Mindent meg lehet szokni - fiktív beszámoló Auschwitzból

Tizenhatan egy szobában. Hozhattunk magunkkal egy matracot, egy hátizsák élelmet és valami ruhaneműt. Mindent meg lehet szokni. Gettó van Lengyelországban, gettó van itt, meg ott. Ők már megszokták. Mi is meg fogjuk szokni. Mindent meg lehet szokni. Mit csinálnak velünk? Senki se tudja. Holnap meglátjuk. Kialakul majd egy napirend. Az elején nehéz lesz, de mindent meg lehet szokni.



Annyit tudunk, hogy nem lehetünk szerteszét, mi zsidók. Egy helyen kell lennünk. Végül is ebben mi a rossz, nem? Együtt vagyok az enyémekkel. Az még rosszabb lenne, ha csak nem zsidókkal lehetnék összezárva, bár egy idő után azt is megszoknám. Mindent meg lehet szokni. A börtönt is. Ez csaknem rosszabb, mint a börtön. Ott csak gonoszokkal vagy összezárva, nem? Itt csak zsidókkal. Ez nagyon jó. Igaz, hiányoznak a román barátaim, de hát… azt hiszem már meg is szoktam a hiányukat. Mindent meg lehet szokni.

Azt mondta a bácsi, hogy harminchatezer zsidót gyűjtöttek össze Bihar Megyéből. Harminchatezer. Az vajon mennyi? Ahány csillagot látok, ha felnézek az égre? Élt annyi napot a mama? Én fogok annyit élni? Harminchatezer nap annyi, mint… 98 év, ha jól számolom. De nem sokat jártam iskolába. Valamiért itt nem szeretik az okos embereket. De még a művészeket sem. Pedig ők nem szoktak annyit okoskodni, mint Feri az iskolában. Ők inkább az érzelmekhez okosak, azt hiszem. De az mért baj? Én a zongorához voltam okos, azt hiszem. De ahhoz nem volt szabad okosnak lenni. Úgyhogy megtanultam varrni, azt szabadott. Mindent meg lehet szokni. Vajon harminchatezer varrótűből hány szénakazalt lehetne készíteni? Vagyis tűkazalt. Harminchatezren elférünk a házunk melletti dombon?

Ha mindennek vége lesz, és elfér harminchatezer ember a dombunkon, akkor tarthatnánk ott egy utóbulit. Az lehetne a meghívón, hogy a túlélők bulija. Lenne meleg kenyér, torta és mmmhh, lenne paradicsom. Igen biztos, hogy lesz paradicsom. De ezt a sok ételt meg tudnánk szokni újra az éhezés után? Mindent meg lehet szokni.

Egy ideje elkezdték a vallatásokat a magyar csendőrök. Az érdekli őket, hogy hol a vagyonunk. Apa már odaadott mindent, ő fél a kínzásoktól. Van, aki nem fél. Őket korbácsolják. De itt nem állt meg a csendőrök kreativitása. Van itt minden. Valakinek a torkán ledugtak egy szegesdrótot és áramot vezettek bele. Persze nem erőset, csak éppen annyira, hogy ne haljon bele. Mindent meg lehet szokni? Volt egy öregnéni, akit nagyon jól ismertem. Kedves Piri néni, olyan volt mintha a mamám lenne. Oda dugták be neki a szeges drótot, ahonnan a gyermekeinek életet adott. Mindent meg lehet szokni? Meg ott volt Éva. Az iskolából ismertem. A hajától emelték fel szegény lányt és addig ütötték, verték, amíg az apja el nem árulta, hogy hova rejtette a vagyonát. Orvos volt Nagyváradon, tudták, hogy van rejteni valója. 8 éves volt Éva. Mindent meg lehet szokni? Még ezt is?

Volt egy másik orvos család, akik hoztak magukkal mérget, amikor bejöttek a gettóba. Sejtették, hogy nem szórakozásból hoztak be minket. Meg is mérgezték magukat. A testüket kidobták.

