Tizenhatan egy szobában. Hozhattunk magunkkal egy
matracot, egy hátizsák élelmet és valami ruhaneműt. Mindent meg lehet szokni.
Gettó van Lengyelországban, gettó van itt, meg ott. Ők már megszokták. Mi is
meg fogjuk szokni. Mindent meg lehet szokni. Mit csinálnak velünk? Senki se
tudja. Holnap meglátjuk. Kialakul majd egy napirend. Az elején nehéz lesz, de mindent
meg lehet szokni.
Annyit tudunk, hogy nem lehetünk szerteszét, mi zsidók.
Egy helyen kell lennünk. Végül is ebben mi a rossz, nem? Együtt vagyok az
enyémekkel. Az még rosszabb lenne, ha csak nem zsidókkal lehetnék összezárva,
bár egy idő után azt is megszoknám. Mindent meg lehet szokni. A börtönt is. Ez
csaknem rosszabb, mint a börtön. Ott csak gonoszokkal vagy összezárva, nem? Itt
csak zsidókkal. Ez nagyon jó. Igaz, hiányoznak a román barátaim, de hát… azt
hiszem már meg is szoktam a hiányukat. Mindent meg lehet szokni.
Azt mondta a bácsi, hogy harminchatezer zsidót gyűjtöttek
össze Bihar Megyéből. Harminchatezer. Az vajon mennyi? Ahány csillagot látok,
ha felnézek az égre? Élt annyi napot a mama? Én fogok annyit élni?
Harminchatezer nap annyi, mint… 98 év, ha jól számolom. De nem sokat jártam
iskolába. Valamiért itt nem szeretik az okos embereket. De még a művészeket
sem. Pedig ők nem szoktak annyit okoskodni, mint Feri az iskolában. Ők inkább
az érzelmekhez okosak, azt hiszem. De az mért baj? Én a zongorához voltam okos,
azt hiszem. De ahhoz nem volt szabad okosnak lenni. Úgyhogy megtanultam varrni,
azt szabadott. Mindent meg lehet szokni. Vajon harminchatezer varrótűből hány
szénakazalt lehetne készíteni? Vagyis tűkazalt. Harminchatezren elférünk a
házunk melletti dombon?
Ha mindennek vége lesz, és elfér harminchatezer ember a
dombunkon, akkor tarthatnánk ott egy utóbulit. Az lehetne a meghívón, hogy a
túlélők bulija. Lenne meleg kenyér, torta és mmmhh, lenne paradicsom. Igen
biztos, hogy lesz paradicsom. De ezt a sok ételt meg tudnánk szokni újra az
éhezés után? Mindent meg lehet szokni.
Egy ideje elkezdték a vallatásokat a magyar csendőrök. Az
érdekli őket, hogy hol a vagyonunk. Apa már odaadott mindent, ő fél a
kínzásoktól. Van, aki nem fél. Őket korbácsolják. De itt nem állt meg a
csendőrök kreativitása. Van itt minden. Valakinek a torkán ledugtak egy
szegesdrótot és áramot vezettek bele. Persze nem erőset, csak éppen annyira,
hogy ne haljon bele. Mindent meg lehet szokni? Volt egy öregnéni, akit nagyon
jól ismertem. Kedves Piri néni, olyan volt mintha a mamám lenne. Oda dugták be
neki a szeges drótot, ahonnan a gyermekeinek életet adott. Mindent meg lehet
szokni? Meg ott volt Éva. Az iskolából ismertem. A hajától emelték fel szegény
lányt és addig ütötték, verték, amíg az apja el nem árulta, hogy hova rejtette
a vagyonát. Orvos volt Nagyváradon, tudták, hogy van rejteni valója. 8 éves
volt Éva. Mindent meg lehet szokni? Még ezt is?
Volt egy másik orvos család, akik hoztak magukkal mérget,
amikor bejöttek a gettóba. Sejtették, hogy nem szórakozásból hoztak be minket.
