Tombol a nyár, a vakáció és a meleghullám is a csúcson,
de engem ez nem gátolt meg abban, hogy augusztus 13-15. között részt vegyek az Ősök Napja hagyományőrző rendezvényen,
amit kétévente rendeznek meg Magyarországon, Bugacpusztán. Fő ismertetőjele,
hogy a jelenlegi civilizációt többé-kevésbé elhagyjuk, és egy olyan környezetbe
csöppenünk bele, amiben felmenőink élhettek 895 tájékán, a honfoglalás korában,
azaz lovak, bivalyok, tevék, por, homok, veríték, kard, vas és páncélok
temérdeke jelentette az attrakciót ebben az izzasztó forróságban.
Kedves olvasóimnak nem kell ecseteljem, hogy a jelenlegi
nyár olyan száraz, mint egy esszé megfelelő tartalomjegyzék nélkül.
Magyarországon is hasonló a helyzet, hiába más égtáj, ahogy azt az én fejemmel
elképzeltem. Pár órás autókázás és vonatozás után, (ami meglepően gyors volt,
ha romániai viszonylatban nézzük) megérkeztem Kiskunfélegyházára, amit már csak
egy fél órás buszozás választott el a célomtól.
Csodálatos hely volt, leginkább a Toldi első énekéhez
tudnám hasonlítani, ahol a nap és a tikkadt szöcskenyájak voltak első
házigazdáim. A rendezvény helyszíne csodás volt: Attila sátra, amely
Európa legnagyobb terjedelmű jurtája, büszkén nézett le a többi jurtára, mely a
látogatókat először fogadta. Mivel én nem csak nézelődni jöttem, hanem komoly
kötelességeim voltak - a délvidéki Déli tüzek őrzői csapat ugyanis
befogadott, mint hagyományőrző - ezzel fellépői ranggal ruháztak fel engem, és
további napjaimat egy jurtában töltöttem, a többi vitézzel együtt.
A kétnapos rendezvény sok látnivalót tartogatott: vásár,
előadások, kézműves foglalkozások várták a turistákat, akik hagyományőrző vagy
egyéb jóságokat vásárolhattak. Nekem egy díszes sisak ragadta meg a
figyelmemet, bár utólag rájöttem, hogy az egész fejet beburkoló fekete sisak
nem a legjobb választás, ha az ember a józan eszét meg szeretné őrizni a
pusztai forróságban.
Mert MELEG az volt: 13 órakor fel kellett vonulnunk, még ha
kis létszámban is, hogy egy lovas-gyalogos harci menettel szemléltessük, milyen
lehetett az, amikor a magyarok bevonultak. Ha a látvány kolosszális is volt,
személyes tapasztalatból mondhatom, hogy a 8 kilós vértben is úgy dőlt rólam a
víz, mint a lovakról mellettünk. Magasztos érzés volt, de a pillanat hamar
elpárolgott az erőmmel együtt.
Sok régi és új ismerősömmel találkozhattam az eseményen,
akik igazán megdobták az esemény színvonalát. Első alkalomnak nem volt rossz, csak
megleptek a körülmények. Jövőre Kurultáj néven szervezik meg az Ősök napja
testvéreseményét, amellyel évente váltogatják egymást, bár az esemény magja
megmarad: hagyományőrzők és a magyar kultúra támogatói egy helyen gyűlnek
össze, hogy együtt osszák meg gondolataikat, valamint együtt ünnepeljék a
magyarság szellemét. Ajánlom bárkinek, aki nem retten meg egy kis hőségtől, és szívesen
ünnepel együtt a magyarok emlékére!
Cziprián-Kovács
László
0 Megjegyzések