Zabhegyezővé válni

Gondolkodtatok már azon, hová lesznek a tavakról télen a kacsák? Mondták már nektek, hogy semmivel sem vagytok elégedettek, hogy soha semmi nem elég jó számotokra? Éreztétek már úgy, hogy az emberi beszélgetések lényeges elemei voltaképpen a leglényegtelenebbek minden mondat közül?

„Nem szereted, ha valaki a lényeget mondja el?”

A Vibe Fesztivál második napján ezekre a gondolatsorozatokra választ kaphattak a filozofikus, művészi hajlamú fiatalok. A Kertben ugyanis a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói felolvasószínházat tartottak. A téma a Zabhegyező volt, ennek több részét dolgozták fel a végzős színészek.

A hat fiatal előadásából megtudhattuk: a gondolkodás, a belső világ az, ami életben tartja az embert, és képes a felszínes külvilágot jobb hellyé tenni. Így tehát nem számít, hogy talicskával tolják el télire a kacsákat, esetleg csak úgy eltűnnek a hideg kezdetével, vagy ott maradnak a tavon.

„Nincs szükségem semmire, úgy megyek, ahogy vagyok.”

A kacsák eltűnnek, így vagy úgy, és csak a gondolatok maradnak utánuk. Pontosan úgy tűnnek el, mint a nemtetszéseink, az elégedetlenségeink, melyeket gyakran csak a külső szemlélők látnak. Ugyanis legtöbbször nem elégedetlenek vagyunk a jelen történéseivel, hanem inkább szomorúak, mert a történésekkel teli jelenünkben éppenséggel nem történik semmi lényeges. Ahogyan a szavakkal teli beszélgetéseinkből is elmaradnak olykor a leglényegesebb dolgaink.

„Ez minden, amit el akartam mondani.”

Ha tehát egy jó kis lazulásra, gondolkodóidőre vágysz, vagy csak egyszerűen pihennél, a fesztivál kertjében találkozhatsz önmagaddal. Ez az a hely, ahol csendben figyelhetsz: az eseményekre, a folyóra, a társaidra, anélkül, hogy bárki is megzavarna ebben.

Bereczki Szilvia
Fotó: Schmidt Anita