Az Erdélyi Humorfesztivál második napján a Székely Csaba által írta, Viola Gábor által rendezett politikai gyerekdarabot, az Idegeneket tekinthettük meg a Kolozsvári Magyar Színház és a Váróterem projekt színészeinek (Viola Gábor, Molnár Rudolf, Sebők Maya, Pál Emőke, Csepei Zsolt) előadásában. A darab három különböző történetet taglalt, a maga jellegzetes szimbolikájával és utalásaival az aktuális politikai helyzetekre, vagy épp a polgárok panaszaira. Értelmezésem szerint a székely-román konfliktust, a kommunista rendszer utáni vágyakozást és az Orbán-féle menekültellenes kampányt dolgozza fel a darab, de nem csak.
Az előadás kortárs módon, nem a színpadon kezdődik el, hanem a közönség soraiban egy rövidnadrágos illető idegesen panaszolja: ”Mikor kezdődik már az előadás, meddig várattok még…”, „Ti nem unjátok?” – kérdezi a meglepődött közönségtől. És ha ez önmagában még nem elég feltűnő, a másik sarokból – mint később megtudtuk – a gazdag fiú, akit édesanyja kulturálódni küldött a színházba – fociruhában –, csitítja és egyre hevesebb szóváltás tör ki. A konfliktus már-már verekedésbe torkollna, ekkor lép közbe a vezető személyiségű fiú, aki a marakodás helyett ráveszi őket, hogy a körhintát védjék, az otthonukat, amit az ellenség el akar venni tőlük.
A gyerekek létrehoznak egy autonóm régiót a játszótéren a homokozó és a körhinta köré. Akik kívül vannak, azok mind ellenségek és árgus szemekkel figyelik minden lépésüket. Esküt tesznek tehát, hogy hazájukat, a körhintát megvédik. Bár eleinte az egyik fiú szkeptikus, nem érti, kitől kellene megvédni és szerinte nem is akarják elvenni tőlük, leszarják. Megtudjuk tehát, hogy a lányok a legnagyobb ellenségek, de a fiúk a legeslegnagyobb ellenségek. Az eskütétel után a három fiú több problémával néz szembe, úgymint a belső konfliktus, a lányok elcsavarják a fejüket, sőt a körhinta nem is forog igazából! A legnagyobb fiú, aki egyben a dominánsabb is, hogy a játék alapjait védje az érdektelenségtől, kitalálja, hogy ezt az ellenség tette; régebb ez volt a legeslegjobb körhinta, de az ellenség tönkretette. De ebben a felbujtott állapotban ott is hagyja őket, és az egyik lánnyal elmegy mászkálni… A fiúk rárivallnak, hogy ezt nem teheti, ki védi meg a hazájukat az ellenségtől, ha ő elmegy? A legnagyobb fiú vállat von és azt mondja, csak ők ketten tettek esküt igazából, hát védjék is meg, amíg ő távol van.
A következő epizódban a színészek az Afrikai Birodalom állatai (strucc, teve, antilop) és szörnyen unják magukat, a demokrácia nyújtotta egyenlőséget, a túl nagy szabadságot, a sok jót. Szóvá teszik azt is, hogy régen minden sokkal jobb volt, mert annyi munka volt, hogy a végét se látták, így nem volt idejük azon gondolkozni, hogy mit csináljanak. Dilemmájuk közepén megjelenik a róka és felhergeli őket, hogy válasszanak királyt. De mikor magát ajánlja, vidéki suttyónak titulálják, aki örülhet, hogy köztük lehet. Ezért választást szervez, így lesz az első jelölt, az oroszlán a királyuk, akinek arisztokratikus tulajdonsága a lustaság. Azt mondja, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel és végre megmondja, hogy ki mit csináljon. A róka figyelmezteti őket, hogy a következő jelöltet, a keselyűt is hallgassák meg, mert az oroszlán diktatórikus is lehet, de nem hallgatnak rá, hazaárulónak nevezik, és megválasztják az oroszlánt, aki valóban egy zsarnok. Persze ezt nem tűrik, de már késő. A dolgok odáig fajulnak, hogy az antilop meghal, hogy legyen, mit egyen, a róka meg először miniszterek minisztere lesz, majd, mivel kezdetben védi az antilopot, barátnőjét, fogságba kerül, ahol ravasz tervet eszel ki: meg kell ölni a királyt!
A strucc és a teve támogatnák, viszont a strucc mégse szeretné a róka alkuját, miszerint a róka legyen a király az oroszlán halálával. Így csak császár lesz… A király elárulásához egyszer egymást árulják el, amíg az a fogdához nem rohan, hogy megnézze, végül ki akarja megszöktetni!? Elbújik, de kelepcébe csalják, s búvóhelyén füsttel megmérgezik. Ezután a róka lesz a császár, de uralkodása pont olyan diktatórikus, mint az oroszláné, így elődje sorsára jut. Ám a strucc most a tevét is elteszi vele együtt láb alól, hogy biztosan ő legyen a császár. Ekkor ragadja magával őt is a keselyű…
Az utolsó rész a Marson játszódik. A kormányzó népszerűsége leesett, így ravasz tervet eszel ki a tanácsadójával. Megutáltatják a humanoidokat (a Földről hozzájuk menekülő lényeket) a marslakókkal, addig se a kormányzó marsfióta testvérén rágódnak. A gyűlöletkampány a menekülő humanoidok ellen bejön, de a tanácsadó lakására pont akkor érkezik be két humanoid (egy terhes nő és a férje), amikor a kormány elrendeli, hogy tíz évet kap, aki védi, eteti, elszállásolja őket. Sőt a kormányfő meg akarja látogatni a tanácsadó családját még aznap. A veszély ellenére a tanácsadó felesége nem hagyja kidobni a menekülteket, mert akkor elvetélhet a humanoid nő. A katasztrófa közepén a marsfióta testvér is megjelenik, a tanácsadótól a kölcsönadott arany tartozását követeli, s hogy ezt nem kapja meg, ütlegelni kezdi.
Pechjére a humanoid férj indián köpőcsővel nyakon lövi, ezzel megmentve családja és a tanácsadó életét. A sokkolt családfő nem tudja, hogy mitévő legyen, ezért inkább a sörért nyúl. Az eddigi ellenségeskedéssel ellentétben megmentőjét is megkínálja sörrel, s már majdnem idilli hangulat alakul ki – a körülményekhez mérten –, amikor csengetnek. Az ajtóban a kormányfő, aki ajándékot hoz és a testvérének való tartozást egyenlítené ki. Ekkor az eddig elbújó humanoidok megszületett gyereke felsír, és testvérének, a marsfiótának a hullája is előkerül. A jelenet a tanácsadó kétségbeesett fontolgatásával zárul, hogy hová szökjenek, melyik bolygóra, és a Mária és József-szerű humanoidok gyermeküket fogják karjukban, amíg elalszik a fény.
Tőkés Hunor
0 Megjegyzések