A héten tartják Csíkszeredában az Unscene Művészeti
Egyetemek Fesztiválját. Az egyik előadás alapját Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című regénye adta,
úgyhogy gyorsan jegyet foglaltam, és megkerestem a darab egyetlen szereplőjét,
Erdei Mátét, hogy kifaggassam Magyar Oszkár történetéről.
A Meg se kínáltak,
ahogy az előadás címe is mutatja, Magyar Oszkár szomorú életét mutatja be.
Bödőcs Tibor a zalai életről mesél Oszi, a szóba festő-tapétázó (értitek na)
történetén keresztül. Oszi a kocsmában ülve mesél Gyöngyinek, a csinos új
pultosnak a gyermekkoráról, a tönkrement házasságáról, arról, hogy
festőművésznek készült, és mindenről, ami fél évszázad alatt az életében
történt. A színpadi verzióban mi, nézők mind Gyöngyik vagyunk, akiknek Oszi egy
létra tetejéről, vagy egy festékes vödrön ülve mesél.
Erdei Máté, harmadéves színművész
hallgató nagy Bödőcs rajongó, és amikor elolvasta a regényt, azonnal
felismerte, hogy ez a történet színpadra kívánkozik. Nem sokkal később
kiderült, hogy a budapesti Hatszín teátrum is feldolgozza a könyvet, a szerző
jó barátja, Thuróczy Szabolcs előadásában.
„Nagyon örültem ennek a hírnek, mert bebizonyosodott az a feltevésem, hogy ez a történet megállja a helyét színpadon” - mondta Máté.
Úgy döntött, nem keresi fel a Hatszín alkotóit, hogy ne befolyásolja a munkáját egy esetleges más elképzelés, de mindenképp szeretné egyszer azt a verziót is megnézni. A Magyar Oszkár szomorú élete tehát teljesen különálló előadás, amit a fiatal színész a rendezővel, Albert Csillával közösen alkotott meg.
Természetesen ennek az darabnak is voltak vírusos próbái.
Máté online egyeztetett a rendezővel a kezdeti fázisban, de amint lehetősége
nyílt rá, elkezdte élőben, a szaktársainak előadva próbálni a monodrámát.
„A próbák egyedül nehezek voltak, mert sokszor kevesebb energiát fektettem bele annak tudatában, hogy egyedül vagyok, de amint bejött valaki a rendezőn kívül az mindig új színeket hozott ki belőlem, mert minden »tesztközönség« máshogy reagált egy-egy poénra, vagy egy mélyebb pontra” – idézte fel.
Hozzátette, hogy ezt az előadást nem tudja elképzelni
online, hisz a közönség energiáira is szükség van a játékához. Azt mondja, az,
hogy egyedül van a színpadon, megnehezíti a dolgát, de az segít, hogy sokszor
léphet interakcióba a közönséggel.
Arról is mesélt, hogy a darab kedvéért szobafestőktől is
tanult, hogy hitelesen jeleníthesse meg Oszkárt. Megtanult például létrával
járni, amit be is mutat az előadásban, és arra is volt példa, hogy a szobája
falára festegetve gyakorolta a szöveget. Mint mondta, sok dologban hasonlít
Oszkár karakteréhez, hiszen ő is grafikusnak készült, és egyetemen is tanulta
ezt a szakmát, mielőtt színművészeti pályára váltott.
A járvány miatti lezárások eddig nem tették lehetővé,
hogy bemutassa Magyar Oszkár szomorú életét a nagyközönségnek. Az Unscene
fesztivál tehát sok más előadás mellett ennek is a premierre adott lehetőséget.
A moziban felhangzó taps alapján sikeres volt az előadás, és a közönség
létszáma arra enged következtetni, hogy a hét többi előadására is van
érdeklődés. Aki most lemarad, annak is lesz lehetősége pótolni ezeket az
előadásokat, hiszen az egyre lazuló korlátozások remélhetőleg lehetővé teszik,
hogy ősztől Kolozsváron is játszhassanak a jövő színművészei.
Én csak ezt az előadást néztem meg eddig a fesztivál
kínálatából, de bátran ajánlom mindenkinek, mert ha szereted Bödőcsöt, érdekel
a téma, vagy csak egyszerűen megnéznél egy vicces monodrámát, akkor Oszi
sztorijában megtalálod, amit keresel, ha meg időközben rájössz, hogy nem
tetszik… Akkor is kibírod az a negyven percet, nem? Nézzétek, szeressétek, és
járjatok a színis hallgatók előadásaira, mert jófélék!
Képek: Mezey Koppány
Mihálykó
Tihamér
0 Megjegyzések