Hogyan változnak az olvasási szokásaink? Járunk-e
irodalmi estekre? Miért van kevés negatív kritika Erdélyben? Többek között ezekről beszélgettem a BBTE Bölcsészettudományi
Karának docensével, Balázs Imre József irodalomkritikussal. Az interjúból
kiderül az is, mit gondol a populáris műfajokról és mennyire tartja népszerűnek
a Slam Poetry esteket.
 |
| Balázs Imre József az Ezeregy mondat című könyve bemutatóján - fotó: Lector kiadó |
Hogyan változtak az elmúlt
években az irodalomfogyasztási szokások?
Magyar vonatkozásban nagy újdonság, hogy elkezdett
rendesen működni a piac a könyves világban. Nem feltétlenül az erdélyi
helyzetre gondolok, hanem az összmagyarra. Van két nagy könyvkereskedelmi
hálózat, a Libri, valamint a Líra és Lant, amelyekhez könyvkiadók is tartoznak,
és ez a hálózat igazi promóciót tud generálni.
Ez leginkább a fiatal felnőtteknek szóló regényeknél, az
önsegítő és a nonfiction könyveknél valósul meg. Erdélyben is érezhető, hogy az
emberek elkezdték a piacilag sikeres dolgokat követni, amelyekről a média is
beszél, de maga a szépirodalom is ennek a piaci helyzetnek a tudatában működik
most már, még ha nem is feltétlenül alkalmazkodik hozzá.
Az egyértelműnek tűnik,
hogy a nyomtatott termékek ma már kevésbé népszerűek, mint az online
megjelentek. Hogyan tudtok ti, szépirodalommal foglalkozók alkalmazkodni ehhez?
Úgy érzékelem, hogy a platformok változása nem magát az
olvasást, hanem a promóciót érintette egyelőre. A podcasteknek és a
BookTube-jelenségnek egyre inkább érezhető a hatása, ezeken a platformokon is a
populáris olvasmányok futnak a leginkább. Ennek oka valószínűleg az, hogy a
tartalomgyártók jelentős része a fiatal korosztályba esik. Fontos szempont az
is, hogy az oktatásban ezt le kell-e képezni és hogyan lehetne megvalósítani.
Azt látom, hogy az 5-8. osztályos gyerekek esetében egyre fontosabb, hogy a populáris
szférába is betekintést nyerjenek, az iskolában is beszéljenek ilyen jellegű
művekről.
Mennyire valósul ez meg a
gyakorlatban?
Az általam látott esetekben eléggé megvalósul. Ha azt
akarjuk elérni, hogy az előbb említett korosztályba tartozó gyerekek
könyvolvasók legyenek, nagyon fontos a kortárs ifjúsági irodalom. Több olyan
tanárt is ismerek, aki nemcsak könyveket javasol a diákoknak, hanem engedi azt
is, hogy ők ajánljanak közös olvasmányt és egyezzenek meg abban, hogy mit olvas
el együtt a teljes osztály.
Készültek-e a
bölcsészkaron különböző felmérések a diákok olvasási vagy tartalomfogyasztási
szokásairól?
Reprezentatív felmérésről nem tudok. Bizonyos tantárgyak
bevezető óráján meg szoktam kérdezni a hallgatókat, hogy kik a kedvenc
szerzőik, milyen könyveket szeretnek. A bölcsész képzésekre eleve olyan emberek
jönnek, akik sokat olvasnak, új trend viszont, hogy az utóbbi időben kedvenc
szerzőik gyakori esetben külföldi, young adult szerzők.
Rendszeres résztvevője
vagy az irodalmi esteknek. Hogy látod, mennyire érdeklik ezek a fiatalokat?
Ha nem vagyok jelen, akkor is szembejönnek velem utólag a fotók, amelyeken fiatalok vannak, tehát járnak ezekre. Rendszeres találkozóhelyük Kolozsváron egyértelműen a Hervay Klub és a Bréda Kör. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az utóbbi tíz évben elsősorban a Slam Poetry események szólították meg leginkább a fiatal közönséget. Ezek napjainkban is léteznek, úgy látom, továbbra is teltházasak.
Szóval akkor ez a műfaj
nem veszített a népszerűségéből?
A súlyából vesztett szerintem, de ennek ellenére
megtelnek a termek. A résztvevők számára ez közösségi élmény is. A
könyvbemutatók esetében pedig azt látom, hogy szerző- és témafüggő, hogy melyekre
járnak inkább az idősek és melyekre a fiatalok.
