Véget ért – mondjuk mindannyian egymásnak, szomorú arcokat vágva e kijelenésünk mellé. S bele sem gondolunk, hogy valójában csak most kezdődött el. A visszaemlékezés és emlékeztetés legalábbis mindenképp, ami egy sokunk számára új, eddig nem ismert diáknapokat teremt.
Izgalmas öt napot tudhatunk magunk mögött, tele meglepetésekkel, erőt próbáló és testet nem kímélő feladatokkal, valamint lendülettel és színekbe burkolózott fiatalossággal. Nehéz mindazt összefoglalni, amit ez a pár nap adott a magyar egyetemistáknak: temérdek barátságot, szerelmet, vicces történéseket, fergeteges szórakozásokat, hűsítő italokat és lehetőségeket teljesítésre, bizonyításra.
A szerdai felvonulás, a megannyi színes öltözék elrepített bennünket Kolozsvár utcáiról messzire, ahol energiával teli tenni, hódítani és bizonyítani akarás lakik: az űrbe. Itt sokan mutatták meg új, eddig nem ismert arcukat, vállalták fel igazi énjüket vagy éppen találtak rá valami másra önmagukban. Ezek megvalósulásában hatalmas szerepe volt a KMDSZ által kitalált ötletes és sok esetben felettébb vicces tevékenységnek, amelyek nélkül a Diáknapok nem is lehetne igazi. Ezeknek köszönhetően talán azt sem bánjuk, hogy elmaradtak a sokak által várt koncertek és minden éjszakát az „egyből csapjunk a közepébe” bulik határoztak meg.
A sporttevékenységek hitelességét nyomatékosította a komoly elbírálói hozzáállás, amely a kulturális és kocsmai feladatokban is teljes mértékben megmutatkozott. E feladatok megvalósítását pedig rendkívül próbára tette a sör, ami e pár nap alatt a diákok ördöge és angyala is volt egyben, vállunkon ülve hol elvonta, hol pedig sokszorozta figyelmünket, nehezítve a próbákat. De győzedelmeskedtünk! Nyertünk focimeccseket, kosárban és egyéb labdajátékokban is sikereket értünk el. Lettünk elsők táncversenyeken, majdnem maximális teljesítményűek kulturális feladatokban, valamint tökéletesen helytállók kocsmai tevékenységeken is. Összecsiszolódtunk, eggyé váltunk a napok folyamán: színes, izgő űranyaggá, mely minden kolozsvári fekete lyukat kitölt. Ezt visszük magunkkal egy egész évre útravalóul, ez fog lelkesíteni a legszegényebb és legstresszesebb időszakainkban is.
S ami a legviccesebb: felére sem emlékszünk teljesen. Mindannyian a más szemüvegén keresztül látjuk a történéseket, hiszen a legjobb sztorikat rólunk általában a legjobb barátaink tudják. Ami velünk történt, az az alkotás mámorában valósult meg és legtöbb eseményünk olyannyira gazdag volt, hogy agyunk kapacitását fölülmúlta, – hogy visszafogottan fogalmazzunk.
Bereczki Szilvia
0 Megjegyzések