A „sosem néz ki semmi sem úgy ahogy elképzelted”-nek
is lehet ellenpéldája. Nincs megfelelő szó rá, hogy elmondjam, mennyire
hangulatosnak képzeltem el a Bánffy Palota udvarát, és hogy mennyire olyan is,
amilyennek elképzeltem. Beszél helyettem egy kicsit a beszámoló, de javasolnám,
hogy inkább csatlakozzatok a folyton zsongó, nyüzsgő tömeghez jövőtől minden
évben, hiszen nem is azt mondanám, hogy megéri, hanem hogy ilyen az igazi
feltöltődés.
Megnyitó
„Hogyha olvasunk kérdezünk, ha kérdezünk gondolkodunk
és ez a fejlődés útja”, ezzel az útravalóval indítanám a 14. Kolozsvári
Ünnepi Könyvhetet. Elmélkedtünk, egy nyelvtörténeti utat bejárva, ahol a könny
és a könyv szó folyamatosan felcserélhető volt. Olyan gyerekkori tanulságok is
elhangzottak, hogy a kenyeret meg kell becsülni, a fecskére vigyázni kell,
édesanyánkat pedig szeretni. Viszont egyikkel sem CSAK ezt kell tenni.
Ugyanakkor, bár vannak jó és rossz könyvek is, mindig többet jelenthetnek, mint
egy asztali dísz vagy egy kerti abrosztámasz. De nem elkerülendő az sem, hány
összeköttetés van ismert íróink és költőink összessége között. Végezetül pedig,
akárhol olvasol is, ülve-állva, buszon-vonaton, az olvasás és a könyvek nem
magányt jelölnek, hanem közösséget teremtenek.
Én is sokat kérdezek, néha félek a kérdésektől, de
valóban így fogok egyre többet tudni - vagyis fejlődni. A kérdezés adta vágy
boldogságával vártam a könyvbemutatókat és író-olvasó beszélgetéseket. Egy
barátnőm és a pont meglátogató családom kíséretében telt a Könyvhét. A
megnyitót követte egy díjátadó, ezalatt elindultunk, hogy először szemügyre
vegyük a könyvvásárt: miben jobban elmerülve, mire csak rápillantva, de még a
meséskönyvek illusztrációit is értékelve.
Kicsi kozmosz, nagy világ
Miután a moderátor, Péter Blanka unokahúgának megtudtuk
kíváncsiskodó "mit olvasol?" kérdését, amit a mottóként szolgáló
bálna szövegforma talán meg is válaszolt, első kérdésként fel is merült, hogy
mit mondana Selyem Zsuzsa, miről szól ez a könyv. "Min kattogsz?" -
kérdezte Blanka, "hogyan lehet mégis szépen élni" - teljesedett ki a
válasz. A könyv minden fejezet címe egy kérdés. Ahogyan az idézett kijelentés
is lehet kérdés. „Mindenki valamiben tehetséges” - hangzik el Zsuzsától. Épp a
könyvbemutató előtt vitatkoztam egy fontos személy véleménye miatt a
tehetségről. És „milyen szépen lehet élni”, mikor mégis azt mondják létezik a
tehetség. Három humoros részletet felolvasása előtt említi meg: "sajnos
nem vagyok jó viccmondó, kacagni viszont annál jobban szeretek". A
kérdésekre visszatérve „nincs buta kérdés, csak az álkérdések: azok
fölöslegesek”. Tulajdonképpen nem is tudjuk meg általánosan, miről szól ez a
könyv. Szól inkább a nagy- és kis kérdésekről!
Író-olvasó
találkozó és nincs amnézia
Több halmozott programból kifolyólag sajnos az utolsó
eseményem a könyvhéten a Dragomán Györggyel és Szabó T. Annával folytatott
beszélgetéssel egybekötött író-olvasó találkozó volt. Az esemény első felét az
aznap körülbelül ötödik beszélgetését átélő Visky András vezette. Indításként
fel is tette azt az igen erős kérdést, hogy Szabó T. Anna tulajdonképpen
hazajön-e Kolozsvárra. Ezt követően az otthon kérdésköreit vezették végig,
körül járva Marosvásárhelyt és Kolozsvárt. Több nem várt kapcsolódásra is fény
derült Szabó T. Anna és Dragomán György között, például rokonok, akik
tanulmányi segítséget nyújtottak a korábbi időkben. Kapcsolatukat is izgalmas
volt végig követni, a nem egyetértések egy-egy pontján Visky András humoros
megjegyzéseket tett, például, hogy igazán ülhetett volna a bal oldaluk helyett
középre is, de jött is a válasz, hogy ez nem igazán lett volna jobb ötlet.