Meg is mérgezték magukat. A testüket kidobták.
Május 15. Vége a kínzásoknak! Elkezdik kiüríteni a
gettókat. Elvisznek minket mezei munkára. Vagonokkal megyünk. Ezekben a
vagonokban korábban állatokat szállítottak. Azt hiszem mi is állatok vagyunk.
Én is ugyanaz a faj vagyok, aki agyonvert egy nyolcéves kislányt és aki halálra
kínozta János bácsit. Állatok vagyunk, akik tudnak vagont készíteni.
Büdösség van. Régóta mosakodtunk. Keveredik az
izzadságszag, a sárszag és a szájszag. Én alacsony vagyok. Az arcomban érzem a
körülöttem lévők lehelleteit. Az orrom egy idő után megszokja, már csak arcomon
érzem a forró kibocsátott levegőt. Mindent meg lehet szokni.
Hetvenketten vagyunk ebben a vagonban, amibe máskor hat
ló szokott bekerülni. Félek, hogy elfogy az oxigén, pedig látom, hogy van négy
kicsi ablak a vagon sarkában. Szögesdróttal vannak bevonva, hogy ne tudjunk
kibújni.
Tehervagon. Terhek vagyunk. Már amikor édesanyám terhes
volt, teher voltam a számára. Miért szült akkor ebbe a gonosz világba? A
világnak nincs szüksége teherre, csak megszokja a terhet. Mindent meg lehet
szokni.
Megérkeztünk. Átadtak a németeknek. Vége. Átvertek. Német
lágerbe visznek. De hova? Csak mondanának valamit, hogy tudjunk felkészülni
legalább lelkileg. A gettónál rosszabb úgysem lehet nem? Ahogy a gettós életet
megszoktuk, úgy a lágeres életet is meg fogjuk szokni. Mindent meg lehet
szokni.
Június 2. Auschwitzba hoztak. Alig vártam, hogy
kiszálljak a vagonból 4 nap vonatozás után. Szépen sütött a nap. Nevetett
rajtunk, állatokon. Letettük a csomagokat, majd irányítottak minket, mint a
juhokat. Először is nők és férfiak külön.
Apa ráborult anyára és elsírta magát: Elválasztanak. Pont
az választja szét a szerelmüket, ami összehozta őket. Hogy különböző neműek.
Nem. Nemek. Nem nemek. Férfi. Nő. Nő. Férfi. Miért adunk ezeknek ekkora
jelentőséget. A férfi ember. A nő ember. A gyerek ember. A zsidó ember. A roma
ember. A homoszexuális ember. Ember. Az ember állat. Állat. Az állatok két
csordába csoportosultak. Hím csoport és nőstény csoport. Akkor láttam apát
másodjára sírni. És utoljára.
Gyerekek és öregek: balra! Fiatalok: jobbra! Voltak olyan
anyák, akik a kicsi gyerekeiket nem akarták otthagyni. Ők is balra! Bal annyi,
mint gázkamra. Gázkamra annyi, mint halál.
Kémény. Füst. Szagok. Mind a hármat láttuk és éreztük
minden egyes nap. Égetett zsírszag. Megszokta az orrunk, megszokta a szemünk,
megszokta a szívünk. Mindent meg lehet szokni. Valahogy természetes, amikor
minden nap ezt látod: a rengeteg hullát a szekereken.
Lemeztelenedtünk. Korábban még az se tudtam elképzelni,
hogy a férjem meztelenül lásson majd, most meg ez volt a világ
legtermészetesebb dolga. Mindent meg lehet szokni. Minden nő levetkőzött, és
volt ott néhány férfi csíkosban. Tőlük kérdeztük, hogy melyik lágerbe viszik az
öregeket és a gyerekeket. Azt mondták, hogy az égi lágerbe.
