A Nyitott szemmel világjáró sorozat decemberi meghívottja Sayfo Omar volt. A sorozatnak a Györkös Mányi Albert Emlékház adott otthont, a beszélgetést pedig Laczkó Vass Róbert házigazda moderálta, aki már a bevezetőben hangsúlyozta, a sorozat célja olyan utazókat megszólaltatni, akik a közéletben nem celebként működnek, de utazásaik, világlátásuk és értékrendjük jelentős a közösség életében. Az előadás a Közel-Kelet-közelebbről címet viselte, Sayfo Omar pedig személyében, személye és tudása által hozta közelebb hozzánk Közel-Keletet.
Laczkó Vass Róbert a beszélgetés több pontján is Sayfo Omar származására, ennek megítélésére igyekezett kitérni, nem feltétlenül problémamentes ugyanis egy apai ágon szír felmenőkkel rendelkező, de magát ,,debreceni kálvinistának’’ valló fiatalemberrel szemben ülni/találkozni a bevándorló – hírekkel teletűzdelt mindennapokban.
Sayfo Omar kelet-kutató, újságíró, kutatási területe Közel-Kelet médiája és politikája, pontosabban a gyerekműsorok elemzése a politikai, vallási tartalmak megjelenítése, közvetítése, gondolatformáló jellegük szempontjából. Újságíróként pedig a Magyar Demokrata külpolitikai szerkesztője. A beszélgetés számos problémakörre fókuszált, mind személyes, mind pedig össztársadalmi helyzetképeket, jelenségeket bemutatva, körvonalazva. Egyrészt tehát Sayfo Omar politikai, újságírói szakvéleménye, a Közel-Keleten uralkodó állapotok, a szakírói vélemények fogadtatása került terítékre, másrészt pedig Sayfo Omar beszélt neveltetéséről, a szír – magyar származásjegyek összeegyeztetéséről és szépírói munkájáról is.
Az előadás résztvevői információkat szerezhettek arról, hogy a közel-keleti egy kollektív társadalom, ahol az individualizmus nem jellemző, az embert a hozzá társított közösség, felmenői hovatartozása alapján ítélik meg, ugyanakkor az önmagukról való beszédben, megnyilatkozásokban mindig felmérik, kivel van dolguk, bizonyos információk honnan, kitől származnak. Azt is hangsúlyozta Sayfo Omar, hogy úgy érzi, a háborúskodásokkal teli területeken napjainkban nem a szenvedés az elsődlegesen meghatározó, hanem a túlélés vágya, s minden nehézség ellenére jelen van az ő életükben is az öröm, ,,mikor éppen nem bombáznak.’’ Politikai – újságírói, de akár személyes véleményként is kiemelendő lehet a gondolat, miszerint nincsenek rossz emberek, az egyes eseményeket és döntéseket másképp tudjuk megítélni, más élményegyüttes társul hozzuk, valamint az is, hogy fontos lenne nem leegyszerűsítő, azaz egyértelműen démonizáló attitűddel hozzáállni a bevándorlókérdéshez, míg a befogadó országok (kifejezetten Magyarországot említette) politikája is érthető.
Mindemellett moderátori kérdésekre adott válaszokból kikerekedhetett előttünk egyfajta magánemberkép is Sayfo Omarról. Számára szírnek lenni egyfajta kulturális identitás, amibe belenőtt a Szíriába látogatásokra való előkészületek alkalmával (édesapjával sokat beszélgettek arról, milyen illemtan érvényes Szíriában, ő pedig mindig nagyon figyelt, nehogy valamit eltévesszen, s ezzel gondot okozzon az ottlevőknek). Szíria nem része az identitásának, de az emlékeinek igen, olyannyira, hogy tanulmányozni is az én-megismerés, a heterogén háttér miatt kezdte. Tanulmányait Magyarországon kezdte, majd az Utrechti Egyetemen szerzett doktori képesítést. Mindemellett, bár nem tartja magát irodalmárnak, szépirodalmi művéről is beszélt, ami 2018-ban látott napvilágot s az Allah tágas földje címet viseli. A szerző elmondása alapján célja volt hangot adni annak is, ami a publicisztikájában még nem kapott hangot, ugyanakkor az írás egyfajta kísérletezés volt számára: ha saját személyiségével beleszületne egy más közegbe, vajon mit gondolna, hogyan cselekedne. Ilyenformán érthető az is, miszerint az Allah tágas földjében megjelenített disztópiában nem a történetszerűség, sokkal inkább a folyamatszerűség a hangsúlyos, a világ és annak folytonos változásai. Jelentős lehet továbbá az is, hogy a megírás kezdetekor még nem állt fenn a mai válságos helyzet, így a műben megjelenő disztopikus ,,jóslatok’’ sajnos több esetben is beigazolódni látszanak.
Az est gördülékeny, hangulatos és problémaorientált párbeszédnek adott helyet, amelyen a világra érzékeny szak – és magánemberi vélemények, gondolatok is kikerekedtek. Mindemellett a közönség is részese lehetett a kulturálisan és eszmeiségében is távoli Közel-Kelet közelebb hozásának a szellemi gazdagodás mellett a belépéskor felcsendülő keleties zene és az est végén felszolgált arab fűszerekkel ízesített fekete tea kortyolgatása révén is.
Fotó: Kós Katalin
Tankó Andrea
0 Megjegyzések