Pontosvessző egy Perspi sztoriban

Egy jó adag tapasztalat, tudás, élmény, munka, odaadás tömörül a két évnyi főszerkesztői mivoltomba. És még folytathatnám a sort…


A szerkesztőség hosszú idő után az első élő gyűlésen. Balról jobbra Vass Réka, Mihálykó Tihamér, Nagy Andrea, a szerző, Bándi Kinga, Kristály Eszter, Fekete Rita, Kiss Csenge, valamint Poka Kriszta.


Kezdek egy klisével, ahogyan ez illik: egyik szemem sír, a másik nevet. Könnyes szemmel, de reménykedő, bizakodó szívvel adom át az utódomnak, Mihálykó Tihamérnak, a főszerkesztői pozíciót.


Az elmúlt két év rengeteg kihívás elé állított. Habár besegítettem már kisebb projektekben az előző főszerkesztőnek, teljesen más volt, amikor minden feladat rám hárult. Egy - majdnem - teljesen új csapat várta azt, hogy a vezetőjük legyek, gyűlést kellett lebonyolítsak, dolgozni kellett a cikkeken, anyagokon miközben a technikai tudásom még sehol se tartott. Rengeteg bizonytalanság, félelem bujkált bennem. Végtelen sok segítséggel, türelemmel, tanulással bele-belejöttem a feladatokba. Ahogy teltek a hetek, hónapok egyre gyorsabban ment egy cikknek a megszerkesztése, egy poszt megírása. Mindig volt valami újdonság, amibe bele kellett szokni, viszont úgy érzem, egész gördülékenyen ment a közös munka.


Elképesztően hálás vagyok a csapatnak, ők tették teljessé a két évem. Köszönöm a bizalmat, megértést, szeretetet, amivel felém fordultak. Habár ennek az időszaknak a kétharmada online zajlott, a Jitsi Meet szobában is ugyanakkora támogatást kaptam, mint az Inso legbelső szobájában. Végtelen bizalommal, támogatással hagyom az utódom kezébe a munkát, a csapatot, a feladatokat. Köszönöm, hogy egy ilyen remek szakemberre bízhatom rá a kedvenc diáklapomat, köszönöm, hogy kevés szabadidejét erre áldozza! Köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos ember lehet a Perspektíva diáklap következő főszerkesztője!


Bizalom ide vagy oda, nem hagyhattam rá egy négy oldalas „gyorstalpaló” nélkül a feladatot. Gondoltam, ebbe minden belefért, de azóta legalább duplájára bővíteném. Erre viszont nem lesz szükség, mert nem megyek sehova. Kicsit a háttérbe vonulok, de szívem-lelkem mindig benne lesz a diáklapban. Mint egy pontosvessző a Perpsi sztorimban.  


Nagy Andrea

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések

Comments