"Fegyver még nem oldott meg háborút..."- az ukrán-orosz kiegyezés kulcsa

A béke mindannyiunk érdeke, de hogyan is érhető el? Erről tartott teltházas előadást Kolozsváron Dr. Kiss Rajmund a Mathias Corvinus Collegium Diplomáciai Műhelyének vezetője.

Ghandi egyszer azt mondta, hogy a szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul. Megvan mindenünk, amiről egy 20. századi ember csak álmodni, vagy talán azt sem mert: fejlett technológiánk, fejlett orvostudomány, újszerű oktatási rendszerünk. Ezekkel együtt pedig végtelen lehetőségünk arra, hogy jobbá tegyük az életünket. És éppen itt bukik el a történet.

Mindig csak egy cél lebeg a társadalmunk szeme előtt: az, hogy nekünk legyen jó. Nem számít, mibe kerül, harcolunk, áldozatokat hozunk, olyan dolgok miatt, amelyektől nem is leszünk igazán boldogok.

A prioritás a nemzetek érdeke, ami jelenleg azonnali tűzszünetet jelentene, az emberi élet után pedig a gazdaság védelmét. Mégis úgy tűnik, mintha egyik félnél sem ez lenne fókuszban. A nemzeti szolidaritás velünk született, emocionális képességünk. Senki sem azért megy katonának, hogy meghaljon, nekik is vannak családjaik, akik hazavárják.

A béketárgyalásnál nehezebb dolog nemigen van. Lehet, hogy épp az ellenfél miatt vesztettünk el valakit, aki a világot jelentette nekünk. Mindenki csak arról beszél, hogy az agresszornak buknia kell. A fegyver- és pénztámogatás a fontos, a béke lehetősége fel sem merül. Ezeken a pozícióvédő tárgyalásokon nincs megegyezés. Ezen a ponton van szükség a barátokra, a harmadik félre, akik néha felnyitják a szemünk.

Sosem leszünk teljesen képesek arra, hogy az embert leválasszuk a problémáról, azonban ha megpróbáljuk kizárni az egonkat, az elvkövető tárgyalás lehet az egyik legnagyobb fegyverünk. Ehhez a tárgyalási formához az szükséges, hogy bele tudjuk helyezni magunkat az ellenfél cipőjébe, és ne csak azt hangoztassuk, mire van szükségünk, hanem azt is, hogy miért szeretnénk. Ha végig tudjuk gondolni, hogy mi a célunk, hol van az a határ, ameddig elmehetünk, akkor a politikusokkal is épp úgy képesek leszünk tárgyalni, ahogy anyukánkkal.

Valójában ez a beszélgetés már régen túlmutatott az Oroszország és Ukrajna közt fennálló háborús helyzeten. Az előadás átívelt a jelenlevő érdeklődők egyéni életébe. Bár nemigen ejtünk szót róla, de háborúkat vívunk nap mint nap az üzleti világban, a közösségeinkben és elkerülhetetlenül a magánéletünkben is. Fegyver még nem oldott meg háborút, előbb-utóbb mindig a diplomácia fogja.

Az MCC további tevékenységeiről, eseményeiről a Mathias Corvinus Collegium – Erdély Facebook-oldalon értesülhetnek az érdeklődők.

Nyitókép: Mathias Corvinus Collegium

Varga Krisztina