Gondolom, belerázódott már mindenki az egyetemista légkörbe, s ha mégsem, akkor folyamatban van a projekt. A felsőbb éveseknek ez már nem újdonság, a kezdőknek pedig izgalmakkal, akadályokkal teli hetek ezek. Mindenki keresi, kutatja saját helyét a lakóközösségében, az egyetemen, a néha túlzsúfolt városban. Egy kávéra/sörre összetelefonálja a haverokat/haverinákat, rég elfeledett barátokkal igyekszik feleleveníteni a kapcsolatot, sőt olyanoknak is köszön az utcán, akiknek esetleg az otthoni környezetében eddig soha.
A fent leírtak nagyjából rám is érvényesek. Én is végigjártam ugyanazt az utat, amely néha rögös, máskor gördülékeny mindennapok benyomását keltette. És most is ezt élem, a „nagyjából” sarkítás pedig itt nyer értelmet: már nem Kolozsvár utcáit koptatom, hanem Dániáéit. Hogy mit keresek itt frissen szerzett mesteri diplomával? Nem szükséges magasröptű okfejtés a válaszhoz.
Jó élet van a kincses városban, nem lehet okuk panaszkodni az ott tanulóknak. Barokkos túlzással minden lokálban barátokba botlik az ember, ha minden nap buli kell, az sem megoldhatatlan feladat, éldegél a gyerek az otthoni jussból, szóval ki van szolgálva elég rendesen. Ha alapképzés alatt nem is, de mesteri alatt már bőven belefér egy kis plusz meló, amelyből már szinte-szinte fenn tudja tartani magát. És itt kezdődik el egy szellemi folyamat, amely tulajdonképpen nevelő célzattal is szolgál: új értelmet nyer a tudatosság. Már nem teljes mértékben a szülői pénzen tengődsz, az egyetemi kötelezettségek mellett már pontosan jársz munkába (egy-két hiányzás után nem a vizsgád marad el, hanem más is a helyedre léphet, ezért nem jó kijátszani a sorsot) és nagyobb céljaid is kezdenek lenni. Akárcsak egy pók, szövögetni kezded a kis hálódat, amely az álmaidat igyekszik összefogni és megtartani a levegőben (gondolat szintjén) egészen addig, amíg realitássá alakulnak át.
Materializmus ide, „a pénz nem boldogít” oda, a világ rendjét egy fecske, de még egy Kolozsvárnyi sereg sem fogja tudni megváltoztatni, így tenni is kell az álmokért! Nem arról van szó, hogy otthon nem lehetne megélni, elhelyezkedni szakmában vagy karriert építeni. Utóbbi kettő talán valamivel keményebb dió, de a megélhetés mindenkinek adott. Persze egyetlen összetevő alapkövetelmény mindhárom esetben: akarat is kell ahhoz, hogy dolgozz!
Egyáltalán nem biztos, hogy sikerült behatárolnom a távozás okát. A szemléletváltás, a megújulás, a kultúraismeret talán mind apró összetevői a végső döntés meghozatalának. De még a saját magad megismerése, korlátaid behatárolása, esetleg a klisészerű „új élet kezdete” sem elhanyagolandó receptje ennek a tőlünk „észak-nyugati specialitásnak”. És hogy miért ide? Az adódó lehetőség betöltötte az addig üresen álló tervezőlapot az asztalomon. De nem újdonság manapság, hogy a fiatalok csak úgy lelépnek külföldre. Leléptem én is, de tudom: Kolozsvár visszavár!
(folytatjuk)
Korpos Attila
){kind=link}
0 Megjegyzések