Rekordot döntött a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KOMPOT) Aktuálpolitika Rulez rendezvényével, ami idén az USA elnökválasztását szemelte ki magának első téma gyanánt. A meghívott Kádár Magor kommunikációs szakember és Székely István Gergő politológus volt. Kádár Magor szerint szakmai szemmel már egy évvel ezelőtt lehetett sejteni Trump győzelmét. A rendezvényt november 24-én rendezték meg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának II/4-es előadótermében.
Donald Trump már-már összehasonlíthatatlan arca és gesztusai indították az előadást. A hatás nem maradt el. Mosolygó arcok, kissé szánakozó pillantások és kíváncsi szemek követték az eseményeket. Az idei első Aktuálpolitika Rulez az USA elnökválasztását vette célkeresztbe. Kádár Magor kommunikációs szakember Donald Trump kampányát és annak arculatát elemezte, Székely István Gergő politológus a választás menetét boncolgatta.
A már-már pankrátori felkonf. után (értsd: „A jobb sarokban Székely István Gergő”) a politológus először a rendezvényt értékelte ki, hisz most rekordot döntöttek: „3-4 éve szervezik az Aktuálpolitika Rulezt, eddig egy házi rendezvény volt, viszont most csak ezen a rendezvényen annyian vannak, mint az összes többin egybevéve. Talán annak is köszönhetően, hogy a kommunikációsok is jelen voltak” – mondta.
Előadásában Székely az USA elnökválasztásának két mozzanatát magyarázta el: az előválasztást ahol eldől, hogy kik mérkőznek meg a nem kis felelősséggel járó tisztségért, és magát az elnök személyét megválasztó rendszer módját.
„Tudnunk kell ugyanis, az Amerikai Egyesült Államoknak közvetett választása van, ami azt jelenti, hogy nem közvetlenül azt választják meg, hogy ki lesz az elnök, hanem azt, hogy ki fogja megválasztani az elnököt, tehát egyfajta elektor testületet választanak meg. Ez nemcsak a novemberi végső felvonásban érvényesül, hanem a két fő párt elnökjelöltjeinek a kiválasztásában is, amit úgy hívunk, hogy előválasztási rendszer.”
Itt üti fel a fejét minden, ami kampány, cirkusz, vagy ugye – kampánycirkusz. Ez egy formális esemény, amihez még hozzátartozik a kaukusz is, ahol a szimpatizánsok csoportokat alkotnak, buzdító beszéd hangzik el, ennek a cécónak a végén pedig szavaznak is. Vannak olyan államok, amelyek polgárai csak az előválasztás során szavazhatnak, ilyen pl. Puerto Rico. Tudni kell, hogy az, hogy valaki demokrata vagy republikánus, az csak félig nyilvános. Mintha csak a magyar-román kapcsolatról beszélnénk. Erről is tudunk, csak nem szeretünk róla tudomást venni.
Na de térjünk vissza az eredeti témához!
A választás egyébként mindig keddre esik – és ennek „történelmi okai vannak” – amire szabad munkanapot is kapnak. Székely István Gergő elmondta: „Azért fontos, hogy a legtöbb állam a közvetett választást, a győztes mindent visz elvét alkalmazza, mert ebből következik az, ami az idén megint megtörtént (hogy nem az a jelölt nyerte meg a választást, aki a legtöbb szavazatot kapta). Körülbelül kétszázezerrel több szavazatot kapott Hillary Clinton, egész Amerikát tekintve, viszont pont emiatt, mert nem a népi szavazatot kell megnyerni, hanem az államokat. Trump szerzett több delegátust és elektort, és igazából azon múlott a történet, hogy néhány úgynevezett ingadozó államot Trump végül meg tudott nyerni (Michigan, Iowa, Pennsylvania).
Folytatásként arra világított rá, hogy magától az előválasztástól „különleges” Amerika elnökválasztása: „…tulajdonképpen az előválasztási rendszernek köszönhetően az egész év erről szól. Ugyanis január végén, február elején elkezdődik… és gyakorlatilag végigmegy az összes (50) államon” – hatalmas showt, cirkuszt hagyva maga után.
De miről is szól az akár 6 hónapot is magába foglaló első fele: „…arról szól, hogy a pártokon belül mérkőznek meg a lehetséges elnökjelöltek, majd utána a pártok tartanak egy úgynevezett »jelölő konvenciót« (ez egy hatalmas nagy gyűlés, amire ezres nagyságban mennek el a delegáltak és itt fogják megerősíteni, hogy melyik jelölt mögé áll be a párt)” – mondta Székely István Gergő.
