Művészetek s egyéb titkok

Művészek. Előadók. Művészetek. Szakágak. Gyerekek. Önkéntesek. Szervezők. Titok.

 

Ne kérdezzétek mikor telt el ennyi év, de idén már a VII. Összművészeti tábort szervezték meg a megszokott helyen, Feketelakon, a hűségesen visszajáró művészekkel,  a régi csapat updateolt verziójával, és egy új témával, ami a titok. A tábor apropója és célja az, hogy egyesítse a művészetek különböző ágait, megismerjük az irodalmat Márton Evelin segítségével, vizualizáljuk a filmezést Farkas György által,  belelássunk a szimbólumokba Demeter Rékával, megéljük a mozgást és a koreográfiát, Gőbölös Gábor irányításával, és megalkottuk a csapatok logóit Albert Zsolt kreativitásával. Mindegyikben segítségünkre volt valaki, aki vezetett minket, feltárta előttünk a szakma titkait, és megalkotta velünk a végeredményt, ami négy kisfilmet jelent, minden csapat részéről egyet. Gepidák, Zenekar, Kulcs, Földmérők. Tudom, most biztos azt kérdezitek, mégis mi a közös ezekben? Az viszont megmarad a mi titkunk.

 

Minél átélhetőbbé szeretném varázsolni a cikket, ezért megkértem Debreczeni Orsolya Katalint, a tábor „anyukáját” és megálmodóját, hogy vesse papírra (vagy wordba) élményeit, gondolatait arról, hogy számára milyen volt az idei tábor.

 

„A titok témáját feldolgozó idei rendezvényen is volt filmezés, dizájn, irodalom, zene, mégis mintha minden sokkal intenzívebb lett volna. A tavalyi hiátus több szempontból  is meglátszott a táboron. Egyrészt a túljelentkezés miatt már a meghirdetett időpont előtt le kellett zárni a listát, másrészt az előadók is sokkal jobban vágytak a tábori hangulatra, alkotásra. Így egy állandó alkotási folyamattá vált az ott töltött idő. Hiszen vagy muzsikáltak, vagy pólót dizájnoltak, vagy épp szöveget alkottak a táborlakók, és mindvégig munkálkodtak. Ez mindenképp az előadók koncepciójának köszönhető,  akik célja a fő foglalkozások mentén kialakuló aktív pihenés ösztönössé válása  volt. Mindenképp köszönet jár Albert Zsoltnak, Demeter Rékának, Farkas Györgynek, Gőbölös Gábornak, Márton Evelinnek. Általuk válik a laki tábor azzá, amivé kell s elvárjuk. Jövőre ugyanitt várunk minden érdeklődőt egy kis laki alkotásra.”

 

Márton Evelin is megosztotta velünk naplószerű bejegyzésében, hogy mint rendszeresen visszajáró előadó számára mi volt a legkiemelkedőbb idén.

 

“Összművészeti tábor, Feketelak, 2021. július 7- 11

Impressziók

Márton Evelin

Szerelem és varázslat Feketelakon 

Fantasztikus energiák szabadultak fel idén a táborban – előadók és résztvevők részéről egyaránt, és ezért a témánk, azaz a titok csak részben okolható. Kimondva, vagy kimondatlanul  de mindannyian  kívántuk az együttlétet, a közös alkotást, munkát, az egymástól tanulást, mókát, kacagást, szédülést, a fel- és kiszabadulást, épülést, gondolkodást. Egyes titkokat felfedtünk, de persze azonnal új titkok születtek, mert ez a természetük. És láthattuk képben, szövegben, hangban, és csak úgy a levegőben, hogyan születnek csodák. A konyhában a szakácsnők léggitároznak, a diófa alatt saját zenekarunk húzza, közöttünk harcos gepidák, hunok járnak, földmérők állítják fejre a világot, és kulcsot kaptunk minden ajtóhoz, ha lesz bennünk elég kitartás, valamelyik előbb-utóbb nyílni fog. Sokáig éltet majd ez a szerelmes varázslat, ami idén megvalósult. A táborra való gondolás és emlékezés vezet majd ki az esetlegesen bekövetkező rossz pillanatokból és helyzetekből. Köszönöm, és remélem, várom a folytatást.”

 

Szabó Krisztián is véleményezte ezt az öt napot, aki immár harmadik alkalommal vett részt, szóval igazi veteránnal állunk szemben.

 

“Véleményem szerint, az idei tábor meglepően jól telt. Az előző évekhez képest idén egy jóval nagyobb csapattal indultunk neki a művészetnek. Ennek ellenére viszont sokkal összetartobbak lettünk,  valamint közelebb kerültünk egymáshoz. Ezt feltehetően a sok be- valamint elzártságnak is köszönhetjük. Rátaláltunk az igazi értékre, amely a társaságban lakozik.”

 

A legvégére tartogattam jómagam mondatait. Számomra ez volt az első tábor - de remélhetőleg nem az utolsó -, ahol nem résztvevőként, hanem önkéntesként vettem részt. Hat éven keresztül visszajártam, s amikor úgy éreztem kinőttem, kerestünk egy kiskaput a legjobb barátnőimmel, s visszamentünk, csak kicsit másképp. Számomra ez egy nagy család, minden évben valami újjal térek haza. Idén sokkal jobban átláttuk a folyamatot, s hálásak vagyunk az előadóknak, hogy tárt karokkal fogadtak, és beavattak minden titokba minket is. Megsúgom, hogy az is egy plusz volt, hogy nem volt lefekvési korlátozásunk, mint eddig, így még jobban átélhettük a hajnalba nyúló ötletelések folyamatát. Azt hiszem mindenki nevében mondhatok köszönetet mindenkinek, együtt összehoztuk. S a jelenleg mindannyiunkban tomboló hiányérzetnek csak annyit mondok, hogy találkozunk egy év múlva, ugyanott!

Poka Kriszta