Illetve nyilván sor került több irodalmi alkotásuk átbeszélésére is, Szabó T.
Anna Elhagy című kötetének azonos címet viselő verse pedig külön
figyelmet élvezett. Nincsenek szavaim mennyire örültem, hiszen számomra a
legszebb verset jelenti, és még édesanyám emlékeiben is felhozta mikor
felolvastam neki, legyen ez bármennyire is vitatható gondolat. Megleptésként
Visky András a technikusok segítségével megmutatta nekünk az Elhagy -
meglepő módon bariton - zenei feldolgozását, ami teljesen másképp szól, mint
ahogyan többünk a verset elképzeli és átéli. A végén pedig szövegfelolvasásra
is sor került. A lezárás után én is dedikáltathattam édesanyám könyvét kettőnk
nevére, a Határt, aminél meghatározóbb bármilyen állapotra gyógyírt
nyújtó könyvet még nem ismerek. Akármilyen kihívás elé állok a kötet pár
novellájának olvasása elindítja bennem a kellő gondolatokat, hogy válaszra vagy
megoldásra jussak, ettől függetlenül a könyv eleje: Kupleráj és amnézia
az örök kedvenc(em).
Koncertek
Első estén, csütörtökön az Anyám tenyere könyvbemutatót átugorva tértünk a címadó könyv
koncepciójával összeállított Kollár-Klemencz Kamarazenekar koncertre. Erre az
estére egyedül mentem, és nagyon kellemes volt időt tölteni magammal, habár a
szaladgáló gyermekek hangulatos zsibongása és a közös élményt megélő tömeg
között nem érezhettem magam egyedül. A koncert során elhangzott a két album - a
már rég kiadott és a még készülőben levő - számai közül több is, illetve a
balladák női sorsairól szóló kötet szövegei, nem kihagyva pár nagyon szeretett
még a Kistehén időből született dalt sem.
A második este zárásaként a HOBO 80 keretein belül találkozhattunk
Földes László Hoboval. A tegnapról megismert komfortos környezet és meleg esti
hangulat teljesen megmaradt. A tömeg csak még nagyobb volt. Az előadás
beszélgetéssel volt összekötve, Hobo mesélt, összekötötte nekünk a különböző
performatív elemeket, hiszen nem csak több dalt elénekelt gitárosával de szavalt
is. Átfogó esti előadás volt, semmi nincs, ami hiányzott belőle.
A Müller Péter Sziámi és Egressy Zoltán utolsó esti koncertjét sajnos-nem sajnos csak a dedikálásra való sorból hallhattuk. Ennek ellenére teljes mértékben biztosította a várakozás hangulatát, hol kifejezetten izgalmas- hol nagyon tisztán és szépen csengő volt, amit hallottunk. Mindenképp megadta a záró estés hangulatot, nagyon nyugodt atmoszférát képzett, hagyva, hogy elmélyüljünk, akár a hétvégén szerezett irodalom-élményeinkben is.
A csütörtöktől vasárnapig tartó zsúfolt időszakot összefogalván csak annyit szeretnék mondani, hogy ahogyan az az indításában is elhangzott: az olvasás öröme valóban összehoz. És egy olyan komfortkörnyezetet hoz létre számunkra, ahol minden, mint egy álom, elgondolkodtat, fejlődésre bír, mégis így szép és teljes. Leírhatatlan az a nyugalom és kellemes érzés, ami minden nap során eltölt, miközben hasonló emberek vesznek körül - legyenek ezek írok, vagy olvasók.
Fénykép: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
Szécsi Bernadett
0 Megjegyzések