Visszatérve az online és
nyomtatott fogyasztásra, a könyvek esetében melyiket választják inkább a
hallgatóitok?
Az én óráimra számukra teljesen rendben van a
szakirodalmat PDF-ben vagy egyéb digitális formátumban elolvasni. Amikor
irodalmi vagy művészeti szövegről van szó, és van rá lehetőség, akkor a diákok
és én is szívesen vesszük inkább kézbe a papírformátumú könyvet. Ha
szemináriumra kell két nap alatt elolvasni egy regényt, egyszerűbb elektronikus
formátumban, de az is funkcionális olvasásnak minősül. Különbséget tehetünk
tehát aközött, hogy valamilyen céllal olvasunk-e vagy saját kedvtelésünkből.
Utóbbi esetben nagyobb százalékban ragaszkodunk a nyomtatott kiadványokhoz.
Mi a helyzet a kritikával? Az mennyire népszerű?
Évről évre azt látom, hogy privát érdeklődésből leginkább
filmkritikákat olvasnak a diákok. Manapság az informális nyilvánosság már
nagyon erős, a kritika gyakorlatilag ezzel van versenyben. Ide tartozik a
barátok közötti véleménycsere, az informális szóbeli könyvajánló vagy azok a
videók, amelyek egyéb kulturális tartalmakat reklámoznak. A negyvenes-ötvenes
generációk könnyebben belakják az online platformokon kívüli, formálisabb
tartalmakat. Egy-két évtizeden belül ez változni fog szerintem, nekünk
kritikusoknak is alkalmazkodnunk kell.
Mennyire sikerült alkalmazkodni mostanáig?
Közzétettünk már az új formátumokhoz alkalmazkodó
tartalmakat is. A pandémia mindenképpen fontos volt abból a szempontból, hogy
az emberek elkezdtek az online szférába vándorolni, olyanok is, akik korábban
nem mozogtak ott otthonosan. Azóta nagyobb lett az igény aziránt például, hogy
élőben tartott könyvbemutatókat online is közvetítsenek, szerintem hosszabb
távon ez így is fog maradni. Ugyanez igaz lehet a kritikai tartalmakra is: ha
hozzászoknak az emberek, érdemes lesz kritikai podcastekben, videókban
gondolkodni.
A diákjaid közül hányan lettek végül kritikusok?
Szinte minden évfolyamból tudnék mondani legalább egy
embert, aki szerkesztő vagy gyakorló kritikus lett valahol, én magam a
Korunknál is igyekszem közel tartani a volt diákjaimat. Az nem igazi kritikus,
aki évente egyszer-kétszer ír valamit egy új könyvről. Vannak, akiken látszik
az elkötelezettség és megrendeléstől függetlenül rendszeresen aktívak ezen a
téren.
Mennyire nehéz rávenni őket arra, hogy színházba is
járjanak?
Személyesen úgy érzem, hogy a színház esetében sok
különböző dolgot kell megtanulni ahhoz, hogy releváns véleményt nyilvánítsunk
róla. A fiatalokhoz sokkal közelebb áll az alternatív színházi szcéna, amely
kapcsán sokkal szabadabban, gátlások nélkül tudnak megnyilvánulni. A komolyabb
kőszínházi produkciók talán kisebb arányban vonzzák őket.
Többször hallottam az elmúlt években, hogy az erdélyi
kritikák nem elég bátrak, mert kevesen foglalkoznak a térségben szépirodalommal
és emiatt nem akarják egymást erősen bírálni a szerzők. Te hogy látod ezt?
Tényleg nagyobb a pozitív kritikák aránya, de ez nem azt
jelenti, hogy mindenki minden könyvet megdicsér. Ez azzal függhet össze, hogy
mikor van igazán tétje negatív kritikát írni. Ha egy sikeres és ismert szerző
rossz könyvet ír, a közönséget vinné az udvariasság lendülete, hogy pozitívan
értékelje azt. Ilyenkor van tétje nekünk a könyvéről bátor, negatív kritikát
írni. Felmerül a kérdés, hogy nekünk vannak-e egyáltalán sztárnak tartott
szerzőink, és ha igen, kik ők. Akkor lesz több negatív kritika Erdélyben, ha a
tét is meg fog nőni.
Nyitókép: Lector kiadó
Gebe Zoltán
0 Megjegyzések