Letettük egy kupacba a holminkat. Nem tartozott már
hozzánk egyetlen tárgy sem ezen a világon, nem volt tulajdonunk. Mindent meg
lehet szokni. Majd lenyírtak minket, mint a birkákat. Elsőre furcsa látvány
volt, de mindent meg lehet szokni. Azt mondják, hogy a haj emlékeket őriz. Most
már az emlékektől is megfosztottak. Elvették először a vagyont, majd a
férfiakat, majd a tárgyakat, majd az emlékeket. Már csak mi, nők maradtunk
egymásnak. Mindent meg lehet szokni.
Mi, nők lezuhanyoztunk, kinyitottuk az ablakokat, hogy
megszáradjunk, hiszen nem volt törülközőnk, majd kaptunk egy-egy ruhát azokból,
amiket korábban mások levettek. Kaptam egy piros ruhát, fekete pöttyel. Ebből
leszakítottam egy darabot zsebkendőnek, mert az nem volt. Amikor más lágerek
mellett mentünk el kiabáltak, könyörögtek nekünk. Azt hittem őrültek. Később én
is ilyen őrült lettem. Mindent meg lehet szokni.
Mindenkinek megvan a saját barakkja, ahova be van osztva,
és azon belül a saját polca, amin alszik. Régen lovarda volt itt. Állatok
laktak itt, most is állatok laknak. Kicsi ablakok vannak fent, és látszanak a
vaskarikák, amikhez odaláncolták a lovakat. Minden „ágyon” tizenkét ember van. Hat
embernek jut egy pokróc. A deszkán alszunk, nincs rajta semmi. Háton nem férünk
el, mindenki oldalt kell aludjon. Ha valaki megfordul, mindenki meg kell hogy
forduljon. Mindent meg lehet szokni.
Meglett a napirend. Ébresztő: éjszaka kettőkor.
Mosakodás. Háromkor sorban állás a barakkunk előtt. Amíg nem jönnek a németek
összebújunk, hogy melegítsük egymást. Nagyon hideg van mindig. Kapunk teát.
Nincs íze, de forró. Háromtól hétig ott kell állnunk. Régen utáltam állni,
amikor csak lehetett leültem, sose gondoltam volna, hogy ilyen jó az álló- és a
tűrőképességem. Mindent meg lehet szokni.
Hétkor jönnek, megszámolnak. Ha nincs meg mindenki, le
kell térdelnünk addig, amíg megkerül a hiányzó ember. Akiket megtalálnak
megbüntetik. Volt olyan német, akinek olyan korbácsa volt, aminek a végén
gyöngy volt. Vagy egyszerűen lelövik.
Héttől vagy szabadon eresztenek, vagy adnak valami
munkát. Egyik nap néhány téglát kellet elvinni valahova, majd másnap ezeket
visszavinni. Kikészítettek testileg-lelkileg. De egy idő után már semmin nem
lepődtem meg. Jégszívű lettem. Mindent meg lehet szokni.
Amikor nem adnak munkát, én általában alszom. Régen
nagyon sokat aludtam. Este is jó alvó voltam, és még délután is aludtam.
Hiányzik az a kipihentség, pedig akkor is folyton fáradtnak gondoltam magam.
Akkor el se tudtam képzelni, milyen az, amikor olyan fáradt vagy, hogy
lefekszel mindenki előtt a sárba, mint egy állat, csak azért, hogy tudj két
órát aludni.
Tizenegykor hozzák az ebédet. Sótlan, de meleg. Az ebéd
kiosztása két órát tart, majd megint szabadok vagyunk. Este kapunk egy darab
kenyeret, valami margarint, esetleg felvágottat. Ez a vacsora. Kilenckor
lefekszünk aludni. És ez így megy minden nap. Megszoktam ezt a napirendet, mert
mindent meg lehet szokni.
MINDENT. MEG. LEHET. SZOKNI. Apa, miért hajtogattad
folyton ezt? Én már három éve próbálom megszokni az elvesztésedet! Átvertél!
Nem lehet mindent megszokni! És nem is szabad mindent megszokni!
Varga Edit interjúja alapján írta Veress Csenge
0 Megjegyzések