HAMLenni, vagy nem...- A dán királyfi kicsi fehér feneke

Idén immár nyolcadik alkalommal rendezték meg az Interferenciák nevű színházi fesztivált, amely idén 9 országból 14 társulatot hívott meg, hogy színesítsék a fesztivál idei programját. A 11 napos fesztivál ideje alatt láthatunk rengeteg, jobbnál jobb darabot, amelyek még azokat is odavonzzák a nézőtérre, akik egyébként nem annyira rajongói a színháznak.

"Mindenesetre a kolozsvári társulat a szokásosnál extravagánsabb módon tálalja az eseményeket." - kép az előadásból

November 17-én, a fesztivál ünnepélyes megnyitóját követően a tavaly bemutatott Hamlet került terítékre a Szamos-parti színpadon, és kétség sem fér hozzá, hogy bármennyi ideje is játszák a darabot, még mindig megtelik a nézőtér. Így történt ez most is.

William Shakespeare méltán elhíresült darabja egészen más megvilágításba került a Tompa Gábor által rendezett előadásban. Mindenesetre a kolozsvári társulat a szokásosnál extravagánsabb módon tálalja az eseményeket. Kétségtelen, hogy a Hamlet modern köntösbe takargatva szinte már-már karikaturisztikus módon mutatta be a dán királyfi történetét.

Ebben a feldolgozásban szinte már nem is drámáról sokkal inkább tragikomédiáról beszélünk, hiszen a darabban megjelenő szarkasztikus humor nagy szerepet kap, amely néha felrázza a nézőt a hosszú, filozofikus monológok kábulatából, mindezt egy Shakespeare műtől abszolút nem várt könnyedséggel teszi.

Nyilvánvalóan nem a humor az egyetlen dolog, amely kizökkent az alapmű komorságából, hiszen a zene meg a látványvilág sem épp a megszokott módon tálalja a királyfi drámáját. Néhány részlet jobban fel lett nagyítva, valamint meg lett változtatva a modern igényeknek megfelelően.

"Hogyan is lehetne könnyebben kifürkészni egy férfi titkait, ha nem a női báj segítségével?" - kép az előadásból

Azonban nem lehet azt mondani, hogy minden változtatás a darab előnyére vált volna. A Hamletet megfigyelő kémek Rosencrantz és Guildenstern szexualizálása például szerintem teljesen szükségtelen döntés volt, ám való igaz, hogy a Hamletet manipulálni akaró személyeket ily módon könnyebben be lehet vonni a cselekménybe. Hogyan is lehetne könnyebben kifürkészni egy férfi titkait, ha nem a női báj segítségével?

A hangulatot kissé az is megtörte számomra, hogy igazodva korunk állítólagos elvárásaihoz a zenei alap néha egyszerűen csak kidobott a színházi élményből, ami után nehéz volt visszazökkenni a drámához. Ehhez hűen pedig a sztori végén lévő csattanó sem ütött akkorát, hiszen azon a ponton a néző már nem igazán tudta, hogy mit is kellene várnia. A darab hangulata ennek megfelelően ingadozó volt, ami végül is nem nagy baj, hiszen az őrültséget megjelenítő Hamlet érzéseihez igazodott.   

"(...) oly módon tükrözte a fájdalom és bosszúvágy által hajtott királyfi érzéseit, ahogyan az író maga is megálmodhatta." - kép az előadásból

A színészi gárdát tekintve teljesen meg lehetett elégedve a közönség, nem csak a pikáns részleteket értve ez alatt. A címszerepet alakító közönségkedvenc Vecsei H. Miklós ismét bizonyította, hogy érti a dolgát, ám számomra néha-néha azért még felrémlett a valaha volt Pál utcai fiú. Ennek ellenére oly módon tükrözte a fájdalom és bosszúvágy által hajtott királyfi érzéseit, ahogyan az író maga is megálmodhatta.

Tőtszegi Zsuzsa, mint Ophélia - kép az előadásból

A női vonalat tekintve Tőtszegi Zsuzsa Ophéliája valósághű hősnő volt, remekül eljátszva kellő könnyedséggel és bájjal fűszerezve a hölgy keserűséggel teli szenvedését.

Összefoglalva, a Hamlet minden gyengesége ellenre ajánlani tudom a megnézését, hiszen tagadhatatlan, hogy alapmű, amit látni kell, akár színház rajongó valaki akár nem.

Az Interferenciák fesztivál pedig továbbra is érdekes előadásokkal várja az érdeklődőket. A jegyek fogynak, de érdemes próbálkozni, hiszen ha sikerül lecsapni az utolsó helyek egyikére, biztosan nem bánjuk meg a jegyvásárlást.

Képek: Kolozsvári Állami Magyar Színház - Biró István

Kristály Eszter