A politológus előadását a „bal sarokban” levő Kádár Magor kommunikációs szakember folytatta, aki Trump kampányának és személyének az arculatát vizsgálta, mutatta be. A magánélete is terítékre került, hisz köztudottan Trump már elfogyasztott a jelenlegin kívül három imigráns modellt.
Elmondása szerint ők már akkor sejtették a Trump győzelmét, amikor megkezdődött ez az egész folyamat 2015 végén, sőt fogadást is kötöttek rá, aminek a tétje egy üveg whisky volt – meg is nyerték. De ennyire nyilvánvaló volt Trump győzelme szakmai szemmel, vagy csak mi voltunk túl szubjektívak a multimilliárdossal szemben?
Kádár Magor szerint: „Nagyon sokszor azt látjuk a széles választói rétegeknél, hogy nem mennek le a benyomások szintje alatti szintig, hogy megértsék azt, hogy igazából mi a politikai háttere”. Példának az idiocracy elméletét hozza fel, aminek lassan 15 éve már szakirodalma is van. Ami arról szól, mondja: „…ha a mindenkori elit olyan nyelvezetet használ, amit nem ért a köznép, nemcsak azt mondja, hogy »há’ nem értem« és továbbmegy, hanem elkezdi őket nem szeretni”. Ezért is volt érezhető Kádár Magorék számára, hogy Trump és Clinton versenyének mi lesz a végeredménye.
Kádár Magor rávilágított arra is, hogy az Amerikában található hat médiatömb, nem kimondva ugyan, de mind a demokraták, azaz Clinton mögé álltak be, ezzel szemben minden mást Trump színes egyénisége töltött meg, és „ratinget” (értsd: nézettség, hallgatottság) Trump hozott, ő jutott el az emberekhez. Trump az „amerikai álom” megtestesült figurája, aki „hiteles” és beszédeit könnyedén megértették: „…beszédei rettentő látványosak… minden kijelentésén fenn lehetett akadni…”– mondja K. Magor. “Build great wall!” – hangzik Trump egyik beszédében, ahol felhívja a figyelmet arra, hogy Mexikót és az Amerikai Egyesült Államokat egy falnak kell elválasztania, amit természetesen majd Mexikónak kell kifizetnie. Trump ezt annyira egyértelműen és pökhendin vágta az emberek képébe, hogy megdöbbentően sokan vették be a szövegeit, miszerint Amerikát a Mexikóból áramló drogtól és egyéb nem kívánatos anyagoktól meg kell tisztítani. Mert hát az AEÁ mentes minden vádtól és soha nem engedne az ilyen korrupt és illegális bűnöknek. Persze. Ez így van.
Ezzel szemben Clinton „unalmas” és nem köznyelvi beszédei, észrevehetetlenek voltak. Hillary végig szakértőként vonult fel a kampányokon és ismertette, hogy neki megvan a dolgokhoz való esze, és nem rombolni akar, hanem folytatni azt, amit az ezelőtti elnök, Barack Obama elkezdett. Hillary kiállt amellett a dolog mellett, hogy mint volt first lady és olyan ember, aki volt elnökférje mellett látta a dolgok menetét és azoknak lebonyolítását, feljogosítja arra, hogy elnök legyen. Még ha nő is.
A kommunikációs szakember ezeken a megállapításokon kívül Donald Trump arculatára is rátért. Hisz az USA 45. elnökének többfajta megjelenése volt a kampány kezdetétől a végéig. Az első a „fenegyerek”, aki bármit megtehet. Ezután jön a szakértői, „megmondó” Trump. Az utolsó arcát akkor öltötte fel, amikor a választás megnyerése után ott ült Obamával. Ennyire felkészületlennek, egyiküket sem láthattuk még, K. Magor úgy fogalmaz: „Trump elérkezett a fehér házba, és ennyire zavarodott szerintem csak az első szerződése aláírásakor lehetett, azóta soha” – megjelenik Trump 3. arculata, az ártatlan kisgyerek.
És hogy mi a véleménye a népnek Trumpról? Nagypofájú, arrogáns, parókás, sokfeleséges. Politikai háttér hiányában löki a szavakat, ami így az Amerikai Egyesült Államok új elnökét a világnak egészen szánalomra méltóan tünteti fel. De persze akár bizalomgerjesztőnek és ambiciózusnak is tekinthetjük. Vagy csak egy seggfejnek.
Egyébként megtudtuk K. Magortól: a mémek által nagyon felkapott sztori, miszerint Trump máris kilakoltatott egy néger családot (a fehér házból), kacsa. Állítólag nem költözik be, mert „kényelmetlen” és „veszélyes”. Ha már látta valaki, hol él, talán meg is érti, hogy miért…
Karikás Heni és Tőkés Hunor
0 Megjegyzések