Honnan jön az ihlet ezek megírására?

Bence: A dalszövegeket én írom, azok a fejemből származnak, abszolút saját, és nem érzem hogy másolnánk valakiket. De mindenki beleteszi a magáét, szeretem azt a folyamatot, amikor OP mondjuk bele tesz egy kis újítást a gitárral, vagy Laci átírja a dallamot. A feldolgozásoknál is törekszünk arra, hogy egy kicsit a saját stílusunkra formáljuk a zenéket, így hozva létre a saját hangzásunkat.

Mit mondanátok a bemutatkozó koncert után? Mik a jövőbeni tervek?

OP: Nyáron először is lesz egy alkotótáborunk, ott szeretnénk tökéletesíteni a repertoárt. De az elsődleges, hogy az előadás körülbelül fele-fele arányban legyen saját szám és feldolgozás. Hosszú távon pedig nyilvánvalóan saját számokból álló repertoárt tervezünk létrehozni.

Bence: Igyekszünk ezen kívül megjelenni a szociális médiában is, illetve különböző platformokon, hogy a zenénk elérhető legyen az online térben is, Instagram-on már elérhető a zenekar oldala.

Laci: Ha egészen őszinte akarok lenni, nekem az elsődleges célom, hogy megtapasztaljam milyen is a zeneírási, alkotási folyamat, hogy hogy tudom belevinni azt, ami én vagyok.

Tehát ha jól értem, a következőkben az alkotásra helyezitek a hangsúlyt. Még zárásként, megkérdezném, hogy mit jelent nektek a zene?

Dimén Varga Ábel: Egy szóval: önkifejezés.

OP: Úgy érzem, az a zene amit játszom én vagyok, a szólók amiket belerakok, a riffek, mindent szabadon játszom.

Laci: Nekem a zene mindig az énekben nyilvánult meg, és nagyon szeretem megmászni a hangok létráját, keresem a kihívást és nagy élmény számomra ha valamit igazán jól sikerül kiénekelni.

Bence: A fénygyújtás, talán így fogalmaznám meg azt, amit szeretnék elérni a dalszövegekkel. Olyat próbálok alkotni, ami nem sorolható be a klisék közé.

Kiki: A zene az a hely, ahová elmehetek a kis külön világomba. De a zenekarban való játszás egészen más élmény.

Nyisztor: Én dobosként azt imádom talán a legjobban, hogy amikor elkezdődik egy szám és belép a dob, mindenki elkezd bólogatni. Ez az a fajta kommunikáció a közönséggel, amit számomra a zene, a dob megteremt. Szeretek valamit hagyni magam után. És fantasztikus, hogy így együtt hagyunk magunk után valamit, ami a miénk.

Összességében egy nagyon vagány, jó hangulatú koncertet tudhatnak maguk mögött a srácok. Én, mint a közönség lelkes tagja bizton állíthatom, hogy csak reménykedhetünk, hogy viszont látjuk még a zenekart különböző helyeken, hiszen ha folytatják, nagy jövő állhat előttük.

Kristály Eszter