A Z-generációval be kind! ‒ avagy „Konvergálj vagy pusztulj!”

Itt vagyunk a IX. Kommunikációs Napokon, és ki másé is lehetne ennek az előadássorozatnak a végszava, ki is lehetne a végembere, végmindene, mint Kádár Magor, aki órájára pillantva, nevetve várja bemutatójának kezdetét.

Mióta a tévé meghalt és a rádió sem érzi jól magát, a nem kommunikációs diák sem érti Kádár Magor szavát. Feszültségoldási stratégiái megteremtették a légkört: mindenki nevetett már az első perctől kezdve.

De mi is az, amiről ez az egész szólt?

Rólunk.

A régi és az új generációkról, de legfőképp a Z-ről. Hogy mi is az? Kik ők? Mit csinálnak? Milyenek? A válasz egyszerű. Ők azok, akiknek impulzuséhségük exponenciálisan nő a figyelemfelkeltés függvényében, online életmódot folytatnak, vizuális kultúrájuk megnő, más platformon olvasnak, mozaik-tudásuk az egeket veri, figyelmük szórt és keservesen rövid, jelmondatuk az I own nothing. Szóval ezek nem mi vagyunk, még akkor sem, ha 1996-ban születtünk. Ám Z-generációs tulajdonságok mindannyiunkban fellelhetőek.

Akkor mit is néz a mai fiatal? Videojátékot és pornót. Ennyi lenne akkor ennek a generációnak a „definíciója”? Kötve hiszem. Ez az a közösség, aki halad a korral, felülírja a régi szabályokat és egyszerű megoldást talál ősapáink problémáira. Ezek az emberek nem ragaszkodnak a materiális dolgokhoz, tárgyakhoz, sokkal inkább virtuálisan élik, már-már megszokottan mindennapjaikat. A könyvek helyét átvette az e-book reader, a film már csak akkor jó, ha rövid, az infografika olyannyira vizuális, hogy még meg is nézik, messengerben pedig már nem is írunk, hanem csokipudinghoz hasonlító kakaós csigákkal fejezzük ki érzelmeinket és gondolatainkat.

Másik tökéletes példája ennek a generációnak a viszonyulása az egyetemhez és magához a tanuláshoz, ami kronológiailag a következő:

I. Amikor még nem kérdés, hogy vizsgára ezt mind el kell-e olvasni és meg kell-e tanulni.

II. Amikor már az a kérdés, hogy ezt mind el kell olvasni?

III. Aztán már az a kérdés, hogy ezekből melyik fejezetet?

IV. Végül az, hogy van bibliográfia?

Amiről pedig még szeretnék szót ejteni, az az, hogy hova is konvergál a Z?

Azt már tudjuk, hogy soha nem volt ilyen könnyű elérni egy ennyire széles csoportot és soha nem volt ennyire nehéz megszerezni a figyelmüket. Ebből kifolyólag felmerül a kérdés: ha régen plüssmacit simogattunk, most pedig inkább a telefonunkat, akkor ez az egész hová tart? Meddig tart? Kitart-e?

Majd kérdezzük meg őket.

Karikás Heni
Tornai Orsi