Az elmúlt hónapokban az ember akarva-akaratlanul
beleütközött Harry Styles, Olivia Wilde és Florence Pugh filmes botrányaiba,
hiszen minden közösségi média velük volt tele. Olyan botrányokról van itt szó,
mint amikor Chris Pine-t állítólag leköpte Harry Styles, vagy
hogy a premieren bizonyos személyek nem egymás mellett álltak, nem fotózkodtak
egymással. A film pedig, ami körül hangos a zűrzavar, és a botránynak már
szinte nagyobb a reflektorfénye, nem más mint: Nincs baj, drágám (Don’t worry darling).
Mint büszke Harry Styles rajongó, nem volt kérdés számomra, hogy ezt a filmet az elsők között kell megnéznem, mégpedig a mozivásznon. És bár eredetileg nem is a film volt az, ami igazán érdekelt, mégis azt tudom mondani, hogy egy igazán jó alkotást volt lehetőségem megnézni. Annak ellenére, hogy rengeteg negatív kritikát hallottam róla, nekem kellemes csalódás volt.
A Nincs baj, drágám
elviszi a nézőt egy hatvanas évekbeli, semmi közepén lévő kisvárosba, amelyet
teljes egészében fiatal házaspárok laknak. A fiatalok napi rutinja ugyanaz, és
szinte óraműpontosággal történik: a férjek minden reggel bepattannak az
autóikba és elindulnak a munkába a céghez, ami felépítette és mai napig fenntartja
a várost. Azt, hogy ott pontosan mivel is foglalkoznak, sem a párjaik, sem
pedig a nézők nem tudják. Mindeközben a feleségeknek a háztartáson kívül, csak
annyi dolguk van hogy élvezzék az életet: vásárlás, partik, medencézés és ehhez
hasonlók. Az egyetlen szabály, amit ezért az idilli életért cserébe be kell
tartaniuk, az hogy semmilyen körülmények között nem léphetik át a
városhatárt. A film folyamán állandóan észlelhető egy gyanakvó, kissé paranoid
hangulat, amelyet leginkább a két főszereplő, Alice (Florence Pugh) és Jack (Harry Styles) teremt meg. De semmiképp sem
szeretném lerántani a leplet a végkifejletről, vagy elrontani a meglepetéseket
és a csavarokat.
Említésre méltók a színészi alakítások is: Florence Pugh-ot szerintem senkinek sem kell bemutatni, ahogy azt sem hogy mennyire tehetséges színésznő. De nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen kiváló alakítást nyújtott ebben a filmben is. A néző egy percre sem tudja levenni róla a szemét.
És akkor ugye itt van még Harry Styles is, akit bár az internet
többsége már előre elkönyvelt csapnivaló színésznek, ezeket az állításokat
sikeresen megcáfolta. Persze, nem lehet Florence-hez hasonlítani, de első
komolyabb szerepéhez képest, igenis helyt állt, még akkor is ha én egy picit
elfogultabb vagyok vele szemben. Kérdés sem fér hozzá, hogy ő első sorban
énekes, nem színész, viszont teljesen hitelesen adja át Jack karakterét Alice
mellett.
Aki még nem látta a filmet, de most kedvet kapott hozzá, az
sem kell csüggedjen, ugyanis, bár a mozik már nem játszák, november 7-től,
mindenki számára elérhető lesz az HBO Max platformján. Személy szerint alig
várom, hogy újra megnézzem, de mint már említettem, nem csak a film keltette
fel az érdeklődésem, valamint elfogult is vagyok.
Nyitókép forrása: HBO Max
Takács Kriszta
0 Megjegyzések