Május 15. Vége a kínzásoknak! Elkezdik kiüríteni a gettókat. Elvisznek minket mezei munkára. Vagonokkal megyünk. Ezekben a vagonokban korábban állatokat szállítottak. Azt hiszem mi is állatok vagyunk. Én is ugyanaz a faj vagyok, aki agyonvert egy nyolcéves kislányt és aki halálra kínozta János bácsit. Állatok vagyunk, akik tudnak vagont készíteni.

Büdösség van. Régóta mosakodtunk. Keveredik az izzadságszag, a sárszag és a szájszag. Én alacsony vagyok. Az arcomban érzem a körülöttem lévők lehelleteit. Az orrom egy idő után megszokja, már csak arcomon érzem a forró kibocsátott levegőt. Mindent meg lehet szokni.

Hetvenketten vagyunk ebben a vagonban, amibe máskor hat ló szokott bekerülni. Félek, hogy elfogy az oxigén, pedig látom, hogy van négy kicsi ablak a vagon sarkában. Szögesdróttal vannak bevonva, hogy ne tudjunk kibújni.

Tehervagon. Terhek vagyunk. Már amikor édesanyám terhes volt, teher voltam a számára. Miért szült akkor ebbe a gonosz világba? A világnak nincs szüksége teherre, csak megszokja a terhet. Mindent meg lehet szokni.

Megérkeztünk. Átadtak a németeknek. Vége. Átvertek. Német lágerbe visznek. De hova? Csak mondanának valamit, hogy tudjunk felkészülni legalább lelkileg. A gettónál rosszabb úgysem lehet nem? Ahogy a gettós életet megszoktuk, úgy a lágeres életet is meg fogjuk szokni. Mindent meg lehet szokni.

Június 2. Auschwitzba hoztak. Alig vártam, hogy kiszálljak a vagonból 4 nap vonatozás után. Szépen sütött a nap. Nevetett rajtunk, állatokon. Letettük a csomagokat, majd irányítottak minket, mint a juhokat. Először is nők és férfiak külön.

Apa ráborult anyára és elsírta magát: Elválasztanak. Pont az választja szét a szerelmüket, ami összehozta őket. Hogy különböző neműek. Nem. Nemek. Nem nemek. Férfi. Nő. Nő. Férfi. Miért adunk ezeknek ekkora jelentőséget. A férfi ember. A nő ember. A gyerek ember. A zsidó ember. A roma ember. A homoszexuális ember. Ember. Az ember állat. Állat. Az állatok két csordába csoportosultak. Hím csoport és nőstény csoport. Akkor láttam apát másodjára sírni. És utoljára.

Gyerekek és öregek: balra! Fiatalok: jobbra! Voltak olyan anyák, akik a kicsi gyerekeiket nem akarták otthagyni. Ők is balra! Bal annyi, mint gázkamra. Gázkamra annyi, mint halál.

Kémény. Füst. Szagok. Mind a hármat láttuk és éreztük minden egyes nap. Égetett zsírszag. Megszokta az orrunk, megszokta a szemünk, megszokta a szívünk. Mindent meg lehet szokni. Valahogy természetes, amikor minden nap ezt látod: a rengeteg hullát a szekereken.

Lemeztelenedtünk. Korábban még az se tudtam elképzelni, hogy a férjem meztelenül lásson majd, most meg ez volt a világ legtermészetesebb dolga. Mindent meg lehet szokni. Minden nő levetkőzött, és volt ott néhány férfi csíkosban. Tőlük kérdeztük, hogy melyik lágerbe viszik az öregeket és a gyerekeket. Azt mondták, hogy az égi lágerbe.

Letettük egy kupacba a holminkat. Nem tartozott már hozzánk egyetlen tárgy sem ezen a világon, nem volt tulajdonunk. Mindent meg lehet szokni. Majd lenyírtak minket, mint a birkákat. Elsőre furcsa látvány volt, de mindent meg lehet szokni. Azt mondják, hogy a haj emlékeket őriz. Most már az emlékektől is megfosztottak. Elvették először a vagyont, majd a férfiakat, majd a tárgyakat, majd az emlékeket. Már csak mi, nők maradtunk egymásnak. Mindent meg lehet szokni.

Mi, nők lezuhanyoztunk, kinyitottuk az ablakokat, hogy megszáradjunk, hiszen nem volt törülközőnk, majd kaptunk egy-egy ruhát azokból, amiket korábban mások levettek. Kaptam egy piros ruhát, fekete pöttyel. Ebből leszakítottam egy darabot zsebkendőnek, mert az nem volt. Amikor más lágerek mellett mentünk el kiabáltak, könyörögtek nekünk. Azt hittem őrültek. Később én is ilyen őrült lettem. Mindent meg lehet szokni.

Mindenkinek megvan a saját barakkja, ahova be van osztva, és azon belül a saját polca, amin alszik. Régen lovarda volt itt. Állatok laktak itt, most is állatok laknak. Kicsi ablakok vannak fent, és látszanak a vaskarikák, amikhez odaláncolták a lovakat. Minden „ágyon” tizenkét ember van. Hat embernek jut egy pokróc. A deszkán alszunk, nincs rajta semmi. Háton nem férünk el, mindenki oldalt kell aludjon. Ha valaki megfordul, mindenki meg kell hogy forduljon. Mindent meg lehet szokni.

Meglett a napirend. Ébresztő: éjszaka kettőkor. Mosakodás. Háromkor sorban állás a barakkunk előtt. Amíg nem jönnek a németek összebújunk, hogy melegítsük egymást. Nagyon hideg van mindig. Kapunk teát. Nincs íze, de forró. Háromtól hétig ott kell állnunk. Régen utáltam állni, amikor csak lehetett leültem, sose gondoltam volna, hogy ilyen jó az álló- és a tűrőképességem. Mindent meg lehet szokni.

Hétkor jönnek, megszámolnak. Ha nincs meg mindenki, le kell térdelnünk addig, amíg megkerül a hiányzó ember. Akiket megtalálnak megbüntetik. Volt olyan német, akinek olyan korbácsa volt, aminek a végén gyöngy volt. Vagy egyszerűen lelövik.

Héttől vagy szabadon eresztenek, vagy adnak valami munkát. Egyik nap néhány téglát kellet elvinni valahova, majd másnap ezeket visszavinni. Kikészítettek testileg-lelkileg. De egy idő után már semmin nem lepődtem meg. Jégszívű lettem. Mindent meg lehet szokni.

Amikor nem adnak munkát, én általában alszom. Régen nagyon sokat aludtam. Este is jó alvó voltam, és még délután is aludtam. Hiányzik az a kipihentség, pedig akkor is folyton fáradtnak gondoltam magam. Akkor el se tudtam képzelni, milyen az, amikor olyan fáradt vagy, hogy lefekszel mindenki előtt a sárba, mint egy állat, csak azért, hogy tudj két órát aludni.

Tizenegykor hozzák az ebédet. Sótlan, de meleg. Az ebéd kiosztása két órát tart, majd megint szabadok vagyunk. Este kapunk egy darab kenyeret, valami margarint, esetleg felvágottat. Ez a vacsora. Kilenckor lefekszünk aludni. És ez így megy minden nap. Megszoktam ezt a napirendet, mert mindent meg lehet szokni.

MINDENT. MEG. LEHET. SZOKNI. Apa, miért hajtogattad folyton ezt? Én már három éve próbálom megszokni az elvesztésedet! Átvertél! Nem lehet mindent megszokni! És nem is szabad mindent megszokni!

 

Photo by MARCIN CZERNIAWSKI on Unsplash

Varga Edit interjúja alapján írta Veress Csenge

Az interjú elérhető ide kattintva.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